A magyar munkavállalók több mint fele olyan magas vagy közepesen magas kockázatú szektorokban dolgozik, mint a feldolgozóipar, a vendéglátás és idegenforgalom, az ingatlanközvetítés, a szállítmányozás vagy a kreatív és szórakoztatóipar – állapították meg a Portfolio által kiszúrt „A nagy leállás: a magyar munkahelyek közel fele került veszélybe” című elemzésükben az MTA szakértői, Csizmadia Péter és Illéssy Miklós. Becslésüket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO nemrég közzétett elemzésére alapozzák, amely szerint 2020 második negyedévében a globális munkaórák száma 6,7 százalékkal csökken, ami nagyjából 195 millió teljes munkaidejű munkahely elvesztésének felel meg.
Emellett nagyjából 1,25 milliárd ember, a globális összfoglalkoztatottaknak körülbelül 38 százaléka dolgozik a járvány által leginkább sújtott szektorokban,
mint a kereskedelem, a vendéglátás, a feldolgozóipar, és üzleti szolgáltatások. Az ILO becslése ráadásul elsősorban azokat az országokat veszi számba, ahol valamilyen, a munkavégzést érintő korlátozást vezettek be, és ezek jellemzően a fejlett és a közepesen fejlett országok. A gyengébb szociális hálóval, és jóval izmosabb informális gazdasággal rendelkező fejlődő országokba jellemzően most ér el a krízis, és a munkapiaci hatásai egyelőre felmérhetetlenek. Már csak azért is, mert országonként eltér a járványügyi és a gazdasági válságkezelés módja is.
Magyarország szempontjából rossz hír, hogy az ILO adatai alapján a válság kedvezőtlen munkaerőpiaci hatásai a legnagyobb mértékben a közepes jövedelmű országokat sújtják, és a járvány hatása eltérő mértékben és módon jelentkezik az egyes gazdasági szektorokban. Egyes ágazatokban a közvetlen érintkezéseknek való magasabb kitettség, a megfertőződés kockázata okozza a legnagyobb problémát, más szektorokban a keresletvisszaesés miatti jövedelemvesztéség és a munkanélküliség.
A kutatók a Központi Statisztikai Hivatal 2019. évi utolsó negyedévi munkaügyi adatai felhasználásával az ILO által becsült kitettségek alapján mérték fel a hazai munkaerőpiaci kockázatokat. A magyar munkavállalók kockázatait így összesítették ágazatok szerint:
Mindezek alapján a magyar munkavállalók több mint fele (59,2%) olyan magas vagy közepesen magas kockázatú szektorokban dolgozik, mint a feldolgozóipar, a vendéglátás és idegenforgalom, az ingatlanközvetítés, a szállítmányozás vagy a kreatív és szórakoztatóipar. Ez az arány nagy fokú kitettséget jelent, mivel ezeknek az ágazatoknak a nemzeti össztermékhez (GDP) való hozzájárulása is igen magas.
A gazdasági kockázatok kettősek: egyrészt csökken az iparági kibocsátás, másrészt a jövedelemvesztés miatt csökken a vásárlóerő és a kereslet.
Számolni kell azonban azzal is, hogy egyéb negatív hatásai is lehetnek a járványnak a munka világában. Például az, hogy globalizált világunkban a munkahely elvesztése egyidejűleg társadalmi, szervezeti és egyéni veszteség. A munkából való tartós kiesés révén mindez megjelenhet az egyének ismereteinek és készségeinek, valamint motivációinak lemorzsolódásában, az esetleges kényszerű pályaváltoztatás esetén a tudás fejlesztésébe történt korábbi egyéni befektetések leértékelődésében is.
Ugyanez a szervezetek számára is veszteség, hiszen a felhasználási oldalon az elveszített munkaerővel annak tudása, kapcsolatai, és általában a humán erőforrással kapcsolatos korábbi beruházások is elveszhetnek. A szervezeti veszteség a válság nyomán gyakran szétzilálódó vagy sérülő emberi kapcsolatokban és a munkakörülmények radikális átalakulásában nyilvánul meg. A megváltozott munkavégzési formák, a munkavégzés koordinációjának és ellenőrzésének extrém gyorsan változó gyakorlatai azzal a kihívással szembesítik a szervezetek vezetőit, hogy képesek-e a kialakult és stabil munkaszervezeti megoldások átalakítására, az erőforrások rugalmasabb felhasználásra és saját szerepük és lehetőségeik újragondolására.
A kutatók szerint a legfőbb tanulság hosszabb távon talán az, hogy társadalmi szinten mennyire vagyunk fogékonyak a tanulásra, képesek leszünk-e felismerni a tágabb összefüggéseket. Például a távmunka vagy a digitális oktatás kapcsán hirtelen megszerzett tapasztalatokat mennyire leszünk képesek értelmesen, előremutatóan hasznosítani.
