Az Európai Bizottság ipari biztosa versenyképességi jelentésben figyelmeztetett szerdán az ágazat számszerűsíthető csökkenésére az Európai Unióban - írja a BruxInfo. Ugyanaznap az Európai Parlament iparpolitikai bizottságában Gyürk András a néppárti frakció nevében terjesztett elő jelentéstervezetet az európai acélipar visszaszorulását előidéző okokról. Csütörtöktől pedig az EU-tanácsban a tagországok iparpolitikával foglalkozó miniszterei az Unió első tényleges iparpolitikai koncepciójának a kidolgozásához igyekeznek hozzájárulni, részben ők is az energia- és klímapolitika vonatkozásában is igyekezvén újrapozicionálni az ágazat mozgásterét.

Az már csak - nyilván nem véletlenül mostanra időzített - ráadás, hogy a munkaadók EU-szintű érdekvédelmi szervezete, a BusinessEurope ugyancsak a héten tett közzé felhívást az európai ipar védelmében, emlékeztetve a nehézségekre és megoldási irányokat vázolva fel. (Az egyik fő csapán amúgy ebben az anyagban is részben a klímapolitika aktuális alakulása ellen irányul.)

A már-már látványosnak is tekinthető nekibuzdulás nem véletlen: a meglévő nehézségek és a romló statisztikák tényén túl döntő mértékben közrejátszik mindebben az, hogy az európai ipar jövőjének a kérdése a következő hónapokban több vonatozásba visszatérő téma lesz az állam- és kormányfők (az Európai Tanács - EiT) egymást követő ülésein. Októberben a kis- és közepes vállalkozások tekintetében, decemberben a védelmi ipar vonatkozásában, februárban pedig egy kizárólag az európai uniós iparpolitikai kérdésnek szentel EiT-szintű tanácsülés keretében. A mostani anyagok, jelentések és felhívások ehhez kívánnak különböző oldalakról pozíciókat előkészíteni.

Európa "ipartalanítása"?

Antonio Tajani iparpolitikai biztos két versenyképességi jelentést is közzétett szerdán. Ezekben az olasz biztos egyebek között emlékeztet, hogy az Európai Bizottság egy évvel korábban - 2012 októberében - elfogadott iparpolitikai stratégiájában célul tűzte ki, hogy 2020-ra az ipar részesedése a GDP-ben - az akkor mért 15,6 százalékról - érje el a 20 százalékot. A testület érvelése már akkor az volt, hogy amennyiben az ágazat súlya tartósan e küszöbszint alatt marad, reális veszéllyAz ágazatot sújtó magas energiaárak és az egyes szektorokat kiemelten érintő klímapolitikai elvárások terhei mellett a bizottsági jelentések a helyzet orvoslásához érezhető javulást szorgalmaznak a tagállami közigazgatási tevékenységben (üzleti környezet!), csakúgy, mint a oktatás-képzés és a termelés közötti kapcsolatok szervesebbé tételében. Visszatérő intelem a kellően piacérzékeny innováció erősítése is. Tajani emellett - láthatóan immár kifejezetten a jövő februári "iparpolitikai (EU-)csúcsra" tekintve - felvetette egy, a fiskális paktumhoz hasonló "ipari paktum" kívánatosságát is, ezzel remélve javulást előidézni az ipari beruházási kedvben.

Ipari koncepció készül

Formálisan is felvállalt célja az európai uniós iparügyi miniszterek találkozójának, hogy az iparpolitika különböző vonatkozásaiban koncepció-javaslatokat készítsenek elő a már említett soron következő EiT-ülések számára, a fő figyelmet mindenképpen a leendő februári csúcstalálkozónak szentelve. A versenyképességi tanács keretében sorra kerülő eszmecsere csütörtök-pénteken az ágazat jövője számára kíván szempontokat megfogalmazni, felhívva egyúttal a figyelmet olyan kulcstényezőkre is, mint az energia- és klímapolitika, a kutatás-fejlesztés és innováció, és a kereskedelmi feltételek alakulása.

EU elnökségi források a Bruxinfo érdeklődésére elmondták, hogy az egyik kiemelt törekvés az európai uniós energia- és klímapolitikai törekvések harmonizálása az iparpolitikai érdekekkel. Mint egy tanácsi illetékes fogalmazott: az elmúlt évek folyamatait az jellemezte, hogy az "iparpolitika szekere elé a klímapolitikát kötötték", márpedig a kettő nem minden tekintetben akar azonos irányokba haladni. A cél most az, hogy a kettő lehetőleg azonos lábon álljon, kölcsönösen megfelelő esélyeket adva érdekeit és szempontjaik érvényesítésére. "Az elmúlt években szinte mindent a klímapolitikai szempontok primátusa határozott meg, az ipar szerepe a tudomásul vétel volt" - mutatott rá ennek kapcsán az idézett illetékes.

Hasonló irányokban szorgalmaz - konkrétan az acélipar számára - nagyobb mozgásteret Gyürk András európai parlamenti jelentése is, amelyik a növekvő energiaárakban, a klímaváltozás nyomán elfogadott elvárások terheiben, a kereskedelmi feltételek nem mindig kedvező alakulásában, valamint kutatáshoz és innovációhoz szükséges források hiányában jelölte meg a szektor főbb problémáit.é válhat teljes elsorvadása, ami végeredményben egyenértékű lenne az Unió "ipartalanításával".

Tajani szerint az ipar részesedése valójában az elmúlt évben éppen, hogy tovább csökkent, (fél százalékkal, 15,1 százalékra). Tovább nőtt a termelékenységi szakadék az Egyesült Államok és az Európai Unió között, miközben változatlanul csökkenő a beruházások szintje az ágazatban, (2007-ben ez még GDP-arányosan 21 százalékot tett ki, tavaly már csak 18 százalék volt). A szerdai jelentések elismerik ugyan, hogy tapasztalható bizonyos javulás az üzleti környezet, az európai ipari export és a környezetre tekintettel lévő fenntarthatóság tekintetében, de megnyomják a riasztócsengőt a tagországok között mélyülő versenyképességi különbségek miatt, és nyomatékkal figyelmeztetnek az energiaárak növekedésére szinte valamennyi tagállamban.

A Tajani-papír három kategóriába sorolja az ipari teljesítmények tekintetében a tagországokat. Versenyképességi szempontból élenjárónak minősítik mindenekelőtt Németországot, Dániát, Luxemburgot, Ausztriát és Svédországot, amelyeket még mindig viszonylag jó eredményekkel követ Belgium, Hollandia, Írország, Finnország, Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország.

"Második kategóriás" - nem igazán versenyképesek, de láthatóan erőfeszítéseket tesznek a helyzet javítására - a kelet- és közép-európai országok többsége, így Magyarország is. Végül, ipari versenyképesség tekintetében a lemaradók csoportját alkotják - Spanyolország kivételével - a dél-európai tagállamok, valamint Szlovénia.Az ágazatot sújtó magas energiaárak és az egyes szektorokat kiemelten érintő klímapolitikai elvárások terhei mellett a bizottsági jelentések a helyzet orvoslásához érezhető javulást szorgalmaznak a tagállami közigazgatási tevékenységben (üzleti környezet!), csakúgy, mint a oktatás-képzés és a termelés közötti kapcsolatok szervesebbé tételében. Visszatérő intelem a kellően piacérzékeny innováció erősítése is. Tajani emellett - láthatóan immár kifejezetten a jövő februári "iparpolitikai (EU-)csúcsra" tekintve - felvetette egy, a fiskális paktumhoz hasonló "ipari paktum" kívánatosságát is, ezzel remélve javulást előidézni az ipari beruházási kedvben.

Ipari koncepció készül

Formálisan is felvállalt célja az európai uniós iparügyi miniszterek találkozójának, hogy az iparpolitika különböző vonatkozásaiban koncepció-javaslatokat készítsenek elő a már említett soron következő EiT-ülések számára, a fő figyelmet mindenképpen a leendő februári csúcstalálkozónak szentelve. A versenyképességi tanács keretében sorra kerülő eszmecsere csütörtök-pénteken az ágazat jövője számára kíván szempontokat megfogalmazni, felhívva egyúttal a figyelmet olyan kulcstényezőkre is, mint az energia- és klímapolitika, a kutatás-fejlesztés és innováció, és a kereskedelmi feltételek alakulása.

EU elnökségi források a Bruxinfo érdeklődésére elmondták, hogy az egyik kiemelt törekvés az európai uniós energia- és klímapolitikai törekvések harmonizálása az iparpolitikai érdekekkel. Mint egy tanácsi illetékes fogalmazott: az elmúlt évek folyamatait az jellemezte, hogy az "iparpolitika szekere elé a klímapolitikát kötötték", márpedig a kettő nem minden tekintetben akar azonos irányokba haladni. A cél most az, hogy a kettő lehetőleg azonos lábon álljon, kölcsönösen megfelelő esélyeket adva érdekeit és szempontjaik érvényesítésére. "Az elmúlt években szinte mindent a klímapolitikai szempontok primátusa határozott meg, az ipar szerepe a tudomásul vétel volt" - mutatott rá ennek kapcsán az idézett illetékes.

Hasonló irányokban szorgalmaz - konkrétan az acélipar számára - nagyobb mozgásteret Gyürk András európai parlamenti jelentése is, amelyik a növekvő energiaárakban, a klímaváltozás nyomán elfogadott elvárások terheiben, a kereskedelmi feltételek nem mindig kedvező alakulásában, valamint kutatáshoz és innovációhoz szükséges források hiányában jelölte meg a szektor főbb problémáit.