A De Beers birodalmat 1887-ben alapította Cecil Rhodes, a brit imperializmus legendás 19 századi alakja, akiről az egykori Rodéziát, a mai Zimbabwét is elnevezték.

A De Beers a mai napig gyakorlatilag egyeduralkodónak számít a nyers gyémántok évi tízmilliárd eurós piacán, amely alapanyaggal látja el az évi 14 milliárd eurós csiszolt gyémánt piacot. A kész gyémántékszerek éves forgalmát pedig 48 milliárd euróra teszik.

Monopóliuma van

A dél-afrikai, de Luxemburgban bejegyzett De Beers bányái adják a világ éves nyersgyémánt-termelésének 45 százalékát, az orosz Alrosa pedig további 20 húsz százalékot, de jelenleg az Alrosa is a De Beers-en keresztül értékesíti nyers gyémántjainak döntő többségét.

A De Beers gyémánteladási rendszere meglehetősen egyszerű: az általuk termelt, illetve felvásárolt nyers gyémántot évente tíz alkalommal, meghívott vevőknek adják el, szabott áron. A vásárlók nem alkudhatnak sem árról, sem mennyiségről, sem pedig minőségről.

Ennek a monopóliumnak kíván véget vetni az Európai Unió. A De Beers vállalta, hogy idén legfeljebb 500 millió, jövőre 420 millió, 2008-ban pedig 340 millió euró értékben vásárol gyémántot orosz riválisától.

Az unió reményei szerint ezzel a gyémántpiac történetében először valódi verseny alakulhat ki a piacon.

Ha nem engedelmeskedik, megbírságolják

A dél-afrikai cég önként vállalta ugyan a korlátozást, ám Brüsszel teljes éves forgalmának tíz százalékát kitevő bírságot helyezett kilátásba, amennyiben megszegné az alkut.

A gyémántóriás persze nem nyugszik bele piaci részesedése csökkenésébe, ezt azzal akarja szinten tartani, hogy három éven belül két új bányát nyit Kanadában, ezekkel pótolandó a kieső orosz gyémántszállításokat.