A társadalom öregedésének egyik jó indikátora a medián életkor, ami a népességet szám szerint két egyenlő csoportra osztja (azaz ugyanannyian vannak, akik ennél a kornál fiatalabbak, mint akik idősebbek). A medián életkor globálisan az elmúlt ötven évben 23,9 évről 28-ra emelkedett - derül ki a Nomura szakértőinek legfrissebb elemzéséből.

A legöregebb régiónak Európa számít, ahol a medián életkor 38,9 év, sőt Németországban és Olaszországban eléri a 42 évet. A legöregebb országnak Japán tekinthető a maga 43 éves medián életkorával. Összehasonlításképpen Indiában ugyanez az érték 25 év, míg a Közel-Keleten még ennél is alacsonyabb, 24 év.

A társadalom öregedésével összhangban strukturális változásokat láthatunk a korösszetételben. Jelenleg a világon élő emberek közül minden tizennegyedik ember idősebb 65 évnél, 2050-re viszont már minden hatodik ember lesz 65 évnél idősebb. Az egyes országokra lebontva pedig igen meglepő képet kaphatunk, hiszen lesznek olyan országok ahol 2050-re a népesség 50-70 százaléka idősebb lesz 65 évesnél.

Az utóbbi 160 év adatait ismerve két fő trend állapítható meg, ami nagy valószínűséggel a jövőben is folytatódni fog. A várható élettartam az elmúlt másfél évszázadban fokozatosan emelkedett a fejlett országokban - a két visszaesés természetszerűen a két világháború következménye -, és ma globálisan 65 év a férfiaknál és 70 a nőknél.

A születésszám ezzel összefüggésben fokozatosan csökkent az elmúlt 150 évben. E tényezők miatt alapvetően alakul át a legtöbb fejlett ország korfája, a piramisforma helyett egyre inkább egy fa lombkoronájához lesz majd hasonló.

1950-ben még joggal mondhattuk azt, hogy egy 65 éves ember öregnek számít, ma már azonban a Nomura szakértői OECD-s vizsgálatokra alapozva a munkaerő-piaci és az egészségügyi szempontokat megfigyelve a 80 éves kort határoznák meg a fejlett országokban öregségi küszöbként. A számításukban arra építettek, hogy az egészségben eltöltött várható élettartam gyorsabban nőtt, mint a hagyományos élettartam, egészen pontosan évente 3 hónappal.

A szellemi munkáé a főszerep

Utóbbi korhatár mellett az szól leginkább, hogy a gazdaság működése az elmúlt fél évszázadban merőben megváltozott, a szolgáltatások vették át a fő szerepet, amivel fokozatosan felértékelődött a szellemi munka. Márpedig tudva levő, hogy a fizikai munkát végző emberek várható élettartama rövidebb, miközben a szellemi munkát végzők egyrészt tovább élhetnek, másrészt tovább maradhatnak a munkaerőpiacon.

Kérdés, milyen alapon vehetjük előre adottnak azt, hogy a várható élettartam a jövőben is növekedni fog. A Nomura elemzői két egymással versengő elméletet emelnek ki, a korlátlan, illetve a korlátos várható élettartamot.

A korlátos elmélet hívei szerint biológiai okai vannak annak, hogy a végtelenségig nem nőhet az élettartam. A legújabb elemzések szerint az elméletileg várható élettartam 88 évet nem haladhatja meg.

A másik elmélet hívei az empirikus adatokra építve mondják azt, hogy a várható élettartam a következő évszázadban is növekedni fog, természetesen nem olyan intenzitással, mint 1950-2005 között.