Sztálin uralma idején Vorkuta környékén nem kevesebb, mint 132 büntetőtábor működött, amelyekben rengeteg magyar hadifogoly is szenvedett.

A város mintegy 1800 kilométerre van északkeletre Moszkvától és több mint 200 kilométerre az Északi-sarkkörtől. Télen nem ritka a mínusz 50 fok, nyáron pedig hihetetlen mennyiségben lepik el a területet a szúnyogok.

Vorkuta polgármestere most olyan befektetőt keres, aki hajlandó újranyitni egy elhagyott tábort a település közelében, ahol a kalandra vágyó turisták önszántukból tapasztalnák meg azt, amit annak idején a szovjet politikai foglyoknak kellett átélniük.

Minden a valóság szerint

A kialakítás teljesen valósághű lenne, őrtornyokkal, felfegyverzett (igaz, csak festéktöltényekkel ellátott) őrökkel, őrkutyákkal, szögesdróttal, spártai körülményekkel, mi több, kényszermunkával.

Ez elég riasztóan hangzik, de a városvezető szerint úgy is lesznek jelentkezők, hogy a kaland napi 150-200 dollárba (33-43 ezer forint) kerül majd, és minimum három napot kell eltölteni a táborban.

A városnak szüksége van a bevételre, és arra, hogy turisztikai célponttá váljon - jelentette ki Igor Spektor, hozzátéve: a gulágfogság nagyon sok vagyonos ember számára vonzó, ahogyan azt neki személyesen is elmondták néhányan.

A polgármester azért elismerte, hogy nem akar mindenki szenvedni, de a létfenntartásért folytatott vadászat és halászat még több embert vonzhat majd.

Illeszkedik a trendbe

A vorkutai ötlet része az egyre terebélyesedő oroszországi extrém turizmusnak. Ma már lehetőség van a volgai hajóvontatók sorsának megélésére, és részt vehetünk katonai kiképzésen, a csecsen háborúk veteránjainak vezetésével.

Lenin szülőföldje egy tematikus Lenin-park kialakítására törekszik, ahol szintén kínálnának gulágszerű "élményeket". Ahogy Igor Spektor mondta: egy ilyen helyen úgy lehet átélni a sztálini elnyomás horrorját, ahogy azt a történelemkönyvek nem képesek visszaadni.

Az ötletért azonban nem mindenki lelkesedik, a gulág túlélői szerint ezzel meggyalázzák annak a 200 ezer embernek az emlékét, akik a Vorkuta környéki gulágokban pusztult el. A történészek becslései szerint mintegy 2 millió ember sínylődött ezen a területen 1932 és 1954 között.

Ugyanakkor a polgármester törekvését is meg lehet érteni, ugyanis Vorkuta lakossága az elmúlt 15 évben megfeleződött, 120 ezerre csökkent, mivel a környéken 13 szénbányát zártak be.

Az ottani élet annyira nehéz és a támogatásoktól függ, hogy a Világbank és az orosz kormány anyagilag is ösztönzi az elköltözést. Ha minden így megy tovább, hamarosan az utolsó költöző lekapcsolhatja a villanyt - hacsak a polgármester terve nem hoz fellendülést.