Az 1918-ban, a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyárban készült csavargőzös sokáig a Duna két partja között szállította az utasokat. A második világháborúban a Markó utca magasságában elsüllyedt, de a háború után kiemelték, kijavították, majd 1950-ben a Balatoni Hajózási Vállalat tulajdonába adták. Erre azért volt szükség, mert a második világháború végén a visszavonuló németek a balatoni hajókat felrobbantották, s a tóhoz üdülni érkező tömegeket nem volt mivel hajókáztatni.

A Sió-csatornán felúsztatott gőzöst két társával együtt a Balatoni Hajózási Vállalat siófoki műhelyében alakították át, ekkor kapta a Pajtás nevet. A tetőt hat méterrel meghosszabbították, a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el, befogadóképességét 150-ről 200-ra növelték. Az átalakítás során még a legalapvetőbb műszaki követelményeket sem vették figyelembe: a Pajtásra a Jókai csavargőzös nagyobb méretű hajócsavarját szerelték, így indulás után a hajó fara felemelkedett, orra lesüllyedt, állékonysága csökkent. A hullámállóság miatt megnövelték az oldalmagasságot, de ezáltal a súlypontmagasság is nőtt, műszaki és stabilitási próbát ugyanakkor nem végeztek. A látványosan billegő és dülöngélő hajó kapitánya jelentette a problémát, de ezzel az illetékesek a szabotázsvádak időszakában nem foglalkoztak.

A tragédia 1954. május 30-án következett be. A Pajtás kora délelőtt, verőfényes időben futott ki a balatonfüredi hajóállomásról, a fedélzeten hatfőnyi személyzet és mintegy 180 utas tartózkodott, közülük sokan a gyereknapot ünnepelték a hajókázással. Amikor a Pajtás éles jobbkanyarral Tihany felé fordult, a móló másik oldalán éppen az évadnyitó vitorlásversenyt indították. Az utasok nagy része a hajó bal oldalára tódult, mire a jármű erősen megdőlt. A rémült emberek most a másik oldalra rohantak, ettől az amúgy is ingatag hajó jobbra billent. A kapitány a dőlést a kormány elfordításával akarta kiegyensúlyozni, de nem járt sikerrel, a Pajtás ismét balra dőlt és süllyedni kezdett.

(Egyes beszámolók szerint ez nem így történt: a hajó már a mólóhoz való érkezésekor is erősen billegett, kikötés után is várni kellett, míg ez a billegés megszűnt és be tudtak szállni, ráadásul a hajó egészen megtelt, állítólag nem is lehetett volna csak az egyik oldalon állni.)

A hullámsírban 22 utas és a fűtő lelte halálát (a legfiatalabb áldozat hétéves, a legidősebb 68 éves volt), a még nagyobb katasztrófát a hullámsírba veszett fűtő akadályozta meg, aki még ki tudta engedni a gőzt a kazánból, így a hajó nem robbant fel.

A fenéken megülő Pajtás félig kiállt a vízből, így az utasok zöme felkapaszkodhatott az oldalára, tetejére. A mentést a vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték, és a parton állók közül is sokan segítettek, Szabady Tibor egykori vadászpilóta, a verseny résztvevője egymaga húsz embert mentett ki a víz alá került hajótestből.

A helyszínre perceken belül megérkeztek az államvédelmisek, de ők nem a mentéssel foglalkoztak. A mólót lezárták, még a rendőröket sem engedték oda, maga a közlekedési miniszter, Bebrits Lajos is csak nehezen jutott be.

A turisták fényképezőgépeiből kihúzkodták a filmet, a szemtanúkat megfenyegették, hogy nem beszélhetnek senkinek arról, amit láttak, még a helyi telefonközpontot is ellenőrzésük alá vonták.

Néhány filmtekercs mégis megmenekült, a képek napjainkra az internetre is felkerültek.

A politikai vezetés csak arra ügyelt, hogy a világ ne szerezzen tudomást a szerencsétlenségről. A balesetről mindössze egyetlen szűkszavú közlemény jelent meg a Szabad Nép című központi pártlapban, ez 12 halottról számolt be. Ezt követően a mindenható pártfőtitkár, Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el, a szélesebb közvélemény csak három évtized múltán értesült a katasztrófáról.

A tragédiáért Heisz Pált, a Pajtás kapitányát tették felelőssé, akit azonnal letartóztattak és nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban. A halálbüntetést csak azért kerülte el, mert a vízből kihalászott hajónapló tanúsította, hogy a jármű nem volt túlterhelve, de első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A többieket aztán felmentették, de Heiszen szabadulása után is rajta maradt a bélyeg. Állást sokáig nem kapott, végül a siófoki kikötőben lett felügyelő, a balesetről soha senkinek nem beszélt.

A Pajtást a tragédia után kiemelték, 1957-ben kétcsavaros motorhajóvá építették át, nevét Siófokra változtatták. A rossz emlékű gőzöst 1959-ben lehajózták a Dunára, ahol Dömsöd néven szolgált tovább, a forgalomból 1987-ben vonták ki.

A Pajtás hajó áldozatainak emlékművét, Raffay Béla alkotását 1999-ben leplezték le a balatonfüredi Tagore sétányon, a bronzba öntött hajóablakot formáló talapzatból egy kéz nyúlik az ég felé.