A klímaváltozás nemcsak a felmelegedésben mutatkozik meg Juhász Árpád geológus, a jövő heti Magyar Fenntarthatósági Csúcs fővédnöke szerint, hanem az egyenetlen csapadékeloszlásban is: könnyen megeshet, hogy egy városrészben rengeteg, míg a másikban semennyi eső sem esik.

"A csapadékviszonyok hűen igazolják, hogy felmelegedés zajlik, ami talajerózióval is jár. A lakosság a régi vízelvezető árkokat feltöltötte, betömte vagy elhanyagolta, ezért ha valahol sok eső esik, ott a falu házainak egy részét víz árasztja el" – vélekedik Juhász Árpád. A szakember szerint a folyószabályozás hiba volt csapadékgazdálkodási szempontból, inkább tározórendszereket kellene kialakítani a csapadékvisszatartás céljából, hogy ebből a száraz időszakban öntözni lehessen.

Juhász Árpád szerint lehet mindehhez alkalmazkodni, például a mélyszántás egyre ritkább alkalmazásával. A szakember az InfoRádióban elmondta: a mélyszántás kiszárítja a talajt, ugyanakkor a kiforgatott szerves anyag elbomlásával szén-dioxid keletkezik, a sok szerves anyag eltűnésével pedig a talaj tápértéke csökken.

Erdeink veszélyben

Az erdőgazdálkodás terén is van tennivaló: Juhász Árpád szerint a magasabb régiókban az északi oldalon fekvő bükkerdők már most felfelé szorulnak a klímaváltozás miatt. Ha ezeket mindemellett nagy mennyiségben ki is termelik, az a szárazságtűrőbb fafajták, mint például a tölgy elszaporodását okozza a bükkösök kárára.

"Ez lassú folyamat, évtizedek kellenek hozzá. Ha valahol kivágnak egy 85-100 éves fát, akkor arra kell gondolni, hogy a most elültetett csemete is csak 60-80 év múlva fog annyi légköri szén-dioxidot, amennyit egy nagy fa most.

Ezres nagyságrendben kell csemetét ültetni ahhoz, hogy ugyanennyit kössön le már most, mint egy nagy fa

Ezt a nagy nemzeti parkok sem alkalmazzák" – mondta el.

Invázió zajlik

A szakember hozzátette: mivel a melegebb teleken sok kártevő áttelel, illetve a melegebb időjárás miatt olyanok jelennek meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna, több támadás is éri az erdőket, a parkokat, a kerteket és a mezőgazdaságot. Az invazív fajok agresszívan szaporodva szárazföldön és vízen egyaránt szorítják ki az őshonos fajokat.

A fafajták évtizedek alatt szorulnak ki, ami nem a teljes kipusztulásukat jelenti, de bükkből 2050-re jóval kevesebb lesz már. Ez nemcsak a bükkfák szempontjából fontos kérdés: a bükkösök teljes élővilágára hatnak ezek a folyamatok, csökken a diverzitás.

A zöldfelület csökkenésével az ember akár olyan lényekhez is közelebb kerülhet, amelyekkel eddig nem találkozott, de veszélyeztethetik őt a zoonózis révén. A HIV, az ebola és koronavírus esetében is feltételez ilyen összefüggést Juhász Árpád.