Erdősi Ferenc esztergályos, katonatiszt (1936–1958) – Budapest, 1958. május 10.

Portré

Erdősi Ferenc egyike volt azoknak az ötvenhatos halálraítélteknek, akik katonatisztként csatlakoztak a forradalomhoz, s ezért a megtorlás során esküszegőnek és árulónak bélyegezték őket. Kivégzésében nagy szerepet játszott, hogy az óbudai Schmidt-kastélyt védők egyik parancsnoka volt. A katonatisztek vezette, honvédekből és civilekből szerveződő csoport november 4. után súlyos harcokat vívott a szovjetekkel – utolsók között tették le a fegyvert –, és megrongálták a belügyminisztérium (határőrség) egyik fontos kommunikációs állomását is. A megtorlás emiatt különösen kegyetlen volt. Azt is súlyosító körülményként hozták fel ellene, hogy a párt ifjúsági szervezetének, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének a javaslatára került tiszti iskolába, a dolgozók sorából kiemelt káder volt.

Erdősi Ferenc 1936-ban született Bakonybélen, apja alkalmi munkás, később börtönőr volt. Az elemi iskola után esztergályosnak tanult, 1952-ben szabadult fel. 1953-ban vették fel a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskolába, 1956. szeptember 5-én avatták hadnaggyá. Október elején a Mátyás laktanyába vezényelték, ahol felderítő szakaszparancsnok lett. 1956. november 4-én a szovjet támadás hírére otthonából visszatért az állomáshelyére, de mivel alakulata – sok más egységhez hasonlóan – felbomlott, hazaindult Pasarétre. Útközben egy csoport felkelővel találkozott, csatlakozott hozzájuk, és velük ment a Schmidt-kastélyba, ahol jelentkezett az ottani parancsnoknál, Pércsi Lajos őrnagynál.

„Pércsivel megegyezett a véleményünk a Nagy Imre-felhívással kapcsolatban, mindketten készek voltunk a szovjetek ellen harcolni” – vallotta később, a forradalom leverését követően a bíróságon. Az őrnagy Erdősit jelölte ki a Hármashatár-hegyen lévő rádiózavaró állomást felrobbantására, amelynek megsemmisítésével szinte lehetetlenné vált a kapcsolattartás a parancsnokság és a vidéki alakulatok között. Az akcióban 20-25 emberrel közelítették meg az objektumot, az őrbódék elé gránátokat dobtak (figyelmeztető jelleggel, mert nem akartak sérülést okozni), erre az épületben tartózkodó néhány sorkatona és műszerész elmenekült. Ekkor berobbantották az ajtót, megszállták az állomást, a berendezési tárgyakat pedig gránátokkal és lövésekkel semmisítették meg.

Onnan visszatérve a Bécsi úti postaépületbe küldték Erdősit, mivel az ottani egység parancsnoka segítséget kért a rend fenntartásához. Erdősi átszervezte a védelmet, de a felkelőkkel ő sem bírt. November 6-án a Pércsit váltó parancsnok, Csíki Lajos főhadnagy utasítására Szentendrére ment, ahonnan társaival három légvédelmi löveget vontatott be. Közülük csak egyet tudtak üzemképes állapotba hozni, s azzal másnap tűzharcot vívtak egy, a Bécsi úton haladó szovjet konvojjal. A gépkocsioszlop két járművét kilőtték, kilenc szovjet katona és egy magyar civil vesztette életét. A forradalom utáni pere ítéletének indoklása szerint „az ágyúk kezelésénél Erdősi mint tüzértiszt, másokkal, köztük másodrendű [vádlott] Csíkivel irányító tevékenységet fejtettek ki.” Megvádolták azzal is, hogy november 6-án este mintegy tizenöt társával együtt, a Filatorigátnál kézigránátokkal rajtaütöttek egy épületen, amelyben szovjet katonák tartózkodtak.

Erdősi a forradalom leverését követően a karhatalomnál szolgált, innen került előzetes letartóztatásba 1957. augusztus 13-án. Pércsi Lajos őrnagy és társai ügyét első fokon tárgyaló Budapesti Katonai Bíróság Jáger László alezredes vezette különtanácsa a harmadrendű vádlott Erdősi Ferencet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, bűnsegédi minőségben elkövetett gyilkosság és robbantással elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra, valamint rend- és díszjeleinek elvesztésére ítélte. A bíróság súlyosító körülményként hozta fel ellene, hogy tettét katonaként követte el azt a látszatot keltve, hogy a magyar hadsereg harcol a szovjetek ellen, noha már látnia kellett volna, hogy Magyarországon „ellenforradalom” van. Erdősi hiába védekezett azzal, hogy vallomását – akárcsak pertársai – kényszer hatására tette. A kegyelmi tanácskozáson az egyik ülnök és a tanács elnöke kegyelemre javasolta, előbbi úgy fogalmazott: „a társadalom védelme szempontjából nem tartom szükségesnek fizikai megsemmisítését.”

A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc ezredes vezette különtanácsa 1958. május 8-án helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, Erdősi Ferencet a Budapesti Országos Börtön udvarán Pércsi Lajossal és Csíki Lajossal együtt 1958. május 10-én végezték ki.

Források és irodalom

• Pércsi Lajos és társai pere HM HIM Hadtörténelmi Levéltár XI. 22. 789/1957.
• Karacs Zsigmond: Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói. In: Tóth József: Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv. IV. Budapesti Honismereti Társaság, Budapest, 2008. 103–109.
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.