Életpálya

 „Igen, mondottam azt, hogy Kádár ugyanazt csinálja mint Rákosi és Gerő csinált”- vallotta a gyorsított eljárásban folytatott perének elsőfokú tárgyalásán a 23 éves Preszmajer Ágoston, akit többek között szervezkedés kezdeményezésével vádolt meg az ügyészség. Hangsúlyozták, hogy az efféle lázító beszéd is azt bizonyítja, hogy a vádlott nem nevelhető. A Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette Népbírósági Tanácsa 1957 tavaszán „kiemelkedő társadalomveszélyesség”-re hivatkozva ítélte halálra, kimondva azt, hogy büntetése kiszabásánál annak elrettentő hatása előrébb való volt, mint az enyhítő körülmények. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte az ítéletet az 1957. november 4-én megtartott tárgyaláson, s Preszmajert november 7-én kivégezték.

Preszmajer Ágoston 1934-ben született Budapesten. Édesapja korai halála után édesanyja öngyilkos lett, így két testvérével együtt teljes árvaságra jutott. Levente bátyját a második világháborúban vesztette el. Nyolc elemit végzett, majd segédmunkásként dolgozott. Utolsó munkahelye a Csepel Vas- és Fémművek volt, ahol traktorvezetői képesítést szerzett. Az üzemben ő volt a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) agitációs és propagandatitkára. Nős volt, egy gyermek édesapja.

A forradalmi eseményekbe 1956. október 24-én kapcsolódott be. Több fegyveres csoporthoz csatlakozott, részt vett a harcokban, többek között a Práter utcában, a Corvin közben és a Kisfaludy utcában. Október 28-án, miután a Kilián laktanya is a felkelők mellé állt, szolgálatra jelentkezett Maléter Pálnál, s a Kilián laktanya és a Corvin közi csoportok összekötője lett. A fegyverszünet idején a Fejér megyei Válon volt nemzetőr, itt egy rövid időre őrizetbe is vették. November 4-én, a második szovjet katonai intervenció után újra részt vállalt a fegyveres harcokban. Pesten a Royal szállóban lévő csoporthoz csatlakozott, amely a szovjet csapatok óriási túlerejével szemben november 8-áig tudott ellenállni. Preszmajer aktívan részt vett a fegyveres harcokban, s ezt a bíróság előtt sem tagadta. Perében azonban ennél súlyosabb körülmény volt, hogy december 6-án, amikor a kádári hatalom, jelentős karhatalmi biztosítással, a saját erejét demonstrálandó, vörös zászlós tüntetést szervezett, részt vett a hatalom provokációjára reagáló spontán ellentüntetésen. A vád szerint itt született meg benne az elhatározás, hogy részt vesz egy új fegyveres felkelés előkészítésében. Ennek érdekében megpróbálta mozgósítani munkatársait, valamint a hárosi nemzetőrség tagjait, amelynek parancsnoka az újabb fegyveres felkelés tervét már elvette, azzal, hogy: „Harckocsik ellen nem lehet géppisztollyal harcolni!”. Preszmajer azonban nem adta fel az ellenállás reményét. 1957. január 11-én, az utolsó nagy forradalmi megmozdulás alkalmával, amikor a csepeli gyár dolgozói a munkástanácsuk megszüntetése, a forradalom előtti igazgatók visszahelyezése és a Kádár kormány által kinevezett kormánybiztosok ellen tiltakozásképpen sztrájkot hirdettek, Preszmajer Ágoston tartott beszédet a tiltakozó munkások előtt. A forradalom folytatására, és a másnapi Keleti pályaudvarnál tartandó tüntetésen való részvételre buzdított, valamint a Nagy Imre kormány visszaállítását követelte. Leszögezte, hogy ha a tüntetést a karhatalom meg akarja akadályozni, akkor fegyveresen kell megdönteni a Kádár-kormányt. Másnap nem lett tüntetés, Preszmajer megpróbált feleségével együtt kijutni Ausztriába, de 1957. január 17-én Mosonszentjános közelében elfogták.

Védője az élete megmentése érdekében pszichés zavarokra hivatkozott, amit a hatósági orvosi véleménnyel is alátámasztott, ám sem ez, sem a beismerő vallomása nem mentette meg a halálbüntetéstől. A Legfelsőbb Bíróság kegyelmi tanácskozásán végül elutasították kérvényét. A döntés érdekessége, hogy csupán a tanácsvezető bíró, a hírhedt Borbély János gondolta úgy, hogy Preszmajer Ágostonnak kegyelmet kellene kapnia.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Preszmajer Ágoston pere. BFL XXV. 4. a 1820/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.

Pesti utca – 1956. Válogatás fegyveres felkelők visszaemlékezéseiből. Szerk.:Bindorffer Györgyi, Gyenes Pál. Századvég Kiadó – 1956-os Intézet. Budapest, 1994.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A csepeli fegyveres ellenállás, 1956. Kronosz Kiadó – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – 1956-os Intézet. Budapest, 2016.

Eörsi László: Corvinisták. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet.Budapest, 2001.

Halász Pál pályája

Borbély János pályája

Idézetek

Kabelács Pál a következőképpen emlékezett vissza Preszmajer Ágostonnal közös rabságának körülményeire:

„Aztán néhány óra múlva elvittek a Kisfogházba. Én akkor azt se tudtam, kiket visznek oda. Csak akkor tudtam meg, amikor betettek a kilenc miskolci felkelő és Preszmayer Ágoston mellé, aki a csepeli összekötőnk volt. A kis Lengyel 20 éves volt... A rendszabályok szigorúak voltak, de mi szabotáltunk. Hát mit tehettek velünk, mikor halálra voltunk ítélve? Mit lehet még ezenkívül egy emberrel tenni? (...) Felnégyelni? Azt mondták, akkor nem megyünk sétálni. Akkor nem megyünk! Egyébként is csak egyedül lehetett sétálni, tíz méter oda, tíz méter vissza, mert ha ketten sétáltak együtt, akkor ott már szervezkedés volt! A halálraítéltek között! Vigyázni kellett ám! Az az igazság, nem voltam elkeseredve, amikor oda bekerültem. Én még halálra ítélt embereknél nem láttam, hogy azt éneklik, hogy: Jókedvem van, egye fene az angyalát. Hát, ezért is szóltak nekünk. Mindent megvontak tőlünk, de nem bírtak velünk. Hát azt csináltunk, amit akartunk. A kilenc miskolci, a Preszmayer Ágoston meg én.”

In: Pesti utca – 1956. Válogatás fegyveres felkelők visszaemlékezéseiből. Szerk.: Bindorffer Györgyi, Gyenes Pál. Századvég Kiadó – 1956-os Intézet. Budapest, 1994. 62.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1957.11.07., csütörtök

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom legfőbb tanulsága: ha a népek saját kezükbe veszik sorsuk intézését - legyőzhetetlenek!

Apró Antal elvtárs beszéde:

„(...) Csak a Szovjetunió segítségével értük el, hogy a magyar munkásosztály, a párt vezetésével, újra helyreállította a magyar nemzeti és állami függetlenséget, amelyet a régi uralkodó osztályok évszázadok óta - nagyban és kicsiben - kiárusítottak, és amelyet az ellenforradalmárok és revizionisták el is akartak adni. (...)”

A szocializmus világtábora óriási és szakadatlanul növekvő erő

N. Sz. Hruscsov elvtáras beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jubileumi ülésszakán

„(...) A magyar dolgozók és a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével, az egész szocialista tábor segítségével szétzúzták az ellenforradalmat és meghiúsították az imperialisták restaurációs terveit. A Szovjetunió, híven a proletár internacionalizmus eszméihez segítséget nyújtott Magyarország népének. (...)”