A héten ismertté váltak a kormány adóátrendezési tervei, és már részleteiben is tudhatóak az államháztartás bevételi oldalára vonatkozó kormányzati elképzelések. Újabb különadók kivetésével és a nyugdíjpénztáraknak járó közel négyszázmilliárd forint államkasszába való átirányításával jövőre hozzávetőleg 560 milliárdnyi többletforráshoz jut a költségvetés - mondta az MR1 Kossuth Rádióban Tölgyessy Péter.

Úgy vélte, ezzel tartható lesz az idei 3,8 és a jövő évi 3 százalékos hiány. Ami nemrégen még a kör négyszögesítésének tűnt, most egyszerre lehetséges: látszólag szélesebb társadalmi csoportok közvetlen áldozathozatala nélkül is megvan az érdemleges személyi jövedelemadó-csökkentés fedezete és az elvárt költségvetési hiány. A szabályos új rendszerváltást hirdető új hatalom nem tolhatta a boldogabb jövőbe legfontosabb választási ígéretét, az adócsökkentés teljesítését. Most néhány orbános huszárvágással összeállt a nagy gazdasági induló attak, és még sincsenek durva megszorítások. A gazdasági szabadságharc jegyében folyik az új közgazdaságtan felépítése. Fájdalmas többletterhek nélkül teljesülni tetszik a magyarok megannyi régi vágya: részben a külföldi tőkére kivetett különadó fedezi az érdemi hazai személyi jövedelemadó-csökkentést. Csakhogy lehetséges-e ingyen ebéd a világkapitalizmus rendjében? - tette fel a kérdést a politikai elemző.

Újabb három különadó

A pénzintézetek különadója után most újabb három terület, az energiaszolgáltatás, a telekommunikáció és kereskedelem kap a nyakába - elvileg 2013-ig - nagy hirtelen többletterheket. A költségvetés nem először óhajt részesedni ezen ágazatok jövedelméből. Az utolsó negyedévben elfogadott törvény egész évre visszamenőleges hatállyal, tehát vitatható alkotmányossággal dönt majd jókora közterhekről - magyarázta az alkotmányjogász.

Tölgyessy szerint az Orbán-kormány most a másfél évvel ezelőttihez képest lényegesen kedvezőbb költségvetési helyzetben, döntően adócsökkentési tervei megvalósítása érdekében választotta a különadók rendszerének kiépítését. A négy különadóból tervezett 361 milliárd forint bevétel meghaladja az összes vállalati társasági adóteher (609 milliárd forint) felét. Mértéke átlagosan az érintett vállalatok nyereségének a fele, a Magyar Telekomnál például három év alatt egy teljes esztendő profitját viszi el. A tavaly egészében véve veszteséges, és összesen csupán másfél milliárdos társasági adót fizető kereskedelmi láncokra viszont a kormány egy csapásra harmincmilliárd forint többletterhet helyezne.

Az érintett cégek érhetően mindent megtesznek majd azért, hogy új kötelezettségeiket áthárítsák beszállítóikra és megrendelőikre. Nem feltétlenül az áraikat emelik majd, hanem csökkentik beruházásaikat, ésszerűsítik dolgozói létszámukat, rontják szolgáltatásuk minőségét.

Megmozgatják otthoni kormányzati és uniós kapcsolataikat az új adók ellen. A rendszerré váló különadók szükségképpen elbizonytalanítják a külföldi befektetőket. Kérdéses például, ki fog eztán mondjuk nagyszabású energetikai beruházásba kezdeni nálunk. Végül, a különadók megszüntetésének fedezetét igencsak bajos lesz a következő választásokat megelőző esztendőben megtalálni - jegyezte meg a szakértő.

Irány az állami nyugdíjrendszer

Tölgyessy Péter kifejtette: a kormány tervei szerint 14 hónapon át kölcsönveszi a magán-nyugdíjpénztáraknak járó nyugdíjjárulékot. Az így nyert sok százmilliárdot azonban csak akkor képes belátható időn belül visszaadni, ha közben emberek százezrei lépnek önként vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Az ennek előmozdítására irányuló kampány már neki is indult. Az 1997-es nyugdíjreform alighanem hibás döntés volt: a magán-nyugdíjpénztárak jelentős hányadban éppen a reform miatt az állami nyugdíjkaszából hiányzó évi közel négyszázmilliárd forint fedezetére kibocsátott államkötvényeket vásárolták meg, miközben ennek kamatjaiból fedezték tetemes működési költségeiket. Ám most az állami nyugdíjrendszerre való visszaállásnak is meglesznek a jókora költségei: az erőltetett visszaállás érezhetően csökkentheti a keresletet a magyar állampapírok iránt, és zavart kelthet a pénzügyi szféra egészében is.

Több gyerek, kevesebb adó

A rendkívüli megoldásokkal megalapozott személyijövedelemadó-csökkentés döntő része egyelőre a gyermekek után járó adókedvezmény valóban radikális emelése lesz - közölte az alkotmányjogász. Hozzátette: névleges adókulcsok eztán formálisan egyformán 16 százalékosak lesznek, de alapjuk jövőre még a társadalombiztosítási járulékokkal megnövelt úgynevezett szuperbruttó jövedelem marad, ami azt jelenti, hogy a tényleges elvonás átlaga az eddigi nagyjából 21 százalékról 20-ra mérséklődik.

A jelenlegi tervek szerint az éves bruttó 3,9 millió fölötti jövedelmek terhelése máris húsz százalékkal esik, míg a gyermektelen havi 280 000 forint alattiak havi adója egy-ötezer forinttal emelkedik. Az egy- és kétgyermekes családok gyermekenként viszont átlagosan havonta 10 ezer forint adókedvezményhez jutnak, a háromgyerekeseknek pedig 480 ezer forint havi jövedelemig egyáltalán nem lesz adókötelezettsége. Azon családoknak, amelyeknek legalább ennyi a havi jövedelme, a harmadik gyermek vállalása havi nyolcvanezer forint többletet jelenthet eztán. A fiatalabb sokgyerekes adófizetők többsége kellő jövedelem hiányában azonban csak részlegesen tudja majd igénybe venni a neki járó adókedvezményt - mondta el Tölgyessy Péter.Előny a feltörekvő csoportoknál

A poltikai elemző emlékezetett arra, hogy a felső adókulcs eltörlése az adóstatisztikák szerint csupán az adózók legfelső tíz százalékát érinti, nem csoda, ha a társadalmi igazságosság nevében a baloldal általában az egykulcsos adót hevesen ellenzi. A régi uniós országokban a legmagasabb személyijövedelemadó-kulcs általában negyven százalék körüli, esetleg e feletti.

A gyorsabb növekedésben reménykedő térségbeli országok - Szlovákia, Észtország - szokásos eszköze az egykulcsos adó. Az erős, beavatkozó állam cselekvésében bízó kormányfő számára az egykulcsos adó pusztán eszköz a feltörekvő csoportok támogatására. Magatartásában szó sincs piaci fordulatról, inkább a külföldiek és a hetvenes-nyolcvanas évek óta folytonos hazai elitek kezéből akarja az új nemzeti csoportokhoz áttenni a magyar gazdaság eszközeit.

Az adóátrendezés főiránya most a különadókkal a gazdaságból a magasabb státusú hazai adófizetők fogyasztása felé végez átcsoportosítást. A magyarok alacsony megtakarítási hajlandóságát ismerve kérdéses, hogy a külföldiek elriasztása után ki fog nálunk kellő mértékben beruházni. Orbán Viktor az alulról jövő, de minden úton-módon felemelkedni akaró hazai középrétegek szemével nézi a világot. A magáéhoz hasonló, sokgyerekes családoktól reméli az ország sikerét, szerinte azok kapjanak leginkább segítséget az államtól, akik maguk is igyekeznek felfelé.

A puszta adóátrendezés kevés lehet

Medgyessy Péter indító csomagja 2002-ben a nyugdíjasokat és a közalkalmazottakat támogatta, most a különadók rendszerével és a nyugdíj-megtakarítások átirányításával a dinamikus sokgyerekes családok fogyasztása és felhalmozása kap jelentős állami ösztönzést. A személyi jövedelemadó radikális csökkentésének gazdaságösztönző erejében bizakodó kormányfő valószínűleg lemond az államháztartás költekezésének nagyszabású átalakításáról, a kiadások népszerűtlen reformjáról.

Csakhogy az egykulcsos személyi jövedelemadó önmagában aligha enyhíti a magyar társadalom értékvilágának bajaiból eredő legmélyebb gondjainkat. Mindent egybevetve félő: összes gazdaságfehérítő és növekedésösztönző hatását remélve is a bejelentett teherátrendezés inkább lassítja a hazai gazdaság egészének növekedését.

Vörösiszap-katasztrófa: színre lép az erős vezető

törgyessy péter szerint a vörös iszap-katasztrófa kivételes élességgel mutatta meg: mit jelent a létező kis magyar kapitalizmus zűrzavarával szemben Orbán Viktor számára a plebejus demokrácia. A tetterős vezető a gazdasági oligarchák önzésétől védtelen jogállam rendetlenségén átlépve személyesen érvényesíti a nyilvánvalónak gondolt közérdeket. Ha szükségesnek látja, habozás nélkül vesz állami kezelésbe magántulajdont, a parlamentben maga jelenti be a gyanúba hozott felelős letartóztatását. Az elmúlt húsz esztendő megannyi csalódása után a magyarok többsége pontosan ezt: az erős vezető gyors és biztos igazságtételét szeretné végre látni az ellentmondásosan ügyködő magyar jogállam és piaci verseny helyén.

Formálódik az új gazdasági rend

A Fidesz társadalompolitikája egyre inkább rendszerré áll össze. Az új kormány kirobbanó önbizalommal használja a közhatalom eszközeit. Ha a külföld túlerejével ütközik, akkor visszakozik, mégis lényegileg új rendet kíván felállítani. Gazdaságpolitikáját hazánkban rég nem látott mértékig közvetlenül politikai rendszerépítő víziója határozza meg. A baloldali véleményformálók kezdettől többnyire úgy hitték: Magyarországon nem lehetséges más gazdaságpolitika, mint az övéké, így a két választás után Orbán Viktor valamiféle "őszödi" beszédére készültek. Csakhogy a kormányfő tökéletesen érti: a magyarok túlnyomó része már nem hisz a reformközgazdász gyógymód hatásosságában. A közvéleménynek roppant az igénye valami másra, a nyugatos modellel való szakításra.

A külföldi elemzők vélekedésével szemben a miniszterelnök nem szokványos keleti széltoló módjára politizál, nem pusztán különösebb következmények nélküli populista szólamokat hajtogat, hanem komolyan hisz küldetésében: a régi közgazdasági tankönyveket olykor egyenesen eldobni javasolva a sok évtizedes piaci reformer irány valóságos antitézisét keresi. Stratégiai dilemmáit tőle megszokottan ismét rohamozással igyekszik feloldani, ám ezzel újra megduplázza a tétet. Ha nem ismer mértéket, nemsokára a külföld előtt a világrendszer elleni féktelen lázadó szerepében találhatja magát. Törekvése akár az egész ország kudarcába is torkollhat. De nem láthatjuk előre a jövőt. Orbán Viktor a választások után is teljesíti az emberek vágyait. Már csak az a kérdés: a magyarok hitei alapján lehet-e boldogulni a nekünk megadatott körülmények között - mondta Tölgyessy Péter az MR1 Kossuth Rádióban.