Egy olyan közszolgáltató cég vagyunk, ahol a figyelem ránk irányul elég régen, és a BKV helyzetének javítása azért is indokolt lenne, hogy inkább a munkáról legyen szó, ne pedig a sajtóhírekről.

De mégsem a munkáról folyik a szó, ezt nyilván ön is egészen pontosan érzékeli. Az ön mozgásterét befolyásolja ez?

Nagyon komplex a helyzet. Azt bátran kijelenthetem, hogy a tulajdonossal együttműködve nagyon komoly erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy stabilizáljuk a cég helyzetét. Ehhez nem elegendő a tulajdonos, kell hozzá kormányzat is, ez egy olyan munka, amely azért nem tud olyan gyorsan előrehaladni, ahogy az ember szeretné. De nem baj, ha rendelkezünk vízióval, stratégiával arról, hogy mit tartunk helyes iránynak, és ezt azért nem tévesztjük el.

Hogy lehet az, hogy felszínre bukkannak meglepő mértékű végkielégítések, és vagy nem tudott róla, ami egy gyakorlott vállalatvezetőnél nehezen elképzelhető vagy tudott róla, de nem látta elérkezettnek az időt a vizsgálathoz? Melyik az igaz verzió?

Arról tudhattam, ami az átadás-átvételi dokumentumokban megjelent tavaly szeptember 1-jén. Ami a sajtóban megjelent, például a humánpolitikai igazgató végkielégítése ügyében, arról egy árva szó nincs ebben az átadási dokumentumrendszerben. Ha a könyvvizsgáló nem veszi észre, hogy olyan bérkifizetés is van, ahol már volt egyszer végkielégítés is, akkor lehet, hogy soha nem jövünk rá erre. Tehát ez mind-mind előttem történt. A személyes véleményemet ismeri a közvélemény: ha jogszerű a dolog, akkor sem fogadható el, akkor is vállalhatatlan, hisz ilyen összeget nem lehet megmagyarázni, főleg egy nehéz helyzetben lévő BKV-nál, ahol a finanszírozás gondja állandóan nyomaszt minket, és folyamatosan a tulajdonossal együtt azon küzdünk, hogy pótlólagos forrásokhoz jussunk a kormányzattól. Ennek fényében még inkább nem érthető egy ilyen nagy összegű kifizetés.

De mit fog csinálni, ha a vizsgálat arra vezet, hogy ugyan etikailag megalapozatlan, elítélendő, de jogilag tökéletesen szabályos a végkielégítés, hiszen szerződés alapozza meg. Nem fizeti ki?

Ezt már kifizették.

Akkor visszaköveteli?

Nem tudom, hogy van-e rá jogi lehetőség, mindenesetre látni szeretném a belső ellenőrzés jelentését. Jövő héten talán erre már módom lesz, ugye július 23-án rendeltem el a vizsgálatot. Meggyőződésem, hogyha minden jogszerű volna, akkor is változtatni kell ezen a rendszeren, mert ha belegondolunk például a titoktartási részébe ennek az ügynek, akkor azt kell mondjam, hogy nincs a BKV-nál titok, nincs mit ott ilyen szempontból őrizni, tehát ezért fizetni sem kell. Ha volna versenytársunk, akkor elképzelhető lenne, hogy egy vezető, ha távozik, akkor kap ilyen pénzt azért, hogy ne menjen el a konkurenciához, de nincs másik BKV.

Ha vége van a vizsgálatnak, nyilván megnézi annak az eredményét, de a jövőre nézve tudja-e már, hogy milyen szabályokon kell módosítani?

A kollektív szerződésnek a komplex átvizsgálása ad módot arra, hogy ezen a rendszeren változtassunk. Ez folyamatban van, az érdekképviseletekkel közösen szeretném ezt úgy előremozdítani, hogy a költségtakarékosság jobban jelen legyen, emellett eldöntött koncepcióm, hogy titoktartási pénzt senkinek nem fizetek. Ezért a szerződéseknek ezt a részét újratárgyalom a menedzsereimmel, ezt már megkezdtem.

Mit szólnak hozzá? Hajlandók újratárgyalni?

Természetesen senki nem örül annak, ami a szerződéséből, ami már egy szerzett jog lényegében, egy ilyen javadalmazási lehetőség kikerül, de az érveimet mindenki megértette.

Elég szokatlan módon a BKV vizsgálta a Magyar Villamos Művek idején történt ügyeket. Mivel győzte meg a felügyelő bizottságot?

Egy rendkívül korrekt tájékoztatóval. Az FB is korrekt volt egyébként és közhiteles dokumentumokat adtam át a testületnek arról, hogy azok a sajtórágalmak alaptalanok, amivel itt körüllengték a nevemet.

Van ötlete, hogy a sajtórágalmak - ahogyan ön fogalmaz - honnan származnak? Mert egyetlen újságíró sem talál ki ilyen komplex adatsorokat, amelyek megjelentek valahol, ezeket küldték.

Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan érdekkörök, amelyek azt szeretnék, hogy ilyen rágalmakkal engem ellehetetlenítsenek, de megvan az én lehetőségem is arra, hogy bírósághoz forduljak. Ezt megtettem, néhány sajtóorgánumot bepereltem.

Milyen érdekkörökre gondol?

Ebbe nem hiszem, hogy bele kéne menni. Nagyon jól látható, hogy a politika sokszor megosztott és különböző erőcsoportok próbálnak különböző irányba haladni. Én nem foglalkozom ezzel a kelleténél többet, inkább a cég dolgának rendbe tételére szeretnék koncentrálni.

A politika most elég furcsán viselkedik. Tarlós István fővárosi fideszes frakcióvezető volt itt néhány nappal ezelőtt, és ő azt mondta, hogy szerinte Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes írja a forgatókönyvet, aki valamiért megharagudott önre. Megígértem neki, hogy ezt meg fogom öntől is kérdezni: haragszik önre Hagyó Miklós?

Én úgy gondolom, hogy nem. Mindketten azon dolgozunk, hogy a BKV sorsán javítsunk, és ha az elmúlt közel egy évet végiggondolom, akkor rengeteg sok közös eredményt értünk el. Vannak valakik, akik árkot szeretnének közénk húzni, de én nem foglalkozom ezzel.

De mi lehet az érdeke? Azt megértem, hogy nem a rádión keresztül akar üzenni az ellenfeleinek, de szeretném, ha elmagyarázná, hogy kinek miért lehet érdeke árkot húzni önök közé.

Akik azt szeretnék, hogy ne a szakmával foglalkozzunk, hanem torzsalkodással. Természetesen az a folyamat, amit elindítottam a BKV átstrukturálása érdekében, az egy nagyon bonyolult ügy, rengeteg változással kell majd járjon, és ez érdekeket sérthet itt is, ott is, de azt mindenkinek be kell látni, hogy a cég mai felépítése nem jó, ezen változtatnunk kell azért, hogy transzparensebb legyen a működés, és hogy kisebb költséggel tudjuk ellátni a közszolgálati feladatainkat.

De hova folyik az a pénz, amelynek a megőrzésében vagy a jelenlegi helyzet megőrzésében ezek szerint valakik érdekeltek?

Nagy cég vagyunk, nagy költségekkel dolgozunk, és óriási feladatot látunk el. Az a meglátásom, hogy a rendelkezésre álló eszközökhöz képest - itt az infrastruktúrára gondolok és járműállományunkra - világbajnok teljesítményt nyújt a BKV. A költségeink nagyon nagy része nem befolyásolható. Tehát abból a 130 milliárdból, amivel egy évet lebonyolítunk, ha leveszi a munkaerő költségét, a villamosenergiát, a 35 millió liter gázolajat és az amortizációt, akkor nem marad több mint olyan 25-30 milliárd forintnyi befolyásolható költség. Ez egyéb szolgáltatás, anyagvásárlás, és ezen a területen sokan partnereink a piacról, és ezt is szeretném egy kicsit jobban megszorítani majd.

Akkor ezek a partnerek mozgathatják azokat a szálakat, amelyek a mostani rendszert akarják konzerválni?

Én úgy gondolom, hogy igen.Azt mondta, hogy mintegy 30 milliárd forintra lenne szükség, és ezzel a társaság a jövő év végéig jól tudna működni. Úgy tudjuk, hogy van egy 40 milliárdos tartozás, vannak most lejáró, nyilvánvalóan megújítandó hitelek. Mire lenne elég a 30 milliárd?

Ha a tartozásunk csak 40 milliárd lenne, akkor jó helyzetben volnánk. A cégnek az adósságállománya 70 milliárd forint fölött van, és az a helyzet, hogy ebben az évben mintegy 24 milliárd forintnyi refinanszírozást hajtottunk végre, tehát lejáró hiteleknek a megújításáról van szó. Év elején még olyan 150-200 bázispont volt az irányadó mérték. Most már olyan 350-400 bázispont. De a fő problémánk az, hogy új hitelt fölvenni nem tudtunk fedezet nélkül, erre a bankok már nem hajlandók, tehát most arra törekszünk, hogy a kormányzattal együttműködve kapjunk kormányzati hitelgaranciát új forrás fölvételéhez, hisz ha ez nem történik meg, a negyedik negyedévben a likviditásunk elvész.

Az mit jelent, hogyha elvész a BKV likviditása? Nem tudnak venni gázolajat?

Vagy gázolajat, vagy nem tudunk bért fizetni. Úgy látjuk, hogy 10 milliárd kell az ez évi stabilitáshoz, és hogyha tavaly 10 milliárdot nem kapunk pluszban a kormányzattól, akkor már nyáron elfogyott volna a pénzünk. Jövőre ez az összeg inkább már 20 milliárd nagyságrendű, tehát egy 30 milliárdos pótlólagos forrás szükséges ahhoz, hogy mondjuk jövő év végéig a stabilitást megőrizzük. Gondolni kell arra, hogy ilyen óriási bankhitel-állománynál nagyon nagy a kamatköltségünk. Ebben az évben például több mint 10 milliárd forint, ami hatalmas összeg.

Mivel érvel a kormányzatnál, hogy meggyőzze őket, hogy érdemes a BKV-ba hitelgaranciát betenni ebben a helyzetben?

Fontos érv az, hogy a BKV nélkül a régió gazdasági élete megbénulna, hiszen itt az a hárommillió ember, aki a szűkebb régióban él, különböző helyeken dolgozik, a gazdaságnak ez a része megtermeli az ország GDP-jének 45 százalékát, tehát mindenkinek érdeke a BKV működőképessége, enélkül nem lehet létezni. Az európai direktíva ma már úgy fogalmaz, hogy a közszolgáltatás költségeit meg kell téríteni. Ha nem lehetséges ezt menetjegyek bevételéből, menetdíjakból, akkor ahhoz regulációs kiegészítés szükséges. Többször elmondtam már, hogy a teljesítményünk nem rossz, hisz az összes költségünknek több mint negyven százalékát szedjük be a díjbevételből. Ez az európai adatokat nézve igen kitűnő szám. A maradékot a regulációnak kell biztosítania.

A kormány általában szokott ígéretet tenni arra, hogy ezt a regulációs rendszert megváltoztatja, aztán úgy tűnik, hogy soha nem változtatja meg. Most közelebb van a végső ígérethez?

Az a baj, hogy mindig az adott év problémáit tudjuk csak kezelni, és nem megoldott az intézményesítése ennek a pluszforrásnak. Annak örülnék, hogyha volna egy olyan törvény vagy egy erős jogszabály, ami pontosan leírná azt, hogy a szolgáltatás költségeit milyen módon kell megfinanszírozni a jegybevételek fölött.

Egy olyan szabály, mely előírná, hogy a közösségi közlekedés az állam érdeke és az állam finanszírozza meg?

Az ország érdeke is, és sehol a világon nem tudják csak menetdíj bevételből finanszírozni ezt. Tehát valamilyen módot kell találni, hogy a főváros egyedül, a kormány egyedül, a főváros, kormány közösen, esetleg a gazdaságnak a szereplőit is beszámítva, tehát valamilyen módszert erre össze lehet rakni. A BKV-nak arra kell koncentrálnia, hogy a megrendelést teljesítse, de a költségeit meg kell kapja, mert különben, ha elfogy a gázolaj, akkor nem tud menni a busz.

Ismerete szerint mi az oka annak, hogy ezt a lépést eddig egyik kormány sem tette meg?

Nem tudom, hogy miért nem lehet ebbe az irányba haladni. Vannak olyan területek, ahol ennél sokkal jobban működnek a regulációs rendszerek, gondoljon a villamos iparra, ahol pontos szabályok rögzítik azt például, hogy hogyan kell működni a rendszernek. Szerintem itt is ésszerű volna egy ilyen törvény, ami a közszolgáltatás működésével kapcsolatban rendet tenne abban, hogy a finanszírozást hogy kell megoldani.

Lát arra valami esélyt, hogy egy válságkezelő kormány ezt a lépést megteszi? Ez valószínűleg a mindenkori költségvetés számára egy jelentős és állandó és tervezhető kiadást jelentene.

Így volna helyes, ráadásul az inflációt is figyelembe véve. Rövidtávon erre nem látok esélyt.

Változott-e annyit a BKV gazdálkodása, ésszerűsége, szerkezete, hogy az a kormány számára vonzó legyen, hogy azt mondja, hogy most már az elmúlt egy év változásai alapján érdemes volna beletenni ezt a pénzt vagy rendezni a helyzetet?

Bízom benne, be tudjuk bizonyítani, hogy azokat a változásokat, amiket javaslunk, hogyha megtesszük, akkor egy olyan rendszer jön létre, ami transzparensebb. Azt komoly érvekkel bizonyítottuk, igazoltuk, hogy a mai funkcionális felépítés nem célszerű a BKV-nál. Bízom benne, hogy tudunk haladni a holding struktúra irányába, úgyhogy megtesszük az első lépést a divíziók felé, ami már egyszer volt korábban, és majd a divíziókból továbblépünk a holding szerkezetbe.

Mennyire maradt el a saját pályázatában leírt ütemtervtől a holding irányába?

Egy ilyen feladat végrehajtásához kell két-három év. Egy éve vagyok a cégnél, és úgy gondolom, hogy nagyon sokat bemutattunk abból, hogy ilyen változások célszerűek, és ezzel fogunk előrehaladni. Nem könnyű egy ilyen nagy rendszert gyorsan átalakítani.

Azóta, amióta a cégnél van, az eredeti pályázatban foglalt elképzeléseihez képest kellett valamit változtatni, amikor úgy szembetalálta magát a realitásokkal?

Továbbra is helyesnek tartom azt, amit akkor gondoltam, hogy ez az irány jó, mert ha odáig eljutunk, akkor egy piackonform, az üzleti világ által értelmezhető struktúra jön létre, ahol elválaszthatók a költségek, elválaszthatók a folyamatok, elválaszthatók a felelősségek, és jobban mérhető a teljesítmény. Ez egy-két évet mindenképp igényel.

De miért érdemes az üzleti világ által jobban értékelhető és értelmezhető struktúrát kialakítani a BKV-ra, amikor nincsen konkurense, és az állam fogja finanszírozni? Miért érdemes ezt annyira átláthatóvá csinálni?

Az a helyzet azért nem nagyon fog változni, hogy mindig forráshiány van. Ha azt szeretnénk, hogy lehetőség legyen megmérni azt, hogy a piac szereplői közül ki és milyen feltételekkel tudna forrást hozni egy tevékenységhez, akkor ilyen struktúrát kell létrehozni, hogy ez kiderüljön. És ha úgy dönt a tulajdonos, úgy dönt a kormány, akkor lehet olyan irányba haladni, hogy ne az legyen, hogy egyedül a BKV old meg mindent egy főváros közösségi közlekedésében, hanem ott kapjanak szerepet mások is. Ez az idő egyszer majd el fog érkezni.

Milyen területen kaphatnának szerepet mások is? Mert ilyen perifériás próbálkozások már vannak, de nem szoktak nagyon sikeresek lenni.

Azon a területen talán a leggyorsabban, ahol a járműinfrastruktúra megújítására van szükség, hiszen köztudott, hogy az autóbuszaink átlagéletkora 16 év. Rengeteg pénz kellene a modernizációhoz, egyébként más területeken is. Úgy hiszem, hogyha a BKV rendelkezik kellően hosszú távú szolgáltatási szerződéssel a tulajdonos felé, akkor a piac szereplői felé is tud adni olyan pozíciót, hogy ha valakinek forrása van, és hosszú távon kíván együttműködni, akkor ki lehet alakítani az erre megfelelő konstrukciót.

A következő választások utánra már most bemutatott tervek az ellenzék részéről, azok passzolnak az ön BKV-átalakító terveihez? Õk át fogják alakítani a BKV-t is, úgy tűnik, de még nincsenek részletes tervek, a város működtetési szerkezetét is.

Nem tanulmányoztam ezt részleteiben, de ha a változást igényli az a koncepció, akkor találkozik az én elképzelésemmel. Ebben én is változást szeretnék.

Csak nem biztos, hogy mind a ketten ugyanazt a változást akarják.

Ez könnyen lehet, de úgy gondolom, hogy bizonyítani tudjuk, hogy melyik irány a versenyképesebb.

Most hogy látja, mikorra tudja megcsinálni azt a koncepciót, amit egy évvel ezelőtt bemutatott?

Ha a tulajdonosi döntések megszületnek, akkor egy év alatt meg lehet a divizionális struktúrát oldani, és egy további egy-másfél év alatt a holding struktúrát, de akár lehet lépésekben is végigvinni ezt, mert a legéletképesebb divízióból lehet csinálni adott esetben először egy részvénytársaságot.

A legéletképesebbnek melyik számít most?

Ezt majd a szakértők megnézik, nem tudom még én sem, talán a metró. És akkor ez azt jelenti, hogy egy lépést megtettünk már, de a vége még azért odébb van.