A '90-es években Magyarország minden tekintetben a legjobb volt az egykori szocialista országok körében, a politikai rendszer nagyon hamar stabilizálódott, hamar elkezdődött a makrogazdasági reform, jól működtek a privatizációk is. Emellett Magyarország rendkívüli módon vonzotta a külföldi működő tőkét, és sikeresen csábított az országba nagy, nyugati vállalatokat. De a munkát nem fejezték be. A folyamat megtorpant 2000-ben, még inkább 2002-ben.

A választások után?

Igen, pontosan. Ekkor derült ki, hogy mi is lesz a baj. Az, hogy Magyarország ekkorra egy indokolatlanul nagy és drága jóléti államot épített ki. A többi rendszerváltó ország is meg tudta védeni az állampolgárait a kellemetlen piaci hatásoktól, például a munkanélküliségtől, de Magyarország kiemelkedően sokat költött, és fölösleges kedvezményeket adott. Ez abból fakad, hogy a politika számára elsődleges volt, hogy megnyerje a választókat különböző juttatásokkal, a közalkalmazotti fizetések és a nyugdíjak emelésével.

Ebben a helyzetben hogy látják most Magyarországot külföldről?

Attól függ, kire gondol. Az emberek szeretik Magyarországot. Szeretnek idejönni, a magyarok kedvesek, finomak a borok, és gyönyörű látnivalók vannak. De az üzletemberek és a közgazdászok körében a magyar imázs romlott az elmúlt években, értetlenül nézik, hogy mi történt az egykori éllovassal. De ez nem jelenti azt, hogy nem lennének külföldi befektetések, és az is biztos, hogy Magyarország továbbra is vonzani fog cégeket. Kérdés viszont, hogy mikor, és milyen sebességgel lendülhet fel újra a gazdaság. Ebben a tekintetben óriási gazdasági kihívás előtt áll a kormányuk.

Hogy látja, a kialakult helyzetért ki, milyen mértékben felelős?

Felelős a mostani baloldali és az egykori jobboldali kormány is, elsősorban az óriási túlköltekezésben. Kezdődött a Fidesz kormánnyal, majd ez a hagyomány folytatódott a következő két szocialista kabinettel is.