A főigazgató szerint mostanáig a főiskolák értéke a gyakorlatiasság volt, az egyetemek pedig magas szintű elméleti tudást adtak. Az egyetemek eddig az első három évben alapozó képzést végeztek, ezután szakosodhattak a hallgatók. A főiskolán az alapozó képzés egy évig tartott, ezt követte egy nagyon gyakorlatias oktatás.

A Budapesti Kommunikációs Főiskola főigazgatója azt mondta, az egyetemek nem szívesen szerveznének például összefüggő szakmai gyakorlatot, mivel azt az állam nem támogatná olyan mértékben, mint egy oktatási félévet.

A kétciklusú képzési rendszerben kérdéses, hogy a hallgatók hol szerzik meg azt a fajta elméleti alapot, amely a mesterképzéshez kell – mondta Vass László.

A főigazgató szerint ugyanígy nem lehet tudni azt sem, hogy hol kapnak gyakorlati oktatást a diákok. Mivel az állam már nem fizet összefüggő gyakorlati időt olyan normatívával, mint eddig, így az intézmények egyszerűen nem szerveznek szakmai gyakorlatot.

A főiskola értéke a gyakorlatiasság, az egyetemé az elméleti tudás volt. Először mindkét intézménytípus a saját érdekét féltette, de nagyon hamar a pénzkérdés került előtérbe – mondta Vass László. Pedig a főiskolák akartak szakmai gyakorlatot iktatni a képzésbe, mert tudták, hogy a hallgatók elhelyezkedési esélye függ ettől.

Az intézményi érdekek és a működési költségek mellett ott vannak a demográfiai adatok is. Minden intézmény tudja, hogy néhány éven belül már nem lesz szükség a mostani kapacitásra. A kisebb főiskoláknak a léte is veszélybe kerülhet, de a nagy egyetemeknek is szűkíteniük kell a befogadóképességüket, mert sokkal kevesebb diák lesz.