Ahogyan arról az Infostart is beszámolt, Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt javaslata ellenére nem Iványi Gábort, hanem Róna Pétert nevezte meg a hatpárti összefogás közös államfőjelöltnek a hétfői napon – a hírek szerint a Jobbik indítványára, a párt annak idején a körmányfőjelölt saját frakcióra vonatkozó kérését is ellenezte, ahogyan a jelek szerint a metodista lelkész személyét is.

Závecz Tibor erről azt mondta az Arénában, hogy egy választási kampányban – a választók meggyőzését szem előtt tartva – azt tartaná helyesnek, ha a problémák belül maradnának, és nem a nyilvánosság előtt gyakorolnának nyomást a pártok egymás szereplőire. A Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet ügyvezetője jó dolognak tartja a castingolást, de azt megtartaná a kamarillapolitikának, mert nem tartozik sem a széles, sem az ellenzéki közvéleményre. „Ámde mindez nem változtat azon, hogy ez a társaság megy előre, és gyűjti majd az aláírásokat, és kapcsol nyilván egy másik kampánymódra” – fűzte hozzá.

Mráz Ágoston Sámuel szerint Závecz Tibor „kicsit megszépítette a valóságot”, mert nem kiszivárgó hírekről van szó, hanem „teljes káoszról” az ellenzéki oldalon. Mint mondta, előbbi akkor állna fenn, ha mondjuk egy újság írta volna meg, hogy Iványi Gábor esetleg államfőjelölt lesz, de a valóságban Márki-Zay Péter jelentette be, hogy a metodista lelkészt szeretné, amivel aztán kezdetét vette a kampány mellette, ami végül a hétfői bejelentéssel „oldódott fel a levegőben”, amikor a hatpárti ellenzéki összefogás végül Róna Péter mellett tette le a voksát. A Nézőpont Intézet vezetője megjegyezte, ennek már mutatkoztak előjelei, amikor az ellenzéki miniszterelnök-jelölt úgy nyilatkozott a hét végén, hogy számára huszadrangú kérdés az államfőjelölés. „A magunkfajta elemzők már éreztük, hogy ebből baj lesz, de összességében

az elmúlt két hét államfő-jelölési procedúrája katasztrofális képet mutat az ellenzék állapotáról” –

ismételte meg.

Závecz Tibor kiegészítésként hozzátette: ha nem tartalmi kérdéseket fogalmaznak meg a szereplők, vagy nem országvíziót, alternatívát tesznek le a választópolgárok elé, hanem arról kell akárcsak egy fél napot is gondolkodni bármelyik ellenzéki szavazónak, hogy ki lenne a jobb köztársaságielnök-jelölt, szerinte az a kampány nem lenne jó. Vagyis megítélése alapján az ellenzéknek most már a választókerületi jelöltjei programjára kellene koncentrálnia, amire szerinte fognak is, és reméli, hogy a hétfői nappal az „államfőválasztásos világ” lezárult.

Mráz Ágoston Sámuel – azzal a megjegyezéssel, hogy a remény hal meg utoljára – arra emlékeztetett, hogy az államfőválasztás március 10-én lesz, tehát jó eséllyel addig zajlani fog párhuzamosan ez a kampány is. Tehát Róna Péternek nyilatkoznia kell, mindamellett, hogy a múltjának utána fognak nézni. Iványi Gábor pedig várhatóan el fogja mondani a véleményét arról, hogy az egy hétig tartó jelöltsége helyes-e, hogy megszűnt – mutatott rá a szakértő, emiatt szerinte viszonylag még nehéz lesz lezárni az ügyet. A Nézőpont vezetője arra is felhívta a figyelmet, a magyar politikatörténetben mindennek van egy pozitív előképe: 1995-ben az akkor formálódó jobboldali egység – Horn Gyula kormányzása alatt – megtalálta Mádl Ferenc személyében az egységes köztársaságielnök-jelöltet, aki hibátlanul teljesítette a biztos második helyezés feladatát, aztán öt évre rá meg is választották, amikor a jobboldalnak erre lehetősége volt. Mádl Ferenc jelölése nagyon erős üzenetet tudott küldeni, miszerint az akkori jobboldal egységbe szerveződött – vélekedett.

A fegyelmezetlenség ára

Az InfoRádió Aréna című műsorában szóba került Márki-Zay Péter Fonyódon tett meglepő kijelentése is. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt Steinmetz Ádámmal, a Jobbik helyi országgyűlési képviselőjelöltjével tartott utcai fórumot, ahol a többi között úgy fogalmazott Orbán Viktor politikai előéletéről beszélve: „Én ezeket a kanyarokat nem tudom követni. De azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük. Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét, a saját álláspontját.” A hódmezővásárhelyi polgármester azóta a közösségi oldalán finomított a szavain.

Závecz Tibor ezt úgy kommentálta, hogy a fasisztákra vonatkozó mondatrészt nem védené meg, ha nem muszáj. Szerinte Márki-Zay Péter üzenete – részletezés nélkül – annyi volt, hogy meg kívánja teremteni azt a széles koalíciót, amit a hat párt fémjelez, plusz még amit a mozgalma vagy ő maga, amit emberpróbáló feladatnak tart. Ezt az identitást próbálja valahogy közössé formálni az ellenzéki oldalon. A szakértő ennek nehézséget az idő rövidségében látja, vagyis

erre nem elegendő az október közepétől február közepéig tartó időszak,

és csak hosszú évek alatt lehet „kihordani”, amit szerinte éppen a Fidesz, illetve a jobboldali egység példája mutatja.

„Én nem voltam ennyire bátor, mint Márki-Zay Péter” – fogalmazott Mráz Ágoston Sámuel, és hozzátette: számára éppen azért furcsa a baloldali ellenzéki együttműködés, mert az antifasisztáktól a posztfasisztákig mindenkit magukba próbálnak foglalni. „De a fentiek szerint szerint a posztfasiszták, az egy eufemizmus volt, és fasisztákról is lehet beszélni” – jegyezte meg a Nézőpont Intézet vezetője. Az elemző szerint a politikusoknak monotoniatűrőnek kell lenniük, és bizonyos üzeneteket akár százszor- kétszázszor képesnek kell elmondaniuk ahhoz, hogy a modern médiavilágban megállják a helyüket. Úgy látja viszont, hogy Márki-Zay Péter nem fegyelmezett politikus, amiből próbál is előnyt kovácsolni, mondván: ami a szívén az a száján, de valójában a helyzet az, hogy

hibát hibára halmoz a kommunikációjában

– fogalmazott a szakértő.

Mráz Ágoston Sámuel szerint meglehet, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelöltben van is egy igény, hogy ne mindig ugyanazt mondja, hanem hogy minden alkalommal valami izgalmat vigyen a mondandójába. „Hatalmas katyvasznak tűnik jelenleg az ellenzék állapota, és ebben benne van Márki-Zay Péternek ez a nem professzionális politikusi testtartása” – vélekedett. Ezeknek a hibáknak pedig egyedül a Fidesz kampánycsapata örül, mert anélkül, hogy különösebben kutatni kellene, rátalálnak azokra a sebezhető pontjaira az ellenzéknek, ami után a magyarázkodás nem jó kampányeszköz – mondta.

Ahol minden eldőlhet

Závecz Tibor a legfrissebb méréseiket ismertetve elmondta: a tavalyi évben még érzékelhető minimális, jellemzően 1-2 százalékpontos ellenzéki előny idén februárban átfordult, és a Fidesz‒KDNP listája vezet – a teljes népesség tekintetében 2, a biztos szavazók esetében pedig 3 százalékponttal. Bár Budapesten nagyon markáns előnye van az ellenzéknek, a főváros súlya a teljes népességen belül csak 18 százalékos. Ami az ellenzék számára problémát jelent, azok a legkisebb települések, ahol több mint kétszeres támogatottsággal bírnak a kormánypártok, és ezek nagyobb, harmadnyi részét teszik ki Magyarországnak. Így aztán a Fidesz előnye ebből a két különbségből egyértelműen adódik. A kérdés tehát az, hogy ezt mennyire lehet 106 egyéni választókerületre ráhúzni, arra lemodellezni – fogalmazott Závecz Tibor, emlékeztetve, hogy

20-25, de akár 30 fölötti is lehet a billegő választókerületek száma, amelyek szerinte nagyon sokat nyomnak majd a latban.

Mráz Ágoston Sámuel szerint a Nézőpont Intézet adatai – amelyek szintén a kormánypártok előnyét tükrözik –, bizonyítékai annak, hogy bár lehet, hogy Závecz Tiborral sokszor különbözik a véleményük, de amikor ténykérdésekről van szó, ideértve a kutatást, valamint a választási rendszer működését is, akkor alapvetően egyetértés lesz közöttünk.

Az elemző egyetértett azzal, hogy a mostani kétpártrendszeri struktúrában az áprilisi választások végeredményét, azaz a parlamenti mandátumszámokat az fogja alapvetően meghatározni, hogy milyen arányban sikerül az egyéni választókerületekben győzni.„És itt valahol meg is áll a tudomány” – mondta a Nézőpont Intézet vezetője, utalva arra, hogy ahogyan a Závecz Research is, ők is csak listás országos eredményeket tudnak egy-egy adatfelvétellel mérni. Míg a választókerületi eredményeket választástörténeti megfigyelésekkel, esetleg helyi kutatások révén lehet becsülni, az aktuális ottani szituáció azonosításával, de az csupán egy becslés lehet.