A skóciai St Andrews Egyetem videókra alapozott kutatásában résztvevő önkéntesek a főemlősök egymás közt használt jeleinek megértésére tettek kísérletet: ennek eredménye szerint a csimpánzokkal közös utolsó ősünk hasonló jeleket használt, mint amilyenekkel a faj ma kommunikál – ezek a jelek lehettek az emberi nyelv alapjai.

A PLOS Biology szaklapban megjelentetett tanulmány vezető szerzője, Kristy Graham szerint azt már eddig is tudták, hogy a csimpánzok és bonobók használta jelek mintegy 95 százalékos átfedést mutatnak egymással – írja a BBC.

"Már sejtettük, hogy ez egy közös gesztusnyelv, amely az utolsó közös ősünknél is jelen lehetett. Most már egészen biztosak vagyunk benne, hogy az őseink gesztikulálással kezdték a kommunikációt, és ez a nyelvbe is beépült" – fogalmazott.

A tanulmány egy nagyobb ívű kutatás része, amely az emberi nyelv kialakulásának gyökereit vizsgálja. A kutatócsoport hosszú éveken át figyelte meg a vadon élő csimpánzokat, évet töltött vadon élő csimpánzok megfigyelésével.

Az emberszabású majmokról már hosszú ideje tudjuk, hogy több mint 80 gesztusból álló "nyelvet" használnak, amelyek mindegyike üzenetet közvetít.

A vakarózás azt jelzi, szeretnék, ha egy társuk kurkászna rajtuk, a szájmozgást azt jelöli, élelmet szeretnének, ha pedig fogaikkal tépnek darabokra egy levelet, az a flört félreérthetetlen jele.

A majomnyelv gesztusait videófelvételeken mutatták meg a kutatásban részt vevő embereknek, hogy kiderüljön, mennyire értik azokat. Az önkéntesek megnézték a csimpánzokról és bonobókról készített felvételeket, majd kaptak egy lehetséges fordításokkal teli listát, onnan választották ki, hogy melyik gesztust milyen jelentéssel párosítanák.

A vártánál jobb eredménnyel tudták megfejteni a gesztusok jelentését,

az esetek 50 százalékában eltalálták,

mit akart a majom kommunikálni az adott gesztussal.

"Nagyon meglepődtünk az eredményeken: kiderült, hogy szinte ösztönösen értjük a majmokat, ami a kommunikáció evolúciója szempontjából lenyűgöző, bár tudósként, hosszú éveken át zajló képzés után kissé bosszantó" – viccelődött Catherine Hobaiter, a St Andrews Egyetem munkatársa.

Az emberek által ösztönösen megértett gesztusok egy evolúciósan ősi, közös gesztusszókincset jelenthetnek, melyet minden emberszabású – közte az ember is – megért.