Az ember közelségét természetes életterüknek tekintő kutyákkal ellentétben a macskák a közfelfogás szerint csak nagyon szelíd vadállatok, és csupán táplálékért és búvóhelyért cserébe viselik el, hogy ott legyünk mi is, ahol épp tartózkodnak - írja az Index és a Telegraph.

Az Oregoni Állami Egyetem kutatóinak eredménye látszólag ellentmond a közfelfogásnak: az ő értelmezésük szerint

a kutyák gazdájukhoz való ragaszkodásához hasonló kötődés fedezhető fel a macskáknál is.

A kísérlet során egy egyszerű teszttel mérték, hogy a gazda mennyire kelt biztonságérzetet a macskában. A gazdák és macskáik két percig voltak együtt egy ismeretlen helyiségben, majd a gazda magára hagyta az állatot két percre. Az eredmények szerint a macskák 65%-a kevésbé tűnt stresszeltnek, amikor gazdájuk visszatért a szobába. Emellett a visszatérést követően az állatok az idő egy részét a gazdákkal töltötték, nem csak a helyiséget derítették fel. Ez a biztonságos kötődés jeleként értékelhető.

A kísérletben résztvevő macskák egyharmada viszont a bizonytalan kötődés kategóriájába került,

mivel stresszeltségük nem csökkent akkor sem, mikor gazdájuk már visszatért a helyiségbe. Egy további kísérletből az is kiderült, hogy a macskák kötődését az sem befolyásolja, ha az ember igyekszik magához szoktatni az állatot: a kutatók egy hat hetes szocializációs tréning után is azt tapasztalták, hogy a macskák reakciója ugyanaz és stresszeltségük nem csökkent a gazda közelében sem.

A kutya- és macskaviselkedés kutatásában szaktekintélynek számító Daniel Mills szerint viszont a vizsgálat hibás. A Lincolni Egyetem biológusa ugyanis kiemelte:

a tesztet nem végezték el idegen emberrel is, így nem tudhatjuk, hogy a macskák reakciója a gazdájuknak szólt-e egyedül,

vagy esetleg minden emberre így reagáltak volna. Hiszen már nem egyszer bebizonyosodott, hogy az a viselkedés, amit a gazdák a macskáik kötődéseként értékelnek, valójában könnyebben magyarázható egy egyszerű önérdek-érvényesítő magatartásként.