„Vannak olyan nagyhatalmak, illetve vannak olyan környező országok, amelyeknek a békeelőkészítés során felmerülő elképzeléseiről vagy a békekonferencián való részvételéről keveset tudunk. Magyar szempontból ugyanis ezek a diplomáciai dokumentumok még nem lettek feldolgozva. Az például, hogy konkrétan

Olaszország, az Egyesült Államok vagy akár Japán mit gondolt arról, hogy hogyan kellene kinéznie a közép-európai határoknak” 

- számolt be Ablonczy Balázs.

Hozzátette: öt év múlva, amikor a kutatás véget ér, lesz nyolc-tíz olyan kötet, amiben lesznek forrásgyűjtemények, monográfiák, tanulmánykötetek, és lesznek idegen nyelvű kötetek is. Ez utóbbi azért fontos, hogy a nemzetközi tudományosság felé is megjelenítsük ezeket a kutatásokat.

Ilyen feladat Ablonczy Balázs szerint a menekültkérdés feldolgozása.

„Az elszakított területekről nagyjából négy-ötszázezer ember menekült el, akiknek a sorsáról, a társadalmi integrációjáról, a velük kapcsolatos kormányzati politikáról nagyon keveset tudunk. Erről nem nagyon született eddig munka” - hívta fel a figyelmet a kutató.

A tudományos főmunkatárs szerint ezen a területen vannak ugyan még fehér foltok, de olyan sorsdöntő dokumentumra, ami gyökeresen megváltoztatná a felfogásunkat a trianoni békeszerződésről, nem fognak bukkanni.

Ehhez pedig nagyon mély alapkutatásokra van szükség, ami már el is kezdődött.

„Van olyan kollégám, aki most tér haza Rómából, ahol különböző levéltárakban kutatott.

Indulnak az egyesült államokbeli kutatások is,

és a határon túli kutatások is. Ehhez be kell menni az adott állam nemzeti levéltáraiba, külügyminisztériumi levéltáraiba, katonai levéltáraiba, majd pedig a talált dokumentumokat – amennyire a szerzői jogok engedik – meg kell ismertetnünk” - részletezte.

Példaként hozta a menekültkérdést, amelyben nemcsak az országos, hanem a megyei levéltárak is rejtenek rengeteg olyan dokumentumot, amelyet ebből a szempontból még senki nem nézett át.

„Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy könyveket vagy folyóiratokat olvasgatunk, hanem le kell menni akár a közigazgatás legalsóbb szintjeire, a szolgabírói hivatalok irataiig, hogy rekonstruálni tudjuk ezt az egész problémahalmazt” - mesélte a tudományos főmunkatárs.

Arra a kérdésre, hogy mennyire nehéz távol tartani magukat érzelmileg kutatóként a történtektől, Ablonczy Balázs úgy válaszolt, az elsődleges szempontunk a tudományosság, vagy legalábbis az, hogy tudományosan értelmezhető keretben adjuk elő azt, amit előadunk.

„De ezzel nem akarom elvitatni egyetlen kollégámtól sem az érzelmeit.

Nekem is vannak érzelmeim, családi történeteim és meggyőződésem

ezzel kapcsolatban. Ezt nem lehet kiirtani és nem is tanácsos. Közhelyszerűen hangzik, hogy nincs objektív történetírás, de az objektivitásra törekvés nagyon fontos szempont” - fogalmazott a kutató.

A tudományos főmunkatárs nagyon fontosnak tartja, hogy a Trianonnal kapcsolatos tudás vagy legendakörök hogyan jelennek meg a történelem tankönyvekben.

„Egy történelem tankönyv hatását nagyon nehéz felmérni, az nyilván évekkel később jelenik meg a köztudatban. Az a történelem tankönyv alkotójának vagy megrendelőjének a felelőssége, hogy a legfrissebb történeti tudás hogyan jelenik meg benne. Arra viszonylag kevés befolyásunk van” - fejtette ki Ablonczy Balázs.

A kutató úgy véli, hogy a kutatásnak van egy olyan ága is, ahol az a fontos, hogy a történelmi népszerűsítő sajtóban – a BBC History-ban, a Rubiconban, a Múlt-korban – vagy akár a napi sajtóban, az interneten is hogyan tud megjelenni ez a téma.

Ez is elsődleges cél, ezért napokon belül elindul a honlapunk, a trianon100.hu, van egy Facebook-oldalunk, és elindítottuk a YouTube-csatornánkat is, hogy viszonylag

közérthető formában, rövid hírekkel szolgáljunk azoknak, akiket érdekel ez a probléma

– adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatócsoport Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.