Az elmúlt időszakban két nap alatt négy tornádót is észleltek Magyarország területén. Háromról az InfoRádió honlapja is beszámolt: Eger, Mezőkövesd, Diósjenő. A negyedik tornádó Hidasnémetinél alakult ki, szintén augusztus 16-án. Az elmúlt napok tornádóiról itt talál további információkat és videókat.

A tornádók kialakulása minden esetben nagyon erőteljes konvektív folyamatokhoz köthető. Konvekciónak a koncentrált, függőleges feláramlást nevezzük, melynek következtében kialakulnak a szabad szemmel láthatatlan "meleg légelemek" (termikek), az egyszerű gomolyfelhők, vagy akár a nagy kiterjedésű zivatarfelhők, zivatarrendszerek is - írja az Időkép.

Feláramlást több tényező is generálhat: megfelelő mértékű légköri felhajtóerő (például intenzív napsütés hatására), összeáramlás, konvergencia (például domborzat hatására vagy hidegfront mentén), a szél iránya a magassággal változik (ezt szélnyírásnak nevezzük, örvénylést tud létrehozni).

Szupercella születik...

Ha a zivatarcella belsejében intenzív, és sokáig fennálló konvekció figyelhető meg (ez könnyen megtörténhet, ha a zivatarfelhő nem mozog túl gyorsan, így egy stabil rendszerként működhet, anélkül, hogy a környezetből bekeveredő hideg levegő lecsökkentené az energiáját), valamint légkör különböző rétegei közt nagy hőmérséklet- és páratartalombeli különbség áll fenn (nagy a labilitás), és a szélnyírás is pont megfelelő mértékű, akkor a zivatarfelhő függőleges tengely mentén forogni, rotálni kezd. Ekkor alakul ki az úgynevezett szupercella.

A szupercellák hosszú életű, forgó zivatarok, melyekben óriási energiák képesek hasznosulni. A felhőtető akár 10 km magasságig is felnyúlhat, a felsőlégkör szintjéig. Ott találhatók a nagy sebességű futóáramlatok (jetek), melyek ha éppen a cella fölött futnak, szívóhatást idéznek elő a felhő belsejében, és a felhő belseje, valamint a környezet levegője között kialakuló nyomáskülönbség miatt örvénylő mozgás alakul ki a felhőtetőtől a felhőalap felé haladva. Ha elég nagy a nyomáskülönbség, az örvény "kiléphet" a felhőből, s megjelenik a "tuba". Ha a tuba leér a felszínre, akkor tornádónak nevezzük.

A forgó levegőtölcsért általában a talajról felkapott por és szemcsék színezik meg, ezért igen látványosak ezek a jelenségek.

A tornádók erősségének meghatározása az ún. Fujita-skála alapján történik, mely a forgószélben uralkodó szélsebességek alapján tesz különbséget:

F0: 65-115 km/h
F1: 116-180 km/h
F2: 181-250 km/h
F3: 251-330 km/h
F4: 331-420 km/h
F5: 421-510 km/h
 
Egyes területeken gyakrabban alakulnak ki forgószelek, mint máshol: a nagy kiterjedésű síkságok kedveznek a nagy energiájú szupercellák hosszú ideig tartó fennmaradásának, de megfelelő feltételek mellett szinte bárhol kialakulhat ez a jelenség.

Érdemes menekülni...

Jellemző kísérőjelenségek közé tartoznak a jégesők (gyakori a nagy méretű jég), valamint az intenzív villámtevékenység. Ezért, ha tehetjük, mindenképpen térjünk ki a tornádók útjából. A legjobb valamilyen biztos helyre menekülni (pince, bunker, stb. ), és bezárni minden ajtót és ablakot. Komoly veszélyforrást jelentenek még a felhőtölcsér által felkapott különböző tárgyak, amik súlyos sérüléseket okozhatnak.