A gyöngytenyésztők alapvetően osztrigákat "vesznek rá" arra, hogy előállítsák a kerek, nemes és keresett gyöngyházgolyókat. Az amerikai Atlanti Egyetem floridai Harbor Branch Oceanográfiai Intézetének (HBOI) kutatóinak két évre volt szükségük, hogy egy karib-tengeri csigafajból, az óriás szárnyascsigából (Strombus gigas) gyöngyöket csalogassanak elő, méghozzá eddig már több mint kétszázat.

A tengerbiológusok szerint az eddigi próbálkozások azért nem vezettek eredményre, mert a tengeri csigák érzékenyen reagáltak az idegentest bevitelére.

Az osztrigáknál ez a gyöngyképződés nyitja.

Két alapvető eljárásfajta létezik. Az egyiknél a tenyésztők apró, kagylóhéjból faragott gyöngyházgolyócskát helyeznek az osztrigába a köpenyből vett szövetdarabkával együtt. A másik esetben egy másik osztriga köpenyéből vett szövetdarabkát juttatnak be a kiszemelt kagylóba. Az osztriga védekezésül mindkét esetben rétegenként gyöngyházzal és úgynevezett conchinnal veszi körül az idegentestet. Két-három év múlva elkészül a gyöngy.

A HBOI kutatói mindkét módszeren finomítottak, és mindenekelőtt az óriás szárnyascsiga anatómiájára szabták. Megan Davis, a faltalálók egyike nem árulta el a Spiegel Online-nak a változtatások lényegét, csupán annyit mondott, hogy az új módszer igen hatékony. Egyrészt az állatok mindegyike sérülés nélkül túléli a procedúrát, másrészt az első "szüret" után további gyöngyöt is termelnek.

Tom Moses drágakőkutató, az Amerikai Gemmológiai Intézet (GIA) igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott a lapnak, hogy az intézet által megvizsgált gyöngyök közül több is kiváló minőségűnek bizonyult.

A csiga által előállított gyöngy mérete attól függ, hogy mekkora a bejuttatott idegentest, valamint attól, mennyi időt kap az állat a gyöngyházképzésre.

Az óriás szárnyascsiga természetes körülmények között Florida, a Bahamák, Bermuda és a karibi szigetek partjai előtti tengerifű-mezőkön él. Védett állatról van szó, mivel a túlhalászás és nagyméretű, csinos házainak népszerűsége veszélyezteti állományait.