Először 1994. június 18-án rendeztek világbajnoki mérkőzést fedett pályán, a michigani Pontiacban található Silverdome-ban, az Egyesült Államok és Svájc 1-1-es döntetlent játszott. Akkor ez nem volt nagy előny, mivel az óriási arénában a páratartalom hihetetlenül magas volt.

Az idő – és a technológia – azonban megváltozott. Immár a fedett stadionok mindegyike klimatizált, ami kiszámítható körülményeket biztosít.

Összességében négy fedett pálya – Atlantában, Dallasban, Houstonban és Vancouverben – ad otthont a mérkőzéseknek, a torna 104 mérkőzéséből összesen 31-nek.

Az inglewoodi SoFi Stadion rendelkezik tetővel is, de oldalról nyitott, hogy a természetes levegő bejuthasson. Az összes többi mérkőzés a szabad ég alatt játsszák, az amerikai nyár közepén, olyan égető helyeken, mint Miami, Kansas City és East Rutherford.

Ez azért fontos, mert egyértelmű versenyelőnyben vannak a fedett pályán játszó csapatok. Természetesen mindkét csapat, egy adott fedett pályás meccsen ugyanolyan körülmények között játszik. De ahogy a torna előrehalad, a csapatok közül adott esetben az egyik az előző mérkőzését vagy mérkőzéseit fedett pályán, a másik pedig a szabadban játszotta – és ez jelentősen kibillenheti a mérleg nyelvét.

Doug Casa, a UConn kineziológia professzora, a terheléses hőguta szakértője és a Korey Stringer Intézet vezérigazgatója. Casa vezeti az intézetet 2010-es megnyitása óta. Korey Stringer NFL-játékos emlékére nevezték el, aki a Minnesota Vikings 2001-es előszezoni edzőtáborában hőguta szövődményeibe halt bele.

A KSI kutatásokat végez a sportolók, aktív fizikai munkát végzők és a katonák hő- és hidratációs képességeivel, a sérülés megelőzésével, valamint erejével kapcsolatban.

Casa határozottan állítja, hogy a klimatizált stadionokban játszó csapatok sokkal előnyösebb helyzetben vannak.

„Hatalmas, hatalmas előny fedett pályán játszani”

– mondta Casa az ESPN-nek. – „Ennek az az oka, hogy utána sokkal könnyebb lesz a regenerálódás. Ha Miamiban játszol, akár három-négy nap is eltelhet, mire visszanyered a 95 százalékos formáját. Ha Houstonban, Dallasban vagy Atlantában játszol, a regenerációd valószínűleg legalább kétszer olyan gyors lesz.”

Ezen a világbajnokságon a mérkőzések közötti idő öt-hét nap, ennek elegendő időnek kell lennie a regenerálódásra. De ez a plusz idő legalább két napig hatással lesz az edzések intenzitására egy mérkőzés után. Néhány játékos már hosszú klubszezonból érkezik, így bármilyen mód, amellyel a regenerálódást ebben a szakaszban segíteni lehet, előnyös lesz.

Casa elmagyarázta, hogy kétfajta aggodalomra ad okot, amikor nyáron szabadban játszunk. Ott van

• a hipertermia , amikor a test hőmérséklete túl magasra emelkedik, és
• a kiszáradás.

Zárt pályán a szabályozott hőmérséklet és páratartalom miatt jelentősen csökken e két nem kívánt következmény.

A csoportszakaszban 12 ország játssza majd két csoportmérkőzését fedett pályán.

A listán olyan nagyágyúk szerepelnek, mint Spanyolország, Argentína, Hollandia és Portugália. A társrendező Kanada két mérkőzést játszhat a vancouveri BC Place-ben. A többi ország közül két csoportmérkőzést játszik fedett pályán a Zöld-foki-szigetek, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Japán, Új-Zéland, Szaúd-Arábia, Üzbegisztán és Svédország is.

Ha mondjuk Argentína vagy Spanyolország megnyeri a csoportját, akkor a kieséses szakaszban további két fedett pályás mérkőzést is élvezhet.

A Major League Soccerben a Vancouver Whitecaps fedett pályán játszik, de játékosai számára nagy nehézséget jelent után idegenben szabadtéren, rekkenő hőségben játszani. A kanadai klub fizikai felkészítésért felelős vezetője, Jon Poli az ESPN-nek elmondta, hogy a játékosok három héten keresztül legalább heti két-három alkalommal, részt vesznek az általa „szaunaprotokolloknak” nevezett gyakorlatokon – ahol a játékosok edzés után szaunában ülnek –, hogy segítsenek nekik hozzászokni az ilyen körülményekhez.

A világbajnokságon ez nem mindig lehetséges, de valamilyen formában kulcsfontosságú az akklimatizáció.

„Ez valóban egyénfüggő, de ha olyan személyről van szó, aki még soha nem volt kitéve ilyen hőségnek és páratartalomnak, és odamegy, hogy rendkívüli nehézségekkel találkozik” – mondta Poli az ESPN-nek.

Nem minden csapat rendelkezik az ilyen protokollok alkalmazásához szükséges erőforrásokkal, vagy akár a sporttudományi szakértelemmel. Ez befolyásolhatja, hogy a játékosok mennyire akklimatizálódtak a forró és párás körülményekhez.

Casa hozzátette, hogy a játékosokra kumulatív hatás hat, mivel elhasználódhatnak, ha folyamatosan a szabadban, forró és párás körülmények között kell játszaniuk. Azt mondta, hogy „kétségtelen”, hogy a játékosok nagyobb valószínűséggel sérülnek meg

miatt „szédültnek” érezte magát.

Dr. George Chiampas, az amerikai labdarúgó-válogatott korábbi főorvosa – aki egyben a CONCACAF orvosi bizottságának is tagja –társszerzőként jegyzett tanulmánya szerint, ha egy játékos nem tartja a testhőmérsékletét 38,5 Celsius-fok alatt, nemcsak a hőséggel összefüggő betegség kialakulásának veszélye áll fenn, hanem a kognitív funkciók is hanyatlásnak indulhatnak.

„Amikor hipertermiás és dehidratált leszel, valószínűleg nagyobb valószínűséggel követsz el valamilyen hibát a gondolkodásodban” – mondta Casa.

Fedett pályán a körülmények mindig ugyanazok, így viszonylag könnyű felkészülni erre a forgatókönyvre. Ellenben kint fújhat a szél, a hőség és a páratartalom, vagy heves esőzés is rákényszerítheti a csapatot a játéktervének megváltoztatására.

Az ESPN Stats & Information adatai alapján a világbajnokságon részt vevő csapatok közül Ausztriának (16,4 letámadási sorozat meccsenként), Japánnak (16,4) és Belgiumnak (15,9) volt a legtöbb letámadás a mérkőzésenkénti átlagot nézve a világbajnoki selejtezők során. A TruMedia adatai azt mutatják, hogy Spanyolország és Hollandia a második és a harmadik helyen állt világszerte az átlagos labdabirtoklás tekintetében. Az ilyen számok arra utalnak, hogy ezek a csapatok agresszívabbak. védekezésben.