Meglepte az, hogy a végén egyedül maradt, és ön lett az egyedüli jelölt a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöki posztjára?

Az alapszabályunk sajnálatos módon úgy rendelkezik, hogy ha két induló van, akkor először arról kell szavazni, hogy ki kerüljön fel a szavazólapra, és ez, mivel mindkét jelölt nem kaphatja meg az 50 százalékot, csak az egyik, egyben azt is eldönti, hogy ki lesz majd a későbbi elnök. A meglévő 110 amatőr és további tíz profi klubból már egy óriási dolog, hogy százan eljöttek, és a száz jelenlévő klubból 84-nek élveztem a bizalmát, négy pedig tartózkodott, tehát mindössze tizenketten gondolták úgy, hogy inkább más vezesse a szövetséget. Ez egy óriási nagy dolog. Nem mondom, hogy meglepett a méret, én ebben reménykedtem, inkább az volt számomra a meglepő, hogy a küldöttek jelentős része milyen elképesztő örömmel fogadta. És ez azóta is nagyon furcsa, mert sokszor beszéltem már emberekkel, és sokat beszéltünk arról, hogy egyszer jó lenne talán az ökölvívásnak is, és én is nagyon szeretném irányítani és vezetni sportágamat, és hogy ez olyan sok embernek hozott és jelentett örömforrást, ez egy nagyon nagy visszaigazolás számomra, hogy én tényleg jól gondoltam, amikor jeleztem, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Amit előzetesen meghirdettünk, azt nemcsak meghallgatták, hanem támogatni is tudták. Nagyon szép nap volt a múlt hét szombatja, de a munka már el is kezdődött.

Azt tudja már, hogy mit vesz át?

Én hellyel-közzel a szakmai részével jobban tisztában vagyok, mint mondjuk a gazdasági vagy jogi háttérrel. Ennek az átadás-átvétele jelenleg is zajlik. Én amit vállaltam, hogy amilyen gyorsan csak lehet, rendbe hozunk mindent, és ez nálam tényleg azt jelenti, hogy én nem szeretnék már a felnőtt magyar bajnokság idején azzal foglalkozni, hogy még csontvázakat találunk. Úgy kell felállítani a következő év elejére induló állapotában az ökölvívó szakszövetséget, hogy az államtitkárság elé olyan teljesen megalapozott terveket tudjak lerakni, amihez a forrásigényt be tudom majd nyújtani. Ehhez pedig nagyon sok munka kell. Lássuk be, az ügyvivő testület bármennyire jó ötletnek is indult, nem tudott jó gazdája lenni a magyar ökölvívásnak, köszönhetően annak, hogy ebben a szervezetben egyetlen egy személy volt, aki látott már szorítót, de ő sem olyan nagyon közelről, a szakma nem tudott érvényesülni, és nem biztos, hogy minden döntés jó döntés volt. Feladat az van bőven.

Mindenki arról beszél, ha érkezik Kovács István, akkor remélhetőleg minél előbb majd olimpiai érme is lesz a sportágnak.

Ez a szakma feladata. Az én feladatom elsősorban, és ezt szerintem minden sportág aktuálisan pozícióban lévő elnökére igaz, hogy mindent, de mindent biztosítani ahhoz, hogy a sportszakmai célok érvényesüljenek. És nem lehet más sportszakmai cél, mint olimpiai érem, olimpiai aranyérem, de persze rengeteg egyéb feladatot is el kell látnunk. Az integrációtól a gyermekek felnevelésén át, a versenyrendszer működtetésén, a klubok működtetésén, a klubok támogatásán, különböző sportszakmai feladatok ellátásán keresztül nagyon sok mindennel kell foglalkoznunk, és ezeket mind meg is fogjuk oldani. 2028-ban a reményeink szerint nem jelent problémát, hogy ott legyen az ökölvívás, és hogy lesz magyar ökölvívó, az szinte biztos, de hogy az ott lévő magyar ökölvívó aranyérmes legyen, erre nincs ember, aki ígéretet merne tenni. Rajtam nem fog múlni, én minden meg fogok teremteni az elnökséggel, annak érdekében tenni, hogy ne a szövetségen múljon. Innentől kezdve legyen az edzők és a kluboknak a feladata, akik megkapnak mindent ahhoz, hogy a létező legjobbat hozzák ki a versenyzőkből.

Az is nagy kérdés persze, hogy a sportág az olimpia műsorán tud-e maradni. Mit kell tennie a magyar szövetségnek is azért, hogy aztán a magyar sportolók ott lehessenek az olimpián?

Ez már sportdiplomácia. Azáltal, hogy új elnökség és új elnök vette át a Magyar Ökölvívó Szakszövetség irányítását, tiszta lappal indulunk. Az nem kérdés, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság javaslatára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság parancsára nincs más út, mint előre, azaz szép lassan minden szövetség, most már 60-70 fölött van a tagországok száma, akik ezt megtették, átment a World Boxingba. Az elnökkel, Boris van der Vorsttal, akivel baráti jó kapcsolatot ápolok, már egyeztettünk is egy december 8-ai időpontról, amikor találkozunk Hamburgban a WBC-kongresszuson, és elkezdjük a puhatolózó tárgyalásokat, hogy miként tudunk átmenni, miként tudunk betagozódni a World Boxingba. A jövő évi gazdasági és sportszakmai tervezésnek elengedhetetlen feltétele az, hogy tudjuk, melyik nagy szövetség alá fogunk majd tartozni, hiszen más az IBA és más a World Boxing versenynaptára. Nagyon sok feladat van, és ezt január elsejéig mind el kell tudni végezni, és el is fogjuk tudni végezni.

Ön marad továbbra is a WBO alelnöke is?

Nincs kizáró tényező szerencsére, és abszolút támogató a közeg. Mind a két szövetség vezetőjével már beszéltem, és azt mondták, hogy ez működőképes. Aztán meglátjuk, hogy menet közben majd ez hogy alakul, de az nem kérdés, hogy prioritást most a munka szempontjából a magyar ökölvívás képezi.

Nagy tervei vannak? Jövőre százéves a szövetség, 2026 pedig Papp László születésének évfordulója.

Százéves lenne Laci bácsi 2026-ban. Én nagyon remélem, hogy addigra vagy akár jövőre a 100 éves szövetség is úgy tud már ünnepelni, hogy méltóan a hagyományokhoz, egy nagyszerű sportszakmai évvel, stabil és átlátható gazdálkodással. Olyan lesz a szövetség, amelyre Laci bácsi is büszke lenne.