eur:
413.48
usd:
396.47
bux:
78741.84
2024. december 22. vasárnap Zénó

Silvio Berlusconit gyászolja a futballvilág: ő volt az olasz klubfoci legsikeresebb elnöke

A hétfőn 86 éves korában elhunyt Silvio Berlusconi – egyéb érdemei mellett – az olasz labdarúgás történetének legsikeresebb klubelnöke is volt. Olyan „presidente”, akinek az eredménysorához egyedül az Ügyvéd, az Avvocato, Gianni Agnelli tevékenysége fogható.

Silvio Berlusconi 1986 és 2017 között állt az AC Milan élén. Huszonkilenc titulust nyert ez idő alatt az Ördögöknek becézett alakulat, finoman számolva is, négy generációja. Részletezve: nyolc bajnoki címet, egy Olasz Kupát, hét olasz szuperkupát, öt BEK- vagy BL-serleget, két Világkupát, öt UEFA szuperkupát és egy klubvilágbajnoki címet. Parádés eredménysor ez, hiszen Olaszország egyik legsikeresebb klubja a teljes története során 49 trófeát nyert. Azaz a Berlusconi-korszak 29-20-ra nyer a többi időszakkal szemben.

Az elnök 37 évvel ezelőtt egy, a csőd szélén álló klubot vett át. Az előző, még nem is teljes évtizedben a feketetotó-botrány, a totonero miatt a csapat megjárta a második osztály, majd elnökök jöttek és mentek, a klub a csőd szélére került. Sem akkoriban, sem korábban nem volt divat a Milannál, hogy valaki hosszú ideig üljön az elnöki székben.

Berlusconi előtt három viszonylag hosszú ideig regnáló első embere volt a klubnak: Piero Pirelli – a gumigyárat alapító Giovanni Battista Pirelli fia, aki nagyrészt saját pénzéből építtette fel a San Sirót –, az ötvenes-hatvanas években Umberto Trabattoni és Andrea Rizzoli. (Utóbbi elsősorban mint a filmproducercsalád középső generációja ismert, a Milan hívei nem árt ha tudják, ő hozta létre Milanellót, a legendás edzőközpontot.)

A nagy Silvio előtt tizenöt év alatt nyolc elnöke volt a klubnak, pedig Felice Colombo három és Giuseppe Farina négy éven át próbálkozott a háborgó tengerről szelíd vizekre kormányozni a hajót – nem ment. Berlusconit a Milan hívei megváltóként fogadták. Akkoriban Olaszország második leggazdagabb embereként jegyezték. Az ötvenedik évében járt, a jogi kar elvégzése után nem sokkal alapította első saját vállalatait, a Cantieri Riunitit (1961), majd az Edibordot (1963). Neve a hatvanas években lett országosan ismert, akkor épült a Milano 2-nak nevezett új városrész. Az építtető maga Silvio Berlusconi volt. 1975-ra kész lett a Milano 3.

Nem sokkal később egy törvény megszüntette az állami adó, a RAI monopóliumát, Berlusconi pedig „beindította” első tévécsatornáját, a TeleMilanót. A TeleMilanóból Canale 5 lett, majd 1983-ban és 1984-ben létrejött az Italia 1 és a Retequattro. A létrehozott holding, a Fininvest nem elégedett meg az olasz piaci sikerekkel, érdekeltségeket szerzett a francia La Cinq, a spanyol Telecinco, s a német Telefons, illetve utódja, a DSF csatornák működtetésében.

Az elektronikus mellett az írott sajtóban is „hadállásokra” tett szert. Övé lett a milánói székhelyű politikai napilap, az Il Giornale, a közkedvelt tévéújság, a TV Sorrizi és Canzoni, valamint a Telepiu, a Tuttomusica, a Ciak és a Forza Milan. A Fininvest holding akkoriban összesen 36 vállalatból állt, valamennyi egységet egy-egy főbb csoportba sorolták. A biztosítók és pénzügyi társaságokba tartozott az AC Milant öt éven keresztül szponzoráló biztosító, a Mediolanum, míg a mozi és látványosság elnevezésű csoportba a futballklub.

A Milan villámgyorsan felkapaszkodott a csúcsra. 1988 tavaszán megnyerte az olasz bajnokságot, majd 1988 ősze és 1990 tele között, bő 24 hónap alatt hat nemzetközi trófeát gyűjtött be. Az volt a Berlusconi-éra első aranykorszaka, a Tassotti, Baresi, Costacurta, Maldini védőnégyessel és a három hollanddal, Ruud Gullittal, Marco van Bastennel és Frank Rijkaarddal. Arrigo Sacchi dirigálta a csapatot.

Tőle vette át a klubedzői posztot Fabio Capello, akivel 1993 és 1995 között egymást követő három BL-döntőben is játszott a Milan. Némi útkeresés után 2001-ben következett Carlo Ancelotti és a harmadik aranykorszak, az újabb három BL-döntővel, a2003-as és a 2007-es győzelemmel. Akkoriban már Alessandro Nesta, Rui Costa, Kaka, Andrea Pirlo, Pippo Inzaghi, Andrij Sevcsenko vitte a prímet, no, meg Paolo Maldini, akinek irdatlanul hosszú pályafutása átívelt szinte a teljes, 1986-tól 2017 februárjáig tartó Berlusconi-korszakon.

Politikai pályafutása miatt kétszer is leköszönt az elnöki posztról, formailag futballügyekben első számú tanácsadója, Adriano Galliani volt a régens. Silvio Berlusconi 2017-ben eladta a klubot egy kínai üzletember által vezetett konzorciumnak. A három periódusban a miniszterelnöki posztot betöltő Silvio Berlusconi csak rövid ideig bírta ki futball nélkül. 2018-ban – mindössze hárommillió euróért – megvásárolta az akkor a Serie C-ben, a harmadik vonalban vegetáló Monzát. A város mindössze húsz kilométernyire van Lombardia fővárosától, Milánótól.

A Monza, amelyet az immár a 79 évében járó Adriano Gallianira, egyben a város szülöttére bízott, 2020-ban feljutott a Serie B-be, de a következő idényben – annak ellenére, hogy olyan nagynevű klasszisjátékosokat szerzett meg, mint Kevin-Prince Boateng és Mario Balotelli – lemaradt a feljutásért vívott rájátszásról. 2022 nyarán már nem. Története során először feljutott a Serie A-ba, s meg is vetette ott a lábát, a tizenegyedik helyen végzett.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.22. vasárnap, 18:00
Prőhle Gergely
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet programigazgatója
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×