Betöltötte 60. életévét "a levegő ura", vagyis Michael Jordan, az NBA-ben szereplő Chicago Bulls legendás 23-asa.

Hosszasan lehet vitatkozni, hogy LeBron James, ő vagy valaki más-e az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság történetének legjobbja, mindenesetre a liga meghatározó játékosa volt, emlékezetes zsákolásokkal, félrenézős asszisztokkal, szemtelen lepattanókkal.

Mutatjuk!

Portré

Michael Jeffrey Jordan Brooklynban született, de hétéves korától az észak-karolinai Wilmingtonban nevelkedett. A játék alapjait az apja által

a kertben épített pályán

sajátította el, már ekkor kitűnt versenyszelleme és győzni akarása. Középiskolásként egy ideig "alacsony", 180 centis magassága miatt nem került be a csapatba, de aztán 198 centiméteresre nyúlt és végzős évére alapember lett. Az Észak-Karolinai Egyetemmel 1982-ben megnyerte az egyetemi bajnokságot (NCAA), a döntőben ő dobta a győztes kosarat - szerinte ez volt pályafutása egyik jelentős fordulópontja. Kétszer is megválasztották az év egyetemi játékosának, de

tanulmányait nem fejezte be, hogy bekerülhessen a profik közé,

BA fokozatát kulturális földrajzból 1985-ben, már NBA-játékosként szerezte meg.

Az 1984-es játékosbörzén (draft) harmadikként - Hakeem Olajuwon és Sam Bowie után - választotta ki a Chicago Bulls. Az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls Jordannal bejutott a rájátszásba, ő az Év újonca lett. A következő szezon java részét lábtörése miatt ki kellett hagynia, de a visszatérése utáni második összecsapáson 63 pontot dobott a Boston Celtics ellen. Az 1986-1987-es szezonban 37,1-es átlagával megszerezte első pontkirályi címét, Wilt Chamberlain után ő volt a második, aki egy szezonon belül 3000 pontot szerzett, és elsőként jegyzett 200 labdaszerzést és 100 blokkolást. 1988-ban ugyancsak pontkirály lett 32,5-es átlagával, az év védekező játékosának választották és megkapta első MVP (a legértékesebb játékos) címét.

A Bulls azonban csak 1991-ben jutott el a nagydöntőig, és a Los Angeles Lakers felett diadalmaskodott - ez volt Jordan első, és Magic Johnson utolsó NBA-fináléja. Címüket a következő évben a Portland ellen védték meg,

a döntőben Jordan meccsenként 35,8 pontátlagot produkált.

1993-ban aztán tripláztak (ezúttal a Phoenix ellen), hasonlóra az NBA történetében negyedszázada nem volt példa. Pályafutása ekkor váratlan irányt vett: édesapjának meggyilkolása után bejelentette visszavonulását, s néhány hónappal később az amerikai baseball-liga harmadosztályában tűnt fel. Nyilatkozataiból kiderült, ezzel apja kívánságát szerette volna teljesíteni, aki mindig profi baseballosként szerette volna őt látni. Bár botrányos teljesítményt nyújtott, nem rúgták ki, mivel meccsein mindig telt ház tombolt a lelátókon. Alig egy év után belátta, hogy a baseball nem az ő világa, s visszatért a parkettre.

A Bulls mezét 1995-ben öltötte újra magára, de a rájátszás második körében kiestek. Az 1995-1996-os idénynek újult erővel vágott neki, s a szezont akkor rekordnak számító 72 győzelemmel zárták, majd a döntőben a Seattle együttesét is felülmúlták. A rákövetkező két idényt is megnyerték, mindkétszer a Utah Jazz ellen, így másodszor is sorozatban háromszor lettek bajnokok. 1998-ban már nem ők számítottak esélyesnek, de Jordan ellenállhatatlannak bizonyult, hatodik bajnoki címét a döntő utolsó mérkőzésén, öt másodperccel a játékidő letelte előtt dobott kosárral szerezte meg.

1999-ben másodszor is bejelentette visszavonulását, a Washington Wizards egyik tulajdonosa és igazgatója lett. Az igen gyenge teljesítményt nyújtó csapatba 2001-ben ő is beszállt, s az általa draftolt fiatalokkal játszott együtt.

2003-ban ő lett az első NBA játékos, aki 40 éves kora felett legalább 40 pontot szerzett egy meccsen,

és lépte át a 30 ezer pontos álomhatárt karrierje során. Ekkor már folyamatosan sérülésekkel bajlódott, s az idény végén harmadszor, immár végleg szegre akasztotta mezét.

A válogatottban 1984 és 1992 között szerepelt, első olimpiai aranyérmét az 1984-es Los Angeles-i olimpián szerezte meg. Miután az NBA legjobbjait nélkülöző amerikai csapat 1988-ban "csak" bronzérmes lett, az 1992-es barcelonai játékokon a legnagyobb sztárokat felvonultató Dream Team lépett pályára és mindenkit lehengerelt, Jordan nyakába ekkor akasztották második aranyérmét.

Pályafutása során általában dobóhátvédként játszott, de bevethető volt csatárként vagy irányítóként is. A levegő urának számított,

120 centiméter magasra is képes volt felemelkedni,

ezért kapta az Air Jordan becenevet. Generációja legjobban szponzorált játékosaként kiemelkedő szerepe volt az NBA népszerűsítésében. A pályán töltött tizennégy szezonja alatt 1072 meccset játszott, pontátlaga meccsenként 30,1 volt, hat bajnoki döntőt nyert és egyet sem vesztett el, 14 alkalommal került be az All Star csapatba, hatszor volt a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, tízszer a liga gólkirálya, ötszörös MVP. Rendkívül labdabiztos volt, 1991-ben egyszer, amikor az ellenfél egyik játékosa "beszólt" neki, behunyt szemmel dobta be a büntetőt.

Pályafutása során rengeteg terméket reklámozott, a Nike által egyedileg gyártott Air Jordan lábbeli - amelynek bevételeiből részesedést kap - a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Sikeres üzletember is,

vagyonát kétmilliárd dollárra becsülik,

többek között a Charlotte Hornets kosárcsapat tulajdonosa és étteremlánca van, bőkezűen adakozik jótékonysági célokra. Pályafutása során feltűnt a filmvásznon is, a Space Jam - Zűr az űrben (1996), amelyben rajzfilmfigurákkal játszott együtt, vegyes kritikákat kapott, de kasszasiker lett.

Elismeréseinek se szeri, se száma, 2009-ben lett az NBA, 2015-ben a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) dicsőségcsarnokának tagja, 2016-ban megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemérmet, 2022-ben róla nevezték el az NBA idény legjobbjának járó díjat. Utolsó chicagói szezonjáról 2020-ban a Netflix készített dokumentumfilmet Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig címmel. (MTI)