„Kilenc éven keresztül mindig ő volt a szobatársam, ahányszor csak a Real Madriddal túrára vagy vidéki bajnoki meccsre utaztunk. Még mindig szereti elmesélni, hogyan dobta nekem a szappant a tusolóban, és én hogyan kaptam el azt a lábammal és tartottam is fent egy ideig. Bizony, úgy történt. Kissé furcsa kinézetű emberke. Alacsony, sötét, göndör hajjal, sokszor órákon át alig lehet a hangját hallani. A káprázatos gyorsasága mellett kitűnő labdaérzéke is volt. Sokat gyakoroltunk együtt, sőt tanítgattuk is egymást a különböző trükkökre. Még arra is emlékszem, hogy rengetegszer nyüstöltük egymást az esőben. Gyakoroltuk az összjátékot. Gyakran mondtam neki: Paco, a lábamhoz add a labdát! Ha nagyon megfuttatsz, elfáradok! Sokat hecceltük egymást. Félelmetes, erős lövései voltak, de néha elég pontatlan tudott lenni. Szinte leágyúzta az edzőpálya körüli fákról a madarakat. Aztán kapott tőlem… Ráadásul a labdákat is alig találtuk meg. Kedves srác és nagyszerű játékos volt. Ha össze kell őt hasonlítanom Cziborral, a másik kiváló balszélsővel, akivel valaha játszottam, azt mondanám, hogy Gento valószínűleg tudatosabban volt veszélyes támadó. Czibor azonban kevésbé vette komolyan az életet és éppen ez volt a jó benne. Ösztönös személyiség volt, a kiszámíthatatlanság pedig része a sármjának. A magyar Aranycsapatban több szabadságot engedhetett meg magának, mint Gento a Realban.”

Jó negyedszázaddal ezelőtt így mutatta be kedves barátját, Paco Gentót Puskás Ferenc, minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgója. Ildomos Gentóhoz is hozzákapcsolni: ő pedig minden idők egyik legsikeresebb balszélsője, aki alapemberré vált abban a Real Madridban, amelynek

Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskás, Gento csatárötösénél kevés jobbat ismert a futballtörténelem. Ha ismert egyáltalán.

A nagy ötösből a tizenegyes, a balszélső töltötte a leghosszabb időt a Real Madrid fehér mezében – tehetünk hozzá egy evidens kiegészítést, meg még egyet, ami talán azért nem annyira magától értetődő: közülük ő volt az egyedüli született spanyol. A francia Raymond Kopa, az argentin Héctor Rial és Alfredo Di Stefano, valamint a magyar Puskás Ferenc mellett a santanderi Francisco Gento López.

A Franciscóból Pacónak becézett balszélső a santanderi tartományban lévő Guarnizóban született 1933. október 31-én. Gyermekkorára árnyékot vetett előbb a polgárháború, majd a világháború. Tizenöt éves korától futballozott, a következő öt esztendőben a Nueva Montaña Club de Fútbol, az Unión Club Astillero, a Racing Club de Santander és utóbbi fiókcsapatának, az SD Rayo Cantabriának a mezét is viselte. A Racing tagjaként 1953. február 22-én bemutatkozott az első osztályban, majd a következő nyáron elvitte a Real Madrid. Nyilvánvaló, hogy új fejezet kezdődött ezzel az életében, pályafutásában.

1953 és 1971 között 601 hivatalos találkozón viselte a madridisták mezét, 183 gólt szerzett.

A szereplési számokat tekintve csupán öten állnak előtte a klub örökrangsorában, búcsújakor még ő volt a rekorder.

• Huszonhárom trófeát szerzett a klub tagjaként, ezzel egyelőre csúcstartó, a brazil Marcelóval holtversenyben.
• Tizenkétszer szerzett bajnoki aranyat (1954, 1955, 1957, 1958, 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1969),
• háromszor ezüstöt (1959, 1960, 1966) és

egyszer bronzot (1956). Csak az utolsó két bajnoki évében (1969–1970, 1970–1971) nem került dobogóra a Real Madrid. Az akkoriban, a Franco-korszakban Copa del Generalisímónak nevezett országos kupát kétszer (1962, 1970) hódította el társaival.

A nemzetközi porondon

• kétszer is elnyerte a Madriddal a Latin Kupát (1955, 1957),
• hatszor pedig a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1966) és
• egyszer a világkupát (1960).
• Senki más nem nyerte meg ilyen sokszor a bajnokok tornáját! Paco Gento ráadásul játszott mind a hat megnyert fináléban, mint ahogyan pályán volt még kettőben, az 1962-esben és az 1964-esben is.

A spanyol válogatottban 1955. május 18-án játszott először, 1969. október 15-én utoljára. Negyvenhárom mérkőzésen öt gólt jegyzett. Két világbajnokságon (1962, 1966) szerepelt, a spanyolok Európa-bajnoknak tartják, noha az 1964-es négyes döntőben nem kapott játéklehetőséget, csak a sorozat korábbi mérkőzésein szerepelt. Tagja volt ellenben 1963 októberében, egyebek mellett Puskás Ferenc társaságában, a világválogatottnak.

Alfredo Di Stéfano, vagy ahogyan egymás között beszélték, Saeta, a Szőke halála után ő lett a Real Madrid tiszteletbeli elnöke.