12 °C
Ribéry azt mondta az újságíróknak, hogy korábbi bayernes klubtársa, Luca Toni emlegette neki, hogy szép a város és nagyszerű a csapat, ezért aztán igent mondott. A Fiorentina tervei szerint az új szerzeményt csütörtökön mutatják be a sajtónak és a szurkolóknak.
A francia sztár – aki egyébként a 2006-os világbajnoki döntőben, Berlinben, játszott is Luca Toni ellen – 1983. április 7-én Boulogne-sur-Merben született, ott ahol éppen húsz évvel korábban a francia futball egyik másik legendája, Jean-Piere Papin is. (JPP is volt aztán a Bayern tagja, s játszott Olaszországban is, vannak még véletlenek.)
#WelcomeLegend❗️@FranckRibery #ForzaViola #QuestaÈFirenze ⚜️ pic.twitter.com/gu5UaSmJkP
— ACF Fiorentina (@acffiorentina) 2019. augusztus 21.
Kétéves korában súlyos autóbalesetet szenvedett, ami számos heget hagyott az arcán. Srácként két kis helyi klubban, az FC Contiban, majd a Sasfiókáknál (Les Aiglons) futballozott. Tizenhárom évesen, 1996 júniusában bekerült a Lille OSC akadémiájára. Nem járta végig a korosztályos lépcsőket, mert gyenge tanulmányi eredményei miatt elküldték az akadémiáról. Tizenhét évesen visszatért Normandiába, két szezonon keresztül szülővárosa csapatában futballozott a negyedik, majd a harmadik vonalban. Egy évet eltöltött az Olympique Alès-ben is, ugyancsak a harmadik vonalban. A 2003–2004-es idényt a Brestben töltötte, még mindig a harmadik vonalban. Ott azért már kitűnt a társai közül, sőt felfigyelt rá Jean Fernandez, a Metz edzője is.
Ribéry a Metzben lett élvonalbeli futballista, másfél évtizeddel ezelőtt, 2004. augusztus 7-én a Nantes ellen mutatkozott be a Ligue 1-ben. Villámkarriert futott be, sokan a csapat korábbi játékosáéhoz, Robert Pirèséhez hasonlították a stílusát. Első élvonalbeli hónapja után a hónap játékosának választották a Ligue 1-ben. Hét hónap után felcsapott légiósnak, elment Törökországba. Alig néhány hónapot maradt, élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg a Galatasaraynál töltött hónapokat. Úgy érezte, becsapták, nem fizették ki, pedig ő tiszta szívvel ment. Viszont megnyerte a Török Kupát, ez volt az első jelentős cím a pályafutása során. Ám messze nem az utolsó
2005 nyarán visszaszerződött Franciaországba, egykori metzi edzője, Jean Fernandez csapatához, az Olympique Marseille-hez. Az OM-ben hamar visszanyerte legjobb formáját. Az idény végén az UNFP, a francia hivatásos játékosok szövetsége a szezon legjobb fiatal játékosa címmel tüntette ki. Az ezüstéremmel zárt világbajnokság után, 2006 nyarán megint nagyon közel állt a klubváltáshoz, az Arsenal és a Manchester United is érdeklődött iránta, majd szinte biztosra vette mindenki, hogy az Olympique Lyonhoz szerződik. Maradt végül az OM-ben, de úgy állapodott meg a vezetőkkel, hogy ha a csapat a következő szezonban nem harcolja ki a BL-szereplést, távozhat.
?@FranckRibery È NOSTRO!
— ACF Fiorentina (@acffiorentina) 2019. augusztus 21.
?➡️https://t.co/8f1EYAxb9H
? #WelcomeLegend#ForzaViola #QuestaÈFirenze ⚜️ pic.twitter.com/Idquh2K6E9
A 2006 végén a France Football által az év francia játékosának választott Ribéry a csapat legjobbjának bizonyult, nagy érdemeket szerzett abban, hogy az OM bajnoki ezüstérmesként, s így biztos BL-indulóként zárt. Ritkán hű korábbi kijelentéseihez: 2007 nyarán elszerződött egy BL-induló csapattól egy olyanhoz, amelyik nem szerepelhetett az európai klubfutball királykategóriájában. A Bayern München akkor még, különösen a Bundesliga viszonylatában, nagyon magas összegnek számító 26 millió euróért vette meg. A német futball addigi történetének legdrágább játékosa lett.
Talán ő maga sem gondolta, hogy aztán tizenkét évet tölt el Münchenben. Mire a bajorokhoz igazolt, már áttért a muzulmán hitre, felvette a Bilal Yusuf Mohammed nevet, felesége, Wahiba algériai származású francia – a házaspár nyáron, az Egyiptomban rendezett Afrikai Nemzetek Kupáján fel is bukkant a dísztribünön az algériaiak néhány mérkőzésén. Egyébként négy gyerekük született, két fiú és két lány, akik a Hiziya, a Shahinez, a Seif el Islam és a Mohammed nevet kapták.
Münchenben nőttek fel, ahol az édesapjuk nagy sztár volt. A Bayernnel kilenc bajnoki címet nyert, ezzel a Bundesliga rekordere. Hat Német Kupa-győzelme van, 2013-ban, a talán legjobb évében a Bajnokok Ligája, az európai Szuperkupa és a klubvilágbajnoki cím is a dicsőséglistájára került. Abban az esztendőben harmadik lett a FIFA Aranylabda-szavazásán és az UEFA őt választotta a 2012–2013-as szezon legjobb európai játékosának.
A Fiorentina légiósaként olyan futballisták örökébe léphet, mint Montuori, Julinho, Kurt Hamrin, Daniel Alberto Passarella, Dunga és nem utolsósorban Gabriel Omar Batistuta.
