A hagyományosan karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó ünnepen a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, Ahasvérus (Artaxerxész) perzsa király zsidó származású felesége megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat. A leírt események időpontja bizonytalan, a legvalószínűbb, hogy mindez i.e. 474 körül játszódhatott le. A bibliai történet szerint Hámán, a király kegyeltje és minisztere meggyűlölte a zsidókat, és az egész nemzetet ki akarta irtani. Naponta vetettek neki sorsot, hogy melyik nap kedvező a terv megvalósítására, innen az ünnep neve (a "pur" sorsvetést jelent, ennek többes száma a purim).
Hámán végül ádár hónap 13. napja mellett döntött, és a királytól - a zsidókat a birodalom ellenségének beállítva - rendeletet csikart ki legyilkolásukra és kifosztásukra. Eszter nagybátyja, az Ahasvérus előtt nagy becsben álló Mordecháj (Mardukeus) tudomást szerzett a titkos parancsról, és meggyőzte a királynét, hogy járjon közben nemzetségéért. Eszternek ez sikerült, Hámán lelepleződött, és az általa Mordechájnak állított bitófára akasztották fel. A király újabb rendeletet bocsátott ki, amely arra jogosította fel a zsidókat, hogy fegyverrel is megvédhessék magukat. Így aztán a nap, amely pusztulásuk napjának volt szánva, a bosszú napja lett, a zsidók megölték támadóikat, köztük Hámán tíz fiát. Asszony vagy gyermek nem volt az áldozatok között, és a legyilkoltak vagyonához sem nyúltak. Susában, a fővárosban a király még egy napig engedélyezte a zsidó közösségnek, hogy végezhessenek azokkal, akik velük akartak végezni. (Michelangelo a Sixtus-kápolna freskóin festett meg három epizódot a történetből.)
Mivel az ószövetségi Eszter könyve, a Megilla szerint a purim a zsidók számára a fény és a vigalom, az öröm és tisztesség ünnepe, ma is felszabadult jókedv jellemzi. Ádár haváról az áll a zsidó tanításokban, hogy ez az év legszerencsésebb hava. Ádár 13-án, az ünnep előestéjén Eszter böjtje (Táánit Eszter) van, ekkor és másnap reggel is felolvassák a zsinagógában az ősi Eszter könyvét. Ez az egyetlen alkalom, amikor az imaházban hangoskodni lehet, sőt kell is, például Hámán nevének említésekor.
Ádár hó 14. napja a tulajdonképpeni ünnep, majd 15-én a Susán-purimot ünneplik, emlékezve arra, hogy a hajdani perzsa fővárosban csak egy nappal később fejeződött be a harc. Purimkor előírás az ajándékok, finom ételek küldése a barátoknak, adakozás a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek az örömünnepen. E napon böjtölni tilos, ünnepi vacsorát kell tartani, és érdemes annyi lechájimot ("az életre" héber pohárköszöntés) koccintani, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Purim hagyományos étele a töltött káposzta, a főzelék, a sütemények közül a flódni (almás, mákos, diós lepény), a kindli (mákos vagy diós tekercs), a hámántáska (mákkal vagy lekvárral töltött, háromszög alakú sütemény). Purimkor szokás maskarába öltözni, így jelképezve a szerencse forgandóságát, tréfás színdarabokat előadni, sőt még kártyázni is.
