Tavaly márciusban még a My fair ladyt játszotta a Centrál Színház nagyszínpadán, amikor egyik pillanatról a másikra érkezett a rossz hír, hogy a koronavírus-járvány hazai megjelenése miatt törölni kell a musical soron következő előadásait – mesélte az InfoRádiónak Tompos Kátya. A karanténidőszak kezdetén kettős érzés fogta el a Jászai Mari-díjas színésznőt, aki a korlátozásokat - a nyilvánvaló negatívumaival együtt - úgy élte meg, mintha ajándékba kapott volna egy kis időt.

„De azt nem gondoltuk, hogy ez az állapot ilyen sokáig fog tartani” – tette hozzá.

Elmondta, hogy a járvány előtt egyébként is sűrű időszaka volt, és azt gondolta, hogy jobban tud majd készülni a jövőbeni produkcióira szabadidejében, de aztán a remélt előadások és koncertek is elmaradtak. Hozzáfűzte, hogy könnyebbséget jelentetett a bizonytalanságban, hogy tavaly nyáron megnyitottak a szabadtéri színpadok, és zenekarával, illetve más együttesek koncertjén is felléphetett.

„Engem az éneklés és a zene mentett meg a nyári időszakban” – fogalmazott az énekes-színésznő, aki a fellépésekkel keresett pénzből igyekezett félretenni a későbbiekre is.

Mint mondta, nem fájdalomként éli meg a mostani időszakot, mert

megoldásokat próbál keresni, de tehetetlennek is érzi magát.

Mint a jó borokat szokás, úgy érleli magában a következő előadások anyagait, és olyan dolgokra is fordít időt, amelyekre korábban a nagy hajtásban nem volt elég ideje. És persze most a testi és lelki egészségére is jobban odafigyel.

Színház vagy zene? Színház és zene!

Új színházi szerepei közül kiemelte a Vérszipolyt, a Centrál Színház első, kifejezetten online platformra készített előadását, amelyet még januárban rögzítettek, és múlt szombaton, szinte napra pontosan a 100 éve született „rímhányó” Romhányi József születésnapján mutattak be. A jeles író, költő tanítványai által jegyzett, Philipp István szövegére, Bárány Ferenc zenéjével készült rímdrámában egy vámpír közelségére vágyó grófnőt alakít Tompos Kátya, aki színésztársaival együtt többször is dalra fakad a zenés darabban.

„Ez egy vicces, bolond komédia, ami főleg a szövege miatt szórakoztató” – mondta a színésznő.

A darabot már a 80-as években, a Pinceszínházban is színpadra állította a teátrum igazgatója, Puskás Tamás, akinek színésznő felesége, Básti Juli életében először látható boszorkány szerepben e szórakoztató előadásban. Ezt közönség előtt is szeretnék majd később bemutatni, mint ahogy a Ma este felnövünket is, amelynek premierje a járvány miatt későbbre tolódott.

Zenés projektjeiről elárulta, hogy Balázs János zongoraművésszel „Cziffra Café” címmel zenés estre készül, amelyen a 30-as, 40-es és 50-es évek bárzenéinek feldolgozásaival szórakoztatnának, a bemutatót a VeszprémFest-en szeretnék megtartani. A Swing à la Django zenekarral francia és orosz dalokat játszanak majd, fellépésre készül a Budapest Klezmer Band születésnapi koncertjén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de a tervek között szerepel egy flamenco-est is.

„Időpontok is vannak, de ezek az intézkedések miatt mindig változnak” – érzékeltette a produkciók bemutatásának időpontját övező bizonytalanságot Tompos Kátya, aki szerint mióta szabadúszó lett, azzal foglalkozik, amivel igazán szeretne.

„Nagyon sok mindenben dönthetek, és úgy tudom alakítani az életemet, hogy annyit zenélek, mint amennyit színpadon is játszok. És ez nekem jó” – fogalmazott a művésznő.

Úgy véli, egy bizonyos kor és tapasztalat után már nem mindegy, hogy milyen munkákat vállal, az pedig felszabadító érzés, hogy az ő kezében van a döntés.

„Ha rosszul döntök, senki mást nem hibáztathatok, csak magamat”

– tette hozzá.

Mint elmondta, gyermekkorában a zene volt számára az elsődleges önkifejezési mód, aztán egyre többet foglalkozott prózával is, s versmondó versenyeken indult. A prózaművészetben szerinte nélkülözhetetlenek a társak és bizonyos mértékű élettapasztalat is kell hozzá, míg énekelni, zenélni egyedül is jól lehet. Elárulta azt is, hogy ugyanannyira szeret társaságban lenni, mint egyedül, és úgy érzi, most kialakultak a megfelelő arányok.

Szerinte életszakaszonként más-más nevezhető „élete szerepének”. Korábban például nagy álma volt, hogy eljátszhassa a Koldusopera Pollyját, ami meg is adatott neki, de most már úgy érzi, hogy komolyabb szerepekre vágyik. A My fair ladyt a komplexitása, a próza és zene találkozása, illetve a karakterfejlődés miatt tartja érdekesnek. Csehov, Dosztojevszkij és Tolsztoj nőalakjaival könnyen tud azonosulni, és örömmel tölti el, hogy Csehov híres drámájában, A Sirályban, akkor játszhatta el Ninát, amikor a kellő szakmai és élettapasztalata is megvolt hozzá. A klasszikus orosz irodalomban szerinte olyan kérdések merülnek fel, amelyekre az embernek élete során újra és újra választ kell találnia.

„Vagyok valaki, aki voltam is, de mindig újabb dolgok rakódnak rám, és már nem vagyok igazán ugyanaz az ember, mint évekkel ezelőtt” - érzékeltette a változás folyamatát.

A folyamatban nem vesszük észre, hogy fontosat alkotunk

Filmszerepeiről azt mondta, hogy van olyan, amit már megbánt, hogy elvállalt. Szerepelt olyan fesztiválra vagy vizsgára készített rövidfilmben, ami végül nem került forgalmazásba. Az igazi ismertséget a Herendi Gábor rendezte Valami Amerika második része hozta meg. A siker után azonban még inkább azt érezte, hogy meg kell fontolnia, hogy mire mond igent.

„Sérülékeny állapotba kerültem. Olyan időszakomat éltem, amikor az ember mindenre igent mond, mert fejlődni akar és tapasztalatot szerezni.

Ugyanakkor egy ilyen filmszerep után mindenki téged akar kihasználni, és neked nem biztos, hogy jó az, amire használni szeretnének”

– fogalmazott őszintén Tompos Kátya, aki a Herendi Gábor féle filmvígjáték 2008-ban bemutatott folytatása után a többi között a Poligamy és a Köntörfalak című alkotásokban tűnt fel, mint fogalmazott, az akkori „alkatának” megfelelő szerepekben. Majd egy kis szünet után a Coming Outban is szerepelt.

Bár szeret forgatni, de nem érzi úgy, hogy minden áron filmekben kellene szerepelnie. Szeretne ebből a szempontból is tudatos lenni, és például olyan rendezőkkel együtt dolgozni, akik valami olyat hoznak ki belőle, amire talán ő sem számít.

Azt, hogy hol tart a pályáján, szerinte a jelenben nehéz megítélni:

„Amikor egy ilyen nehéz időszakot élünk, amíg a folyamatban vagyunk, nem vesszük észre, hogy talán a túlélés által, valami olyasmit teszünk le az asztalra, amit később sokkal jobbnak fogunk látni és gondolni, mint most, amikor csak azon gondolkodunk, hogy legyünk már túl rajta.”

„Ne csak a valóságot lássuk”

Tompos Kátya mára nem énekesnek vagy színésznek, hanem előadónak tartja magát.

„Ha felolvasunk egy szöveget, interjút adunk, és közben eléneklünk egy-két dalt, elmondunk egy verset, már nem is színészek vagyunk, hanem előadók. Jobban szeretem ezt a szót, mert sokkal több mindent magába foglal.”

Küldetéstudata a saját tehetségével szemben van. Hogy amennyit kapott, azt a lehető legjobban és legszínesebben használja fel. Úgy tartja, az mindig az ember saját felelőssége, hogy felismerje, hogy a tehetségét jól szolgálja-e vagy rossz dolgokra használja-e fel, és ez néha nagyon nehéz.

Pályakezdőként azt gondolta, hogy mindenkinek meg kell felelnie, de azzal szembesült, hogy ha élete legjobbját nyújtja is, valaki mindig talál benne valami kifogásolni valót. Bár szerinte a nehézségek vannak túlsúlyban egy ember életében, de amikor meglépünk valami nehezen megléphetőt, akkor fontos, hogy utat adjunk a boldogságnak is.

„Nagyon fontosnak tartom a nevetést. Felírnám receptre mindenkinek, hogy hülyéskedjen, tegye magának izgalmassá az életet humorral, játékkal.

Ne csak a valóságot lássuk, hanem hozzunk ki az életből napi szinten valami pluszt is!” – tanácsolta Tompos Kátya.