Eredetileg második világháborús Varázshegyként akarta megírni világhírű regényét. A titokra Kertész Imre első alkalommal publikált, 1959-1962-es napló- és munkajegyzeteiből derült fény, a jegyzeteket a Berlini Művészeti Akadémia Sinn und Form című lapjának januári számában mutatták be.

A jegyzetek szerint Thomas Mann Hans Castorp élet és halál közötti történetét "egy átlagos lélek tükrében" akarta újraírni a 2016-ban elhunyt szerző.

Kertész Imre 15 éves korában túlélte az auschwitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborok poklát. Erről szól Sorstalanság című regénye, amelyért megkapta az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben. Kertész Imre saját szavai szerint a "Thomas Mann humanizmusa és Sartre egzisztencializmusa közötti szintézist" szerette volna elérni.

Albert Camus Közöny című műve is fontos inspirációt jelentett számára, de Camus, Sartre, Beckett vagy Huxley esetében hiányolta jegyzeteiben a hitelességet. A saját tapasztalat nélküli költészetnek kevés értéke van, "minden más csupán elméleti körbejárás, pózolás, terméketlen rémületkeltés" - írta.

Saját emlékezéseit és feljegyzéseit többek között "az auschwitzi víz szaga" és a "koncentrációs tábor udvarán a párás napfény" járja át.

"Az én olvasómnak éreznie kell a haláltáborok életveszélyes varázsát, különben a regény beállhat a többi egyoldalú és unalmas lágerregények sorába"

- írta feljegyzéseiben Kertész Imre.