Halmozottan hátrányos helyzetbe került mára a magyar felsőoktatás. Kis túlzással az éppen aktuális világválság a legkisebb gond a hazai egyetemek és főiskolák számára, hiszen a demográfiai mélypont, vagyis az egyre kevesebb potenciális hallgató, a bolognai rendszer magas követelményei, a nívós oktatói-tanári kar megszervezése, és a nemzetközi összehasonlításokban megszerezhető pozíciók veszélyesebb kihívásokat támasztanak, mint "holmi" nemzetközi hitelpiaci- és általános gazdasági válság.

Sőt, a válság még jól is jöhet az oktatásban: egyes vélemények szerint ugyanis a mostani "vészterhes" időket érdemes egy MBA fokozat megszerzésével átvészelni, a tanulás idejére kiszállva a napi mókuskerékből. Ezzel kapcsolatban is lehetnek ugyanakkor veszélyek: akad, aki például a hazai közgazdászképzés valaha volt magas színvonalát a business schoolok üzleties világától is félti.

Iskolapénz

A bevételekre pedig nagy szükség van, ezért is olyan nagy az egyetértés a felsőoktatási intézmények vagyongazdálkodására vonatkozó új szabályozással kapcsolatban. A három szocialista képviselő (Tatai-Tóth András, Magda Sándor, aki a Károly Róbert Főiskola rektora és Szabó Zoltán) által jegyzett módosítás igen széleskörű támogatást élvez, hiszen az egyetemek és főiskolák régi álma válhat valóra, ha maguk gazdálkodhatnának a vagyonukkal.

A parlament által hétfő este elfogadott tervezet szerint az intézmények a jelenleg használt állami tulajdonú vagyonuk tulajdonosaivá válhatnak, ám azt csak értékének 33 százalékáig terhelhetik meg. Az esetleges eladásból származó bevételt pedig az állami ingatlanvagyon vagy az alaptevékenységet szolgáló infrastruktúra fejlesztésére kell fordítaniuk. Szabálytalan felhasználás esetén az átruházott vagyont elveszítené az adott intézmény. A gazdálkodás jogszerűségét az Állami Számvevőszék és a Nemzeti Vagyonkezelő ellenőrzi.

Spekulációt emlegetnek

Bár a fentiek alapján több szempontból is biztosnak tűnik, hogy rosszhiszemű akciókra ne lehessen gondolni, ennek gyanúja mégis felmerült a legfrissebb integrációs ügy, a Szent István Egyetem és a Tessedik Sámuel Főiskola tervezett egyesülése kapcsán.

Korábban tartotta magát a viccesnek látszó vélemény, miszerint a felsőoktatási reform sokban hasonlít a temetők reformjához. Mindkettő komoly érzelmeket vált ki, de rendkívül alacsony a belső támogatottságuk. A Tessedik és a Szent István esetében ezzel ellentétben erős a belső támogatottság, ám ezzel párhuzamosan nőtt a külső ellenzők száma is.

December 2-án ugyanis folytatódott a felsőoktatási törvény részletes vitája a parlamentben, és mint az MTI tudósításából kiderült, a gödöllői székhelyű Szent István Egyetem és a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola integrációjához benyújtott módosító javaslat vitája a személyeskedéstől sem volt mentes. A Domokos László és Babák Mihály fideszes képviselők által jegyzett javaslat azt célozza, hogy a Szent István Egyetem a tervekkel ellentétben a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolával egyesüljön.

Ángyán József (Fidesz) azt mondta a parlamenti vitában: nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy ingatlanspekulációs törekvések állnak az eredeti integrációs elképzelés mögött. Tatai-Tóth András (MSZP) arról beszélt: nincs a parlament abban a helyzetben, hogy szuverén döntést hozzon, hiszen a felsőoktatási intézmények erős autonómiával bírnak. A döntést az adott intézmények szenátusai maguk hozzák meg egyesülésről, szétválásról.

A korábbi tudósítások szerint az egyetem és a Tessedik Főiskola vezetése egyaránt határozottan támogatja az integrációt. A főiskola részéről egyértelműek a motivációk: az elmúlt néhány évben jelentősen megcsappant az intézménybe jelentkező fiatalok száma, annak ellenére, hogy komoly fejlesztéseket hajtottak végre. A parlamenti vitában ezzel kapcsolatban Pósán László (Fidesz) megjegyezte: a jelentkezők számának csökkenését az integráció nem fogja megoldani, sokkal inkább az várható, hogy Gödöllő "elszívja" majd a diákokat.

A felsőoktatási törvényt végül, az oktatási tárca kezdeményezésére, a parlament december 8-án módosította. Így a szarvasi központú Tessedik Sámuel Főiskola beolvad januártól a gödöllői központú Szent István Egyetembe.

Nem sikertörténet

A felsőoktatási integráció közel egy évtizedes történetében viszonylag új elem, hogy egy intézmény ilyen határozottan törekedjen a nagyobb egység felé. Korábban sokkal inkább az önállóság féltése, az igen alacsony integrációs hajlam volt jellemző.

Vélhetően ennek is betudható, miként az 1995 és 1998 közötti felsőoktatási helyettes államtitkár, Dinya László fogalmazott, hogy a felsőoktatási integráció nem sikertörténet. Pedig meglátása szerint kisebb kihívást jelentett a hazai egyetemeknek és főiskoláknak, mint a bolognai rendszerre történő átállás. Utóbbival kapcsolatban Dinya, aki jelenleg a Károly Róbert Főiskola rektorhelyettese, valamint a Magyar Bologna Bizottság elnöke, úgy fogalmazott egy korábbi előadásában, hogy nem kötelező részt venni benne, ám ha Magyarország letérne a "bolognai útról", az a teljes elszigetelődést, hazánk "rezervátummá válását" jelentené.


Tájkép integráció után

Magyarországon jelenleg összesen 71 felsőoktatási intézmény működik.

Az állami egyetemek száma 18, az állami főiskoláké 12. Nem állami egyetemből 7 működik Magyarországon, a nem állami főiskolák száma 34. A "nem állami" intézmények közül 19 kötődik valamelyik egyházhoz, vagy felekezethez.

Az intézmények, pontosabban az egykori egyetemek és főiskolák száma persze jóval több, hiszen ha "kibontjuk" az integráció nyomán létrejövő nagy szervezeteket, akkor a fenti számok megtöbbszöröződnek.

Ismeretes például, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem az egykori "Közgáz", a Kertészeti Egyetem és az Államigazgatási Főiskola frigyéből született. A legnagyobb integrációnak a Szent István Egyetem tekinthető, amely egyebek között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemből, az Állatorvosi Egyetemből, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolából, illetve több más, pedagógiai, valamint agrárfőiskolából jött létre. Az intézményben öt kar működik, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar több mint 6000 hallgatójával az egyetem legnagyobb egyetemi kara.

A legtöbb diák, mintegy 30 ezer, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szorgoskodik majdani diplomája reményében.Földrajzi szempontból a legnagyobb íveket az ezen a néven 2006-tól működő Pannon Egyetem rajzolja, hiszen két meghatározó központja

az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetem, továbbá a keszthelyi Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar.

Ki a kertészt szereti, rossz ember nem lehet...

Az egyetemek többségében kényszerként, a hazai politikai elit által rájuk erőltetett lépésként élik meg a mai napig az integrációt. Az egykori önállóság elvesztése sok helyen fájó seb jelenleg is. Az integrációs folyamat egyik állatorvosi lova a "Közgáz", az egykori nagy tekintélyű Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem.

A kissé lenézett szomszéd vár, a Műegyetem nem volt számukra vonzó társ, pedig sokak szerint a két intézmény közelsége magától értetődővé tette volna a házasságot. Szóba került az ELTE is, de ez az ötlet sem kapott nagy támogatottságot. Végül a Szent István Egyetemből kiváló egykori Kertészeti Egyetemmel kikerekedő Corvinus Egyetem lett a megoldás, ám a közgázos mentalitást jól jellemzi az a vélemény, miszerint "végül csak a nyakunkba kaptuk a kertészeket".

Cipész cipője - Közgáz gazdálkodása

Mondták mindezt azok után, hogy 2000 februárjában az adósságcsapdába került Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) rektora, Palánkai Tibor a pénzügyi problémák miatt lemondott. A helyzet súlyosságát mutatta, hogy a közgázba röviddel mindezek előtt beolvadt Államigazgatási Főiskola gyorsan menekülőre fogta: bejelentve, hogy kiválnának az egyetemből.

A saját bevételek drasztikus csökkenésének okai között Palánkai Tibor két tényezőt említett. Az egyik, hogy a tervezettnél mintegy 190 millió forinttal kevesebb pályázati pénz érkezett 1999-ben az egyetem kasszájába. A hiány másik okaként egy öt évvel korábbi átgondolatlan nyomdagép-beruházást jelöltek meg. Felmerült az is, hogy elégtelen az államtól kapott képzési normatíva. Az akkori 306 ezer forintos fejenkénti támogatás ugyanis csak látszólag volt nagyobb a néhány évvel korábbi 190 ezer forintos értéknél. Az ebből finanszírozandó tételek köre ugyanis bővült.

A lemondott rektor azzal mentegetőzött, hogy olyan egyetem kialakításán fáradozott, amely ha nem is az elitképzést, de a minőségi képzést valósítja meg a módszertani, a társadalomtudományi, és a nyelvi oktatásban egyaránt.

A majdnem válást végül egy újabb "esküvő" követte, a Szent István Egyetemből kiváló kertészekkel. Nem ujjonganak a "második házasságért" a Gellért hegy déli lankáin, az ország vélhetően legértékesebb, csaknem 8 hektáros egyetemi ingatlanján sem. Az egykori "kertészetin" ugyanakkor gyakoribb a realista hangvétel, amely szerint jobb volt egyedül, ám ha már "belezavarták" az egyetemeket az integrációba, akkor a Corvinus nekik inkább "királyság", mint a Szent István.