Beleszerettünk ebbe a zenébe. Ez nem egy nehéz dolog, mert ez egy olyan zene, amibe nagyon könnyű beleszeretni. Amikor először meghallottam, akkor úgy éreztem, hogy ez a zene nekem szól, ez a zene értem szól, és ehhez nekem közöm van.

Pedig Budapesten születtem, és az a zene, amit én hallottam, az egy kalotaszegi legényes volt, majd egy széki keserves. Egyáltalán nem is voltak ismerőseim, barátaim, rokonaim arrafelé, nem is hallottam azelőtt ilyen zenét, mégis úgy éreztem, hogy ehhez nekem közöm van. És akkor elhatároztam, hogy én ezt a zenét szeretném muzsikálni. Gyorsan megtaláltam azt a kis kört, ahol ez a zene már otthon volt. Ez a Bartók Béla Táncegyüttes volt az alapító Tímár Sándor vezetésével, Sebő Ferenccel és Halmos Bélával. Ide zenészként kerültem be, és itt alakult az ottani baráti társaságból egy csapat, aminek később ideiglenesen a Muzsikás nevet adtuk, azt mondtuk, hogy addig használjuk ezt a nevet, amíg jobbat nem találunk. Most már nem hiszem, hogy meg fogjuk változtatni a nevünket.

Említette, hogy budapestiként fordult a népzene felé. Vidéken mintha lenne egy ellentétes irányú mozgás. A népzene felől inkább a populáris, könnyedebb műzenéjű műfajok felé fordulna az érdeklődés. Hogy látja a népzene jövőjét, hogyan maradhat fenn életképesen a népzene?

Én nem hiszem azt, hogy a népzene az eredeti közegben olyan módon maradhat fönt, mint ahogy az évszázadokon keresztül megmaradt. Egyszerűen azért nem, mert megváltozik annak a falunak az élete, amely ezt megőrizte. Megváltoznak az ottani szokások, megváltozik az ottani gondolkodás, és ezzel nagy értékek fognak eltűnni. Azok az emberek, akik ott laknak, ők azonban nem így élik meg, hanem úgy gondolják, hogy számukra ez egy fejlődés, egy új világhoz való közelebb jutás, ezért nem is nagyon lehet és nem is nagyon cél az, hogy megakadályozzuk őket ebben.

Még emlékszem gyerekkoromban, hogy a nagymamám búboskemencében sütött kenyeret. Olyan kenyeret én azóta sem ettem. Nem szabadna hagyni elveszni azt a tudást, ahogy egy búboskemencét építeni kell, ahogy egy kenyeret meg kell dagasztani és meg kell sütni, mert az egy óriási érték, olyan érték, amit a modern társadalomban a mai ember is tud használni. Ilyen a zene. A zene jobban meg tud maradni, mint ezek a tárgyi dolgok, mint mondjuk a kenyérsütés vagy a házi szőttes, a zene ugyanis használható a modern ember életében is, ez egy modern zene. Az a zene, amelyik érzelmeket tud kelteni, érzelmeket tud közvetíteni, nemcsak a mai modern magyar ember, hanem a világon másutt lévő olyan ember számára is, akik azt sem tudják, hogy Magyarország hol van, pláne nem tudják azt, hogy ezek a hagyományok igazán mihez kötődhetnek.

A Muzsikás együttessel a magyar népzenei hagyományokat több más zenei műfajjal, elsősorban komolyzenével ötvözték. Mi volt az, ami erre rávezette önöket?

A XX. század egyik legmeghatározóbb zenei egyénisége Bartók Béla volt, és a másik hatalmas nagy géniusszal, Kodály Zoltánnal olyat alkottak, ami a világon egyedülálló, és ők sokat merítettek a népzenéből. Az egész munkásságukban ott van a népzenének a hatása. Ezért úgy véltük, hogy Bartók zenéje közelebb jut az emberekhez akkor, hogyha népzenei közegbe helyezzük bele. Ezt a kísérletet jó pár évvel ezelőtt kezdtük el, nem is Magyarországon, hanem először Belgiumban, és hatalmas sikere volt, Kiderült, hogy igény van erre az új típusú zenei formanyelvre, amelyben a XXI. század egy nagyon modern klasszikus zenéje és egy ősi zene egyszerre, egy színpadon úgy tud megjelenni, hogy egymást segítik, egymást erősítik, egymásnak olyan részeire tudnak rávilágítani, amire külön-külön esetleg nem lennének képesek.

Kevés olyan ország van, ahol ez a hatalmas gyűjtemény, ez az óriási érték megvan, mint nálunk. Megvannak a lehetőségek arra, hogy a fiatalok megtanulják, megvan a lehetőség arra, hogy ez a zene eljusson bárhova, éljünk vele! Minket jobban megismernek a zenénken keresztül, mint a nyelvünkön keresztül, hiszen a nyelvünk túl nehéz mindenki számára, de a nyelv mellett a zene, amelyik minket, magyarokat valamilyen módon jellemez, az a zene közel tud kerülni bárkinek a lelkéhez, bárkinek a szívéhez.