A magyar modern-klasszikusok úgy látszik, betörnek az angol irodalmi köztudatba, legalábbis Márai Sándor után Szerb Antal is a  legjobb úton van efelé - jelentette az InfoRádió londoni tudósítója.

A magyar író, aki olyannyira igyekezett finom iróniában, kultúráltságban, választékos stílusban és fordulatos meseszövésben egy szintre kerülni kora angol hírességeivel, elsősorban Evelyn Waugh-val, most értő fogadtatásra talált példaképei országában.

A Pendragon legendát méltató Nicholas Lezard megjegyzi, hogy ez nem utolsó sorban a kiváló fordítónak, Len Rixnek köszönhető, hiszen a szöveg oly zökkenőmentesen és élvezetesen hagyja magát olvasni, mintha angol remekíró tolla alól kerekedett volna ki.

"Írhatta volna akár egy angol is"

Szerb Antalnak ez volt az első regénye, hetvenkét esztendővel ezelőtt írta, az angol mindennapi élet kultúrája iránt érzett vágyakozással, s mit sem sejtve arról, hogy egy újabb világháború következményeként világok szakadnak ketté, s ő maga a nácizmus áldozata lesz.

Amit a brit kritika külföldi író részéről óriási teljesítményként regisztrál, az nemcsak a finom angolosság, hanem az is, hogy Szerb Antal Londonban és Walesben játszódó története oly pontos minden részletében, oly jól megfigyelt a karakterábrázolásában, leírásaiban, hogy nincs benne egyetlen gikszer sem. Írhatta volna akár egy angol is.

Folytott érzelmek, "fapofájú" humor

Kibontakozik a kora '30-as évek londoni társadalomának képe és feldereng az ódon walesi legenda ködös misztikája. Nem komolykodva, hanem - amit az angolok különösen szeretnek - fojtott érzelmű, mondhatnánk "fapofájú" humorral.

A The Guardian könyvrovata azzal ajánlja a brit olvasó figyelmébe Szerb Antal regényét, hogy a Pendragon legenda megejtően játékos, eszesen bonyolított, élvezetes olvasmány. Az olvasó az első oldaltól az utolsóig széles mosollyal az arcán szánthat át sorain.