A Kijev belvárosában lévő Lukjanyivszka metróállomás alagútjai ideális óvóhelyek egy légitámadás esetén. Néhány napja szükség is volt rájuk, mert az oroszok éppen a közelben lévő Artyom hadiipar vállalat épületeire mértek légicsapást. A londoni Financial Times szerint Ukrajnában rosszul indult az új év: a hőmérséklet –14 fok alá csökkent, miközben állandóak az áramszünetek és akadozik a távhőszolgáltatás is.

De ami az ukránok számára még ennél is elkeserítőbb az az, hogy a két éve folyó harcok állóháborúvá alakultak, viszont felélénkültek az oroszok légcsapásai, köszönhetően az Irántól kapott drónoknak és az Észak-Koreától vásárolt ballisztikus rakétáknak.

Ráadásul az oroszok taktikát is változtattak: míg tavaly az úgynevezett kritikus infrastruktúrát, vagyis az áramszolgáltatást és a hőközpontokat rombolták, újabban az ukrán hadiipari létesítmények kerültek a célkeresztbe. Ugyanakkor sokat változott a légicsapások forgatókönyve is. Az oroszok mintha rájöttek volna arra, hogyan tudják túlterhelni a légvédelmet.

A légicsapásokat a lassan és alacsonyan repülő drónokkal kezdik, majd ezeket a valamivel gyorsabb cirkálórakéták követik. Ezek ellen persze működésbe lép az ukrán légvédelem, és a harc teljesen le is köti az erőit. Ekkor, a hangsebesség többszörösével érkeznek a ballisztikus rakéták, amelyek elfogására már vagy nincs idő, vagy nem marad elhárító rakéta, esetleg mindkettő előfordulhat. A legutóbb bevetett 59 drónnak és rakétának már csak kevesebb mint a felét tudták lelőni az ukránok, míg korábban ez az arány általában nyolcvanszázalékos volt.

"Már megszámolni sem tudjuk, hány légicsapást mérnek ránk" – panaszolta a brit lapnak az ukrán légierő szóvivője. Majd hozzátette: "Még több utánpótlásra, rendszeres fegyverszállításokra lenne szükségünk." A legnagyobb hiány légvédelmi rakétákból van, mivel a tömegesen érkező orosz drónok és rakéták ellen ezekből fogy a legtöbb.

Az oroszok december 29. és január 2. között több mint 500 támadó fegyvert indítottak,

pedig a hadiiparuk még a mostani, erősen felfokozott tempó mellett is legfeljebb csak havi 300 drónt és 100 nagy hatótávolságú rakétát tud gyártani. Összehasonlításul: a háború előtt havonta átlag 40 rakéta készült az orosz üzemekben.

Ezt az őrületes tempót csak úgy képes tartani Oroszország, hogy a kimerülő készleteket importból pótolja. Irántól csapásmérő drónokat, Észak-Koreától pedig közép-hatótávolságú rakétákat vásárolt. Jang Uk, a szöuli Asan Institute for Policy Studies kutató intézet szakértője elmondta, hogy az orosz 9K720 Iszkander rakétával azonos képességű, észak-koreai KN-23-asokból legalább 100 darabot vettek már. Az északiaknak annyira kell a pénz, hogy még a saját háborús készleteikből is hajlandók eladni – mondta a brit lapnak.

John Kirby, az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője ezt azzal egészítette ki, hogy az oroszok Iránnal is tárgyalnak ballisztikus rakéták szállításáról. A perzsa államban már évek óta igen komoly rakétafejlesztések folynak, és ezekből exportálni is képes. "Akár néhány száz rakétát is el tudnának adni Moszkvának" – mondta Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies amerikai agytröszt vezető munkatársa.

Érdemes áttekinteni az oroszok által bevetett fegyverek legfontosabb paramétereit és a közöttük lévő különbségeket:

• A ballisztikus rakéták nagy magasságú, parabolikus pályán repülnek, útjuk egy részét a világűrben, vagy a légkör legfelsőbb rétegében teszik meg. A célra a hangsebesség többszörösével zuhannak és a becsapódás előtt még gyors, kitérő manőverekre is képesek, ezért különösen nehéz a megsemmisítésük. Általában az 9K720 Iszkander, vagy a H–47M2 Kinzsál rakéták jelentik ezt a kategóriát. De az oroszok már többször bevetették az Sz-300-as légvédelmi rendszer elfogó rakétáit is, amelyeket földi célpontokra irányítottak. A robbanófej 480-700 kilogramm súlyú, ezért igen nagy pusztításra képesek.
• A légi, szárazföldi vagy tengeri indítású cirkálórakéták lényegében manőverező robotrepülőgépek, amelyeket a repülőgépeknél használt gázturbina hajt. A hangsebesség alatti tempóval repülnek és úgy programozzák őket, hogy lehetőleg a felderítőradarok érzékelőszintje alatt maradjanak. Ezért a magasabb tereptárgyakat már nem felülről, hanem oldalról kerülik ki, innen a cirkálórakéta elnevezés. A harcrész 400-1000 kilogramm robbanóanyagot tartalmaz, amivel a ballisztikus rakétákhoz hasonló rombolásra képesek.
• Az oroszok által használt csapásmérő drónok olyan repülő robotok, amelyeket többnyire kisebb, kétütemű robbanómotor repít. Sebességük általában csak néhány száz kilométer óránként és egészen a föld közelében szoktak haladni. Repülés közben irányíthatók, de be is lehet programozni ezeket a gépeket, és akkor külső beavatkozás nélkül szállnak a céljuk felé. A korszerűbb típusok vezérlését mesterséges intelligencia is támogatja, ami főleg a navigációban és a célok kiválasztásában játszik fontos szerepet. Bár csak 25-30 kilogrammnyi robbanóanyagot hordoznak, egy pontos találat esetén így is sok kárt okozhatnak.

A hangsebesség alatti, illetve annak többszörösével száguldó támadó fegyverek együttes bevetése nagyon megnehezíti az ellenük való védekezést – hívta fel a figyelmet Sam Cranny-Evans, a londoni Royal United Services Institute kutatóintézet munkatársa.

Éppen ezért az ukránok többrétegű légvédelmet hoztak létre, bár az eszközök sokfélesége miatt ezt FrankSAM-nek gúnyolják – írja a Financial Times. (Az elnevezés a Frankenstein és a SAM, vagyis a "föld-levegő rakéta" angol rövidítés összevonásával jött létre.) A sokféleség oka az, hogy Ukrajna számos országtól kapott már légvédelmi fegyvereket, amelyek működésének összehangolása komoly feladat elé állította a katonákat.

A légelhárítás első vonalát az USA-tól kapott AN/TWQ-1 Avenger rendszer alkotja. Ez két, Humvee terepjáróra telepített, egyenként négyrakétás indítótubusból és egy nehézgéppuskából áll. A rakéták FIM-92 Stingerek, amelyeknek jól ismert a vállról indítható változata. Ezek több mint négy és fél kilométeres hatótávolságúak, az irányzásukat egy FLIR (előrenéző infravörös kamera rendszer) segíti. Ha a rakéták elvétik a célt vagy az két kilométernél közelebb van, akkor inkább a géppuskát szokták használni. A kétfős személyzet elsődleges feladata a lassan és alacsonyan érkező drónok vagy cirkálórakéták lelövése.

Csakhogy míg korábban a nagy esőzések miatti sár, addig most a mély hó teszi járhatatlanná az ukrán vidéket. Így az Avengerek sem mindig tudják elfoglalni a legjobb tüzelőállásokat és elfogni a támadó drónokat, cirkálórakétákat. Amik átcsúsznak ezen az első védelmi vonalon, azokat rövid hatótávolságú rakétaütegek próbálják megsemmisíteni. A német IRIS-T, illetve a franciák és az olaszok által szállított SAMP/T rendszerek elég hatékonyak, de csak akkor, ha nem terhelik túl őket a tömegével érkező rakéták.

Az ukrán légvédelem leghatékonyabb fegyverei azonban kétségtelenül az amerikai Patriot ütegek. Ezek legújabb fejlesztésű rakétái még a hiperszonikus Kinzsál ellen is hatékonyak, de sajnos ilyenekből van a legkevesebb – mesélte az ukrán légierő szóvivője. Nem véletlen, hogy a kijevi katonai és politikai vezetés is főleg Patriot rendszereket, illetve a hozzájuk való rakétákat szeretne leginkább. Csakhogy a gyártás elég lassú, és az Egyesült Államok csupán korlátozott mennyiségű felesleggel rendelkezik.

Ráadásul ezekre a rakétákra tavaly október 7. óta már Izraelnek is nagyon nagy szüksége van. A helyzet súlyosságán enyhíthet, hogy a tokiói parlament lazítani fog a külföldi fegyvereladások szabályozásán, így az USA kaphat a Japában gyártott Patriot rakétákból. Az ukránok pedig több fegyverhez juthatnak az amerikai készletekből.

Persze csak akkor, ha végre sikerül lezárni a washingtoni képviselőházban folyó vitát, és elfogadni az Ukrajnának szánt újabb katonai segély összegét. Ez ügyben már személyesen Volodimir Zelenszkij elnök is lobbizott az amerikai törvényhozásban, legutóbb pedig külügyminisztere tett drámai hangú kijelentéseket. Dmitro Kuleba az ABC Newsnak adott interjújában arra kérte az Egyesült Államok két nagy pártját, hogy állapodjanak meg az Ukrajnának szánt anyagi és katonai segélyezés folytatásáról.

"Bármi is Ukrajna támogatásának mostani ára, az sokkal nagyobb lesz, ha Ukrajnát legyőzik" – hangoztatta Kuleba. Szerinte ha Ukrajna elveszíti a háborút, akkor az felbátoríthat más államokat arra, hogy maguk is agressziót kövessenek el. Ez pedig előbb-utóbb olyan konfliktusokhoz vezet, amelyekben már amerikai katonáknak is meg kell majd halniuk – vélekedett az ukrán külügyminiszter. Dmitro Kuleba az ukránok eltökéltségét is hangoztatta, és közölte:

"Ha elfogynak a fegyverek, ásókkal harcolunk tovább. Ukrajna létezése forog kockán.”

Erre talán nem lesz szükség – írja a Financial Times –, mivel Nagy-Britannia például máris komoly támogatást helyezett kilátásba. Rishi Sunak brit kormányfő Kijevben jelentette be, hogy London 2,5 milliárd fontnyi (több mint ezermilliárd forintnyi) katonai támogatást fog folyósítani. A brit miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján Volodmir Zelenszkij ukrán elnök sokat sejtető megjegyzést is tett. A nyugati szövetségesekkel folytatott megbeszélésekről szólva azt mondta: "Valami készül, valami újban állapodtunk meg." Többet azonban nem volt hajlandó elárulni, mert szerinte még túl korai a részletekről beszélni.