2019-ben adták át Koppenhága új szemétégetőjét, amely köré és főlé furcsa építményt emeltek. Mivel az égetőmű teljesen környezetbarát, vagyis semmiféle károsanyag-kibocsátása nincs, ezért a közvetlen környezetét sportolásra alkalmassá tették – írja cikkében a BBC. A síelők és snowboardosok mellett az alpinistáknak tekintélyes méretű mászófalat alakítottak ki, és van itt szánkópálya, cross-fit center, továbbá egy fél kilométer hosszú túra-, illetve futópálya, sőt még íjászkodni is lehet.

A CopenHill nevű létesítmény fő attrakciója azonban kétségtelenül a 400 méter hosszú sípálya, amely 90 méter magasból indul és még egy 180 fokos kanyar is van benne. A megnyitó óta már több mint tízezren síeltek itt, bár a jegy nem olcsó, egy óra 220 dán korona (kb. 12 ezer forint). Ennek ellenére változatlanul nagy az érdeklődés. Annyira, hogy a pálya üzemeltetője azt ajánlja: előzetesen az interneten érdemes időpontot foglalni. Mondanunk sem kell talán, hogy a CopenHill műanyag pálya, amin egész évben lehet csúszkálni.

A mesterséges síterepek az éghajlatváltozással egyre jobban terjednek. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint a havas napok száma 1955 óta több mint 15-tel csökkent, és egy nemrégiben készült tanulmány szerint 2050-re a sípályákon a hóágyúzás az eddigi 55 százalékról, akár 97 százalékra is emelkedhet. A műanyag lesiklópályák sok, alacsonyabban fekvő síparadicsom gondját oldhatják meg. Amikor enyhe az idő, vagy nem esik elég hó, akkor a mesterséges pályán lehet csúszni, de akkor sincs gond, ha megjön a havazás. A műanyag remek alapot biztosít a havas pályának is.

Érzésre egyébként a műanyag pálya olyan, mintha egy kemény felületű (ahogy a síelők mondják: jól leratrakolt) havas lejtőn siklanánk. Mivel a műanyagba nem süllyed be annyira kanyarodáskor a léc éle, ezért finomabb mozdulatokkal lehet síelni, bár némileg technikásabb mozgásra van szükség, mivel a kemény pályán könnyebb elesni. Ezért mondják, hogy aki mesterséges pályán tanult síelni, az remekül elboldogul bármelyik havas hegyoldallal is.

Copenhill, designed by @BIG_Architects, is a unique architectural feat that combines waste management with public space. This facility is primarily a waste-to-energy plant, but it’s ingeniously designed to double as a recreational space.

The most remarkable feature of this… pic.twitter.com/REbQRZFEpu

— ParametricArchitecture (@parametricarch) January 10, 2024

A műhavas síelést egyébként egy Jacques Brunel nevű kanadai születésű síelő találta ki, aki nem nyugodott bele abba, hogy nyáron nem tud száguldozni a lejtőkön. Kiszuperált nejlon ejtőernyőkkel borította be a pályát, és arra vastagon műanyag darálékot szórt, ami a hóhoz hasonló érzetet keltett. Így a nyár közepén akár fürdőruhában lehetett csúszkálni. Szabadalmaztatta is a "mesterséges síszőnyeg" nevű találmányát, amely hamar népszerű lett az Egyesült Államokban.

Ám mivel a szél könnyen szétszórhatta a műanyag szemcséket, mégsem bizonyult időtálló és főleg környezetkímélő megoldásnak. Ma már többféle, műanyagból készült szőnyeget használnak. A dán fővárosban például a Neveplast nevű anyaggal borították a pályát, aminek a szerkezete homogén, egységes felületet alkot, így siklási tulajdonságai sokkal jobbak.

A műanyag pálya lehet a síelés és a snowboardozás jövője, még akkor is, ha remélhetően az igazi, havas lejtők sem fognak teljesen eltűnni. Ma már annyira drága a síbérlet, hogy a legtöbben legfeljebb csak egy-egy rövid túrát engedhetnek meg maguknak. Ellenben sok helyen egész évben rendelkezésre állnak a műanyag pályák, amiken remekül lehet az év bármelyik szakában gyakorolni. Így aztán kellően felkészülten vághat neki bárki a havas lejtőknek, vagy ha erre nem futja, akkor is élvezheti a lesiklás és a nagyívű kanyarok nyújtotta örömöt. A dánoknak ez már nagyon bejött.