Tóth Norbert nemzetközi jogász szerint az incidens két, a nemzetközi és az orosz alkotmányjog szempontjából vizsgálandó. Utóbbit illetően arra emlékeztetett, hogy orosz értékelés szerint nincs fegyveres konfliktus, illetve háború a két ország között, hanem „csak” egy orosz különleges katonai művelet zajlik Ukrajnában. A kérdés, hogy vajon az orosz alkotmány alapján ennek hatására elrendelnek-e hadiállapotot, rendkívüli állapotot Oroszországban, ugyanis ha ez megtörténne, akkor Oroszországban a lakosság jogait tovább lehetne korlátozni, mozgósítást lehetne elrendelni, és átállhatnának egy magasabb fokozatba a katonai szerepvállalásban – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense.

Emellett van egy nemzetközi jogi vetülete is az esetnek, azzal ugyanis, hogy Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, egy sor nemzetközi jogi normát, köztük az erőszak tilalmát, a népek önrendelkezési jogát vagy a viták békés rendezésének elvét is megsértette. Tóth Norbert szerint az erőszak tilalmának megsértése kiemelendő, miután ezzel szemben minden megtámadott ország jogosult védekezni, vagyis az önvédelem jogát gyakorolni. Ennek kapcsán viszont az a kérdés, hogy meddig arányos az önvédelem jogának gyakorlása. A nemzetközi jog álláspontja alapján a védekező fél a önvédelem jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg megtöri a támadó támadását. Jelen helyzetben akár úgy is, hogy az ukrán fél saját területéről orosz területeket támad, fontos kitétel viszont, hogy civil célpontokat nem vehet célba.

„Ha Ukrajna válogatás nélkül lő orosz településeket, vagy kifejezetten civil célpontokat támad, az már jogellenes”

– fogalmazott. Tehát azt kell megvizsgálni, hogy ebben a konkrét esetben milyen célpontot ért támadás. Ha katonai vagy ipari célpontont, ahol nem voltak veszélyben civilek, akkor jogszerűnek tekinthető a lépés, ha a polgári lakosságot is érintette, akkor az már jogszerűtlen az ukrán részről – ismételte meg.

Tóth Norbert azt mondta: bár erről neki sincs pontos információja, ahogyan egy egyszerű hírfogyasztónak sem lehet, de feltételezhetően az ukrán hadvezetés szorosan egyeztet a NATO-tagállamokkal, köztük az amerikaiakkal a komolyabb hadműveletek előtt, ezért nagyon meg lenne lepve azon, ha erről előzetesen nem értesítette volna őket. Meglátása szerint bekövetkezhet az a pillanat, amikor az Ukrajnának fegyvert szállító országoknak nem lesz vállalható, hogy ezeket az eszközöket oroszországi célpontok támadására használják fel, de az egyéni döntésük lesz az érintetteknek.

Megjegyezte azt is, hogy a felelősségi szabályok azt mondják ki az ilyen helyzetekre még, hogy nemcsak egyénileg jogosultak az államok védekezni, hanem kollektíven is gyakorolhatják a védekezést, sőt, abban az esetben, ha súlyos nemzetközi jogi normákat sért meg a támadó fél, illetve a fegyveres támadás már önmagában ennek számít, akkor bármilyen jogszerű eszközzel segíthetik a többiek a megtámadottat.

„Fontos tehát, hogy bármilyen, de az is, hogy jogszerű”

– emelte ki.

Abban a pillanatban ugyanis, amikor már nem jogszerű egy eszköz, amivel segítik vagy segítenék a védekező felet, az átcsap a jogszerűtlenség területére. Vagyis az már nem lenne jogszerű, és szintén az erőszak tilalmába ütközne, ha mondjuk az oroszokat kiszorítanák az ukrán állam nemzetközileg elismert területeiről az ukránok, majd tovább nyomulnának Oroszország területére – szemléltette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense, aki számára nem világos, hogy az ukránok ilyen értelemben meddig akarnak majd elmenni.

(A nyitóképen: tank tetején ülő ukrán katonák Dicsőség Ukrajnának és Halál az ellenségre feliratú ukrán zászlót lobogtatnak a kelet-ukrajnai Harkiv megyében 2022. május 17-én.)