INFORÁDIÓ
2021. december 7. kedd
Ambrus

franciaország

elnökválasztás

michel barnier

Michel Barnier, az Európai Bizottságnak az Európai Unióból történő brit kiválás ügyében felelős főtárgyalója az Európai Parlament büsszeli plenáris ülésén 2019. április 3-án. Az ülésen többek között a brit EU-tagság megszűnésének legújabb fejleményeiről tárgyaltak.

Michel Barnier: "elektrosokk" kell a bevándorlás kezelésében

Infostart / Fóris György

Néhány hét alatt csaknem megduplázódott a jobbközép francia párt („Köztársaságiak”) regisztrált tagsága, 80 ezer helyett immár 150 ezerre növelve azok számát, akik szavazhatnak arról, hogy ki legyen az elnökjelöltjük a jövő évi választáson. A versenybe formálisan csak nyár végén beszálló Michel Barnier esélyei napról napra nőnek.

Az exminiszter, többszörös európai uniós biztos és legutóbb éveken át brexitügyi EU-főtárgyaló újabb nyilatkozattal tűnt fel a nemzetközi sajtóban, amelyben – megismételve már kora ősszel feltűnést keltő hasonló kijelentéseit – szigorításokat követelt a francia és az európai migrációs politikában, egyebek között többéves bevándorlási moratórium szándékát is meglebegtetve, amit egyúttal a közbiztonság erősítését szolgáló intézkedésekkel párosítana.

Michel Barnier vonatkozó kijelentése már szeptemberben is azért keltett feltűnést, mert addigi híre alapján többnyire mindenki a konzervatív tábor liberálisai közé sorolta, aki egyúttal az európai integráció határozott elkötelezettje. Most viszont

már egy jó ideje kifejezetten „nemzeti" és "rendpárti" hangot üt meg beszédeiben.

Így a hét elején is, pártja párizsi rendezvényén azzal adta meg az alaphangot, hogy szerinte Franciaországban „a közbiztonság többé nem szavatolt”, az állam „elvesztette az ellenőrzést” az illegális bevándorlás felett, miközben az utóbbiak tömeges megjelenése „kikezdi az ország identitását”.

Barnier utóbb a Reutersnek nyilatkozva is arról beszélt, hogy „vissza kell hozni a nyugalmat és a csendet az emberek életében”, de ez csak úgy érhető el, ha „elektrosokkot alkalmaznak” a bevándorlás korlátozásában és a biztonság erősítésében (az utóbbihoz kritikus helyeken a katonai járőrözést is bevezetné).

Az egykori miniszter és korábbi EU-biztos ilyen és hasonló kijelentéseit szakértők és sajtóértékelések kezdetben annak tulajdonították, hogy mindezzel a francia szélsőjobbhoz dezertált korábbi pártszimpatizánsokat akarja visszacsalogatni (egyúttal mintegy jobbról beelőzve Le Penéket), ezt azonban Barnier határozottan cáfolja. Szerinte egyszerűen csak arról van szó, hogy

„szembenézett az ország tényleges problémáival” és néven nevezte őket.

És bár ősz elején még voltak olyan vélemények, hogy a látszólagos hangváltással Barnier inkább riaszthat potenciális választókat, mint megnyerheti őket, a legújabb felmérések azonban rácáfolni látszanak erre. Elsősorban a hagyományos jobbközép táborban láthatóan növekszik támogatóinak köre, amit egyébként az utóbbiak részéről sokan azzal is magyaráznak, hogy a veterán politikus mindvégig kitartott pártja (LR) mellett, akkor is, amikor például több jelenlegi vetélytársa átmenetileg inkább kiszállt belőle. Mint többen is megjegyezték, „a párthűséget sokan különösen nagyra tartják”.
.
A Köztársaságiak Pártjának eddigi (ön)jelöltjei közül többnyire hármat szoktak kiemelni: Xavier Bertrand-t, a Hauts-de-France régió elnökét (előzőleg, Nicolas Sarkozy idején maga is miniszterként szolgált), Valérie Pécresse-t, aki szintén a Sarkozy-időkben volt kormánytag, jelenleg a párizsi tágabb régió elnöke, és Barniert. (Ő az egyetlen, aki két különböző elnököt is kiszolgált, lévén első miniszteri megbízatásait még Jacques Chirac elnöksége idején kapta, Sarkozy elnöksége alatt két évig volt miniszter, aztán másodszor is EU-biztos lett.)

Egész a közelmúltig Bertrand-t emlegették igazán esélyesnek, mivel ő volt az, aki 2017-ben legkisebb sérüléssel megúszta Macronék akkori tarolását, részént az idei francia kétfordulós regionális választáson már az első alkalommal elegendő szavazatot szerzett régióvezetői pozíciója megőrzésére, annak ellenére is, hogy Le Penék Nemzeti Tömörülése külön mozgósított a kiütésére. Különösen az utóbbi eredményével egycsapásra országos tényezővé vált.

Augusztus végén azonban bekövetkezett az, amire igazából már tavaly december óta számítani lehetett – nem utolsó sorban az érintett célzásai révén is –, és bejelentette indulását Michel Barnier is.

Kezdetben sokan lekezelően nyilatkoztak róla,

utaltak viszonylag idős korára (jövőre, a választás évében már 71 éves lesz), nem túl színes egyéniségére (nem jó szónok, elég monotonon, bár tényszerűen és tartalmasan beszél), és arra, hogy éppen ezért országos ismertsége el is marad a többiekétől. (Hazai pályán amúgy a külügyi, az európai ügyi, az agrár- és a környezetvédelmi tárcákat vezette.)

Nyilatkozatait azonban mindig vezető helyen hozza a francia és a nemzetközi sajtó, és sokan a beszállásával is magyarázzák, hogy hirtelen 69 ezer új regisztráltja lett az LR-nek (ezek egy része visszatérő korábbi párttag, de jócskán vannak közöttük újak is).

Mindez azért is fontos, mert a párt döntése értelmében az előválasztáson csupán a párt („tagdíjat” is fizető) regisztrált tagsága lesz majd jogosult szavazni – ennek létszáma duplázódott csaknem meg szeptember óta.

Az előválasztás december 4-én lesz, francia szokás szerint két fordulóban. Aminek kapcsán már egy szeptember végi franciaországi felmérés azt jelezte, hogy ha akkor tartották volna a párton belüli voksolást, akkor annak első fordulóját Barnier nyerte volna (a megkérdezettek 27,6 százaléka rá fogadott, és csak 20,3 százalék Bertrand-ra). Egy majdani második előválasztási fordulóban, ahol már csak a két legtöbb szavazatot jelölt mérkőzik egymással, Barnier-t egyenesen 43,4 százalék jósolta befutónak, és csak 26,2 százalék számított Bertrand végső pártbéli győzelmére.

Mindezt szeptemberben még az akkori 80 ezer fős tagságra vetítve mérték. Az azóta csatlakozott további hetvenezer esetében azonban – lévén sok közöttük a korábban nem regisztrált új tag – többnyire ismeretlen a politikai preferencia. Mindezek fényében a várható végeredményt is a legújabb elemzések már „kiszámíthatatlannak” minősítik, továbbra is visszatérően megjegyezve ugyanakkor, hogy

főként a „visszatérők” esetében Barnier támogatottsága láthatóan a vetélytársak előtt jár.

Az igazi tét persze csak első körben a decemberi előválasztás – amelynek résztvevői amúgy ígéretet tettek, hogy bárki lesz is a befutó, a továbbiakban valamennyien őt támogatják majd –, az igazi megméretés azonban az lesz, hogy a győztes országos szinten is képes lesz-e tavasszal az elnökválasztás második fordulójába jutni. Sokan tartják, hogy aki ezt eléri, az előtt hirtelen komoly esélyei nyílhatnak az elnökség elnyerésére is.

Addig is, Barnier számára most mindenki azt javasolja, hogy igyekezzen ne csak hatásossá, de színesebbé is tenni megszólalásait. Ezt egyébként ő maga is elismerte a Reutersnek adott nyilatkozatában, megjegyezve, hogy

felesége is arra intette őt, hogy legyen időnként humorosabb.

„Dolgozom rajta” – volt minderre Barnier reakciója, aki azonban azt is hozzátette, hogy azt is látni kell, hogy „az elnökség viszont komoly dolog”.

Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018