Magyar szempontból a legizgalmasabb kérdés a következő 7 éves pénzügyi keretirányelv összeállítása lesz. Ez az éves előirányzatokat tartalmazza, amiket külön-külön is el kell majd fogadnia a szokásos jogalkotás keretében az uniós intézményeknek minden évben – hívta föl a figyelmet Feledy Botond. Hozzátette: a mostani vita a „nagy borítékokról” szól, arról, hogy a magyar szempontból is érdekes kohéziós alapok, a különböző agrártámogatások, valamint az Ursula von der Leyen Bizottsága által zászlóra tűzött „Európai Zöld Deal”, tehát a klímaváltozás kapcsán kiadott legkülönbözőbb támogatások aránya milyen lesz.

A szakértő arra is kitért: az újraelosztás mértéke nagyon alacsony, miután a nettő befizetők határozottan, és régóta ellenzik, hogy többet fizessenek be. Ezért a kalap érdemben már nem fog nőni. „Lehet tizedszázalékokon vitatkozni, […] , de ez nem egy akkora szám, mint amekkora kellene, hogy legyen egy ekkora szövetség esetén” – tette hozzá Feledy Bontond. Emiatt a vita súlypontja, hogy a kalapon belüli kis zsebek között mekkora pakolászás lesz.

Hogy például milyen mértékű átcsoportosítás lesz a kohéziós alapok rovására a zöld zsebbe, ami miatt természetesen

valamennyi érintett, a visegrádi négyek és az úgynevezett Kohézió barátai csoport is tiltakozik,

hiszen mint mondják, a felzárkóztatási politika nem ért véget. Ennek deklarált célja lenne, hogy a régiókat GDP-ben nagyságrendileg, nagyjából 10 százalék eltéréssel egy szintre hozza. Ehhez képes az látható, hogy bőven vannak még leszakadó térségek.

Emellett óriási és nagyon szervezett ellenállás figyelhető meg a mezőgazdasági pénzek átcsoportosítása kapcsán is. Mint ismert, hagyományosan ez az egyik legnagyobb szelete az európai büdzsének, azonban az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent. Ám a mezőgazdaság a kohéziós politikát képviselőkkel szemben legalább egyértelműen meghatározott számú szereplővel rendelkezik, így jóval könnyebben képesek lobbizni – tette hozzá a külpolitikai elemző.

Törésvonalak és a változás szele

Feledy Botond szerint szemléletváltás jöhet az EB-ben. Mint fogalmazott, a legnagyobb láthatatlan törésvonal a mostani Bizottság felállítása kapcsán, hogy rengeteg, a parlamenttel korábban munkakapcsolatban állt személy került be a biztosi kabinetbe, a biztosi kollégium köré. Ez azért is érdekes, mert a régi dolgozók azon félelme erősödött fel, hogy az Európai Parlamentből, illetve az állandó képviseletekből egy több embert szívott föl az Európai Bizottság vezetése.

"Ez egy szokatlan dolog.

Eddig ugyanis a szenior adminisztrátorok, az úgynevezett eurokraták tudtak bejutni a kabinetpozíciókba, hozzájuk képest a mostani egy friss eresztés lett" – fogalmazott a külpolitikai elemző. Szerinte ez egyrészt konfliktust is jelenthet, miután a Bizottság működéséhez képest „idegen” szempontokat hozhatnak be, ugyanakkor hatalmas megújulási potenciált jelenthetnek. Vagyis „a Juncker-féle politikai ideológiai bizottsághoz képest ez egy politikai operatív bizottság is lehet, ha szerencséje lesz az európai polgároknak.”

És miután az Európai Bizottság várhatóan sokkal inkább ki lesz szolgáltatva az Európai Parlamentnek – folytatta Feledy Botond –, hosszú távon segítheti a működést, hogy a parlamentet jól ismerő emberek is benne vannak a Bizottságban.

Olajozni tudják azt a gépezetet, aminek a parlamenti fragmentáltság miatt a működése politikailag kockázatosabbá vált.

Kiváltképp akkor, amikor ennyire ambiciózus, milliárd eurós nagyságrendű zöld csomaggal állt elő von der Leyen, ami mellett számtalan apróbb dologban is léphetnének előrébb – tette hozzá az elemző.

Feledy Botond végezetül megjegyezte: a biztosok mostani csapatát pedig a politikai személyek mellett számtalan karrierdiplomata alkotja. Kabinetpozícióba is kerültek, sőt, ami aztán valóban „felvont néhány szemöldököt” Brüsszelben, hogy a főtitkár egy, a lettországi állandó képviseleten dolgozó hölgy lett. Ám a kifejezetten sok diplomata jelenléte a Tanács működésére lehet jótékony hatással.

Hiszen, mint az elemző fogalmazott, az EU történetét sokféle módon meg lehet írni, amiből az egyik, hogy

ez az intézményi háborúk története.

Hiszen részben arról szól a Brüsszelen belüli konfliktus, hogy melyik intézménynek van nagyobb hatalma. "És ha ezen, az uniós polgárok szempontjából egyébként kisstílű, nehézkes konfliktuson sikerül túllépnie a biztosi kollégiumnak, akkor az a politikai sikerességét sokkal jobban garantáló lehetőség lenne".