Csupán a szavazásról távozók bejelentései, illetve az egyes delegációk előzetes jelzései alapján lehetett felrajzolni egy látszólagos térképet arra vonatkozóan, hogy kik lehettek azok, akik elfogadták és nem támogatták Ursula von der Leyen elnöki kinevezését, mutatott rá Fóris György az InfoRádiónak nyilatkozva. Ezek alapján az informális, nem hivatalos jelzések alapján úgy tudni, hogy a Néppártból mintegy 40-en, a szociáldemokraták közül pedig körülbelül 50-en nem támogatták a bizottsági elnökjelöltet. A Bruxinfo brüsszeli irodájának igazgatója szerint ezen politikai viszonyok alapján azonban

nem lehet következtetni Ursula von der Leyen jövőbeni mozgásterére,

és a terveit sem szükségszerűen írja felül ez.

A szakértő emlékeztetett, ez egy rendhagyó parlament, ahol nincs kormány, nincs ellenzék. Szigorúan véve a kormányt leginkább a miniszterek tanácsa, vagy az Európai Tanács testesítheti meg, de az Európai Bizottságnak nincs döntéshozási jogköre. Emiatt a mozgástere nem függ közvetlenül pártpolitikai szövetségeken.

"Mindig ad hoc ügyek mentén állnak össze szavazati szövetségek:

van, amikor a környezetet kell szabályozni, van, amikor a pénzmozgást, van, amikor a személyek szabad mozgását, van, amikor a menekültek beengedését (…) – sorolta Fóris György.

Következésképpen nem kell attól tartani, hogy egy szavazati eredményből levezethető pillanatnyi politikai együttállás a következő 5 évben is így marad. A mindenkori ügyek mentén lesznek majd összeálló, vagy éppen szétváló politikai szövetségek, vagy ellenségek, ismételte meg a szakértő.

Kisebb arány

Mint arról az InfoStart is beszámolt, mindössze kilenc szavazattal kapott többet a német politikus, mint amennyi minimálisan kellett a megválasztásához (383 igen, 327 nem, 22 tartózkodott). Korábban José Manuel Barrosót is ennyi vokssal támogatták, igaz, akkoriban kisebb volt még a parlament, tehát az arány magasabbnak tűnhetett, ismertette Fóris György, megjegyezve, nem a jelenlévő szavazók, hanem az összes képviselő abszolút többségét haladta meg kilenc szavazattal Ursula von der Leyen támogatása, mertegyébként 34-gyel szavaztak rá többen, mint amennyien ellenében, illetve tartózkodás volt.

Bár előzőleg mindenki arról beszélt, hogy az új Európai Bizottság elnökének akkor lenne erős a legitimitása, hogyha legalább 400 képviselőt, tehát a középpártoknak egy erős többségét maga mögött tudhatná, azonban

az Európai Parlamentet ilyen szempontból nem szabad a nemzeti parlamentekhez hasonlítani,

emelte ki a Bruxinfo brüsszeli irodájának igazgatója. "A nemzeti parlamenteknél szavazatfegyelem van, ha egy frakcióban eldöntenek egy irányt, azt mindenkinek követnie kell, ki is rakhatják a frakcióból, aki ettől eltér" – magyarázta. Az EP-ben ilyen azonban nincs, hiszen egy frakciót akár 28 különböző nemzetiségű, különböző pártokból érkező képviselő is alkothatja, és lehetnek olyan marginális nemzetállami stratégiai érdekek, amik felülírják a frakciófegyelmi elvárásokat. Emiatt is volt kiszámíthatatlan, hogy hányan fognak Ursula von der Leyenre szavazni – tette hozzá.

Fóris György arra is felhívta a figyelmet, hogy

alapvetően kétféle megközelítésből fordult ellene az, akik nem szavazott rá:

voltak azok, akiket nem győzött meg a programja, vagy a személye, jellemzően a német szociáldemokratákat és zöldeket. De volt egy jelentős tábor, amely alkalmasint több tucat szavazatot is jelent, akiknek Ursula von der Leyen személyével nem, csak az eljárással volt problémájuk. Azzal, hogy az Európai Parlament deklarált maga részéről egy csúcsjelölti rendszert, amit a tagországok nem vettek figyelembe, hanem helyette mást javasoltak, és azt kellett elfogadni. Ezt a demokrácia meggyalázásának, vagy legalábbis leredukálásának tekintették, magyarázta Fóris György, hozzátéve, hogy ez ellen akartak tiltakozni, aminek a következménye a jelöltre csapódott le.