INFORÁDIÓ
2022. június 30. csütörtök
Pál

horváth péter

nemzeti pedagógus kar

közoktatás

Horváth Péter, a testület újonnan megválasztott elnöke a Nemzeti Pedagógus Kar országos küldöttgyűlésén tartott sajtótájékoztatón a Földművelésügyi Minisztérium Darányi termében Budapesten 2016. június 25-én.

Horváth Péter: a kezdő pedagógusok 400 ezer forintos fizetése elfogadható pozíció lenne

Ahogy az Egri csillagokban is a vár erejét nem feltétlenül csak a várfalak adják, hanem a bennük lévő védők ereje is, az iskolák erejét is a nevelőtestületek tudják adni – mondta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt a mögöttünk hagyott tanévről, a Covid utáni helyzetről, valamint arról, mennyire súlyos a pedagógushiány, s hogy milyen a szakmán belüli bérhelyzet.

Horváth Péter az Arénában
 

Az oktatást, köznevelést is felügyelő belügyminiszterrel, Pintér Sándorral tárgyalt hétfőn a Nemzeti Pedagógus Kar elnökeként. Ez amolyan bemutatkozó látogatás volt?

Igen. Egyrészt másik minisztériumhoz került a köznevelés kérdése, másfelől pedig miniszter úr is új a köznevelés területén, úgyhogy azt kezdeményeztük, hogy egy bemutatkozáson elmondjuk, hogy mi mivel foglalkozunk, miben tudnánk segíteni. Úgy vettem észre, hogy ez miniszter úr szándékával is egybeesett, és azt gondolom, ha bárki egy új területtel akar megismerkedni, hiszen ez miniszter úrnak is egy új terület, akkor általában információkat gyűjt, próbálja kialakítani azt a rendszert, amelyben a legjobban, a leghatékonyabban történhet a terület felügyelete.

De, gondolom, a tényleges, szakmai egyeztetés a köznevelésért felelős államtitkár hatásköre lesz, ő Maruzsa Zoltán maradt, aki korábban is az Emberi Erőforrások Minisztériumában is ezt a területet vitte?

Így van, ez egészen biztos. Egyrészt Maruzsa Zoltán már az Emberi Erőforrások Minisztériumánál is mint köznevelési államtitkár kapcsolatban állt a Nemzeti Pedagógus Karral, többször beszéltünk, tárgyaltunk, ilyen értelemben van folytonosság ebben a munkában.

Pedagógusbérek, pedagógushiány, a munkaterhek csökkenése, az ezzel kapcsolatos kérdések vagy hírek szinte végigkísérték a most záruló 2021–2022-es tanévet. Szóba kerültek ezek is a hétfői megbeszélésen?

Igen, miniszter úr alapvetően is kíváncsi volt minden olyanra, ami a közneveléssel kapcsolatban előfordulhat, és ennek nagy szeletét a pedagógustársadalom adja, miként természetesen nagyon fontos az is, hogy a diákok miként tudnak a legeredményesebben szerepelni, mi az a tartalom, amivel érdemes a köznevelésnek foglalkozni, mi az a forma, ahogyan érdemes kialakítani a struktúráját a köznevelésnek. A pedagógusokkal kapcsolatban természetesen elmondtam én is mindazt, amit korábban nagyon sok helyen lehetett már olvasni, hogy a pedagógusok bérhelyzete nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Azt gondoljuk, hogy az az óraszámterhelés mellett, ami különösen a covidos időszakban, a hiányzók miatt felfutott a maximális óraszámig, nem biztos, hogy mindazon dolgokat meg tudjuk valósítani, amelyek egyrészt az eredményes tanításhoz, másrészt pedig a közösségformáláshoz, az élményszerzéshez a gyerekek érdekében szükséges lenne. Miniszter úr azt mondta, miként ezt korábban is így nyilatkozott, hogy megindultak a tárgyalások a szakszervezetekkel ismételten az új kormány kialakítása után, június végén államtitkár úr újra leül tárgyalni. Én is csak remélni tudom, hogy ennek eredménye is lesz.

Ez azt jelenti, hogy a pedagógusbérekről való egyeztetés az egyértelműen inkább a pedagógusok, a szakszervezetek asztala és kevésbé a Nemzeti Pedagógus Karé?

A jogszabályok is úgy fogalmazzák ezt meg, hogy a bérek és a foglalkoztatás kérdésében az első számú tárgyalópartnerek az érdekképviseletet ellátó szakszervezetek. Mi, amikor bérekről beszéltünk, ezt nagyon sokszor inkább szakmai testületként közelítettük meg, mondván, hogy a bérek olyanfajta problémát okoznak az oktatáson belül, hogy pedagógushiány alakulhat ki, a pedagógusok nem feltétlenül azokra a dolgokra tudnak koncentrálni teljes erőbedobással, amelyek szükségesek lennének a hatékony munkavégzéshez.

A találkozó után a Belügyminisztérium kiadott egy közleményt, és ebben azt lehet olvasni, hogy az Oktatási Hivatal még júniusban közzétesz egy elektronikus kérdőívet a pedagógusok számára, a kérdések pedig elsősorban arra vonatkoznak majd, hogy miként képzelik el a köznevelési rendszer továbbfejlesztésének a lehetőségét. Úgy tudom, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar is dolgozik javaslatokon. Ez szóba is került a belügyminiszterrel való egyeztetésen? Ezek összefésülhetők, netán egységes javaslatcsomaggá formálhatók?

A bárhonnan is érkező javaslatokat valamilyen módon egységbe kell valakinek, nyilván elsősorban az ezért felelős tárcának gyúrni. A kérdőívről én is hallottam, hogy meg fogjuk kapni a napokban, és minden pedagógus kitöltheti, de ennek a tartalmáról nem tudok, nem láttam még. A kérdések megfogalmazásában a Nemzeti Pedagógus Kar nem vett részt, kíváncsian várom én is, de természetesen azt miniszter úr el is várja, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar is tegyen majd javaslatokat, hogy hogyan lehet az oktatást hatékonyabbá tenni. Lehet, hogy ez a kérdőív a válaszokkal együtt ad egy olyan alapot ezeknek a javaslatoknak a megtételéhez, amihez nagyon fontos a pedagógusok véleményének ismerete.

Ha azt vesszük, hogy az oktatás hatékonyabbá tételével kapcsolatosan milyen javaslatok fogalmazhatók meg, akkor itt van a köznevelési törvény, itt van a módosított és felmenő rendszerben életbe lépő nemzeti alaptanterv. Pontosan rögzített a nemzeti alaptantervhez kapcsolódó tankönyvjegyzék, tehát hogy egyáltalán milyen a mozgástér és mik a lehetőségek.

Tényleg őszintén kíváncsi vagyok én is, hogy a kérdőív mit tartalmaz, és a válaszokat hogyan lehet feldolgozni, hogyan lehet ebből egy olyan javaslatcsomagot összeállítani, ami segítheti ezeket a célokat. Hiszen tudjuk azt, hogy szinte bármilyen kérdés kapcsán mindenki pontosan ugyanazt akarja. Kivéve azt, hogy legyen-e béremelés vagy kevesebb legyen-e az óraszám, de nyilván ennek a mértékéről lehetnek eltérő vélemények, illetve akár viták is. Kíváncsi vagyok, azt gondolom, hogy azért vannak lehetőségek, egyrészt a nemzeti alaptanterv nyilván nem kőbe vésett, mint ahogy korábban sem volt. A mostani nemzeti alaptanterv is bizonyos értelemben egy kompromisszumos dokumentum lett, egy új elképzelés és az 2012-es natnak valamiféle ötvözete. Bár most már két év eltelt, de arról, hogy hogyan működik, melyik évfolyamokon váltak be azok a változások, amelyek a természettudományt érintették, vagy a digitális kultúra, informatika kérdéséről még tapasztalatok tulajdonképpen nincsenek. Ebbe picit beleszólt a Covid is, valamint nyilván azt is érdemes lenne megnézni, hogy például az a forma, ami a tantermen kívüli digitális munkarendben valamelyest kialakult, elsősorban a középiskolákban, az mennyire hasznosítható. Lehetséges-e, hogy óraszámok csökkenhetnek a diákoknál és bizonyos feladatok így végezhetők el, de melyik évfolyamon, esetleg melyik tantárgyból? Ezek szerintem mind olyan kérdések lehetnek, amelyek lehet, hogy gyökeres változást nem hoznak, de apró finomításokkal előbbre léphetünk.

Még hadd térjek vissza egy kitétel erejéig a Belügyminisztérium közleményére, mert ebben az is olvasható, hogy javaslatokat várnak a diákok és a pedagógusok teljesítményének értékelésére vonatkozóan, és az jut az eszembe, hogy Pintér Sándor már a miniszterjelölti meghallgatásán is beszélt arról, hogy fontos mérni a diákok és az oktatók teljesítményét. A diákok esetében többféle mérési rendszer van, a pedagógusok esetében az erre vonatkozó javaslatok mik lehetnek?

Hosszú idő óta mindenki próbálja megkeresni azt, ami adatokra, tényekre támaszkodva valamelyest objektívebben tudná mérni egy adott rendszernek, esetleg egy adott pedagógusnak vagy adott osztálynak vagy adott diáknak a munkáját, teljesítményét. A korábbi időszakokban akármelyik vállalati mérési módszer, minőségbiztosítási eljárás is beszivárogott az iskolába, valamilyen módon problémát jelentett, hogy miközben egy termelésben egy folyamat gyakorlatilag, ha pici túlzással is, de végtelenszer egymás után ugyanolyan körülmények között megismételhető, ez nyilván a pedagógiában, ahol emberek foglalkoznak emberekkel, sokkal nehezebben kivitelezhető. Ugyanakkor egyfajta törekvés az indikátorrendszer meghatározása, a tanfelügyeleti rendszernél kijelölni, hogy milyen területek vannak.

A tanfelügyeleti rendszer továbbra is működik?

Igen, jelenleg is működik. A tanfelügyeleti rendszerben tulajdonképpen a Covid alatt megtörtént az online rendszerre való átállás, tehát nem teljesen ugyanúgy működött a dolog, mint a korábbi időszakban, de van ilyenfajta törekvés. Nagyon nehéz lesz a mi szakmánkban olyan, teljesen objektivizált rendszert felállítani, amellyel pontosan be tudjuk mérni, hogy ennek a pedagógusnak 93, annak pedig 87 százalékos a munkája. De vannak törekvések. Minden ötletet, minden elképzelést szerintem érdemes megnézni. Nyilván már az is probléma, hogy általában ha ember mér embert, akkor az szubjektív. Miniszter úr elképzelése mindenképpen az, hogy jó lenne, ha a diákok teljesítményét, akár évenként, valamilyen módon mérni lehetne. Többször hangsúlyozta, hogy a méréseknek nagy jelentősége van. Ezt egyébként a mérési szakemberek is többször hangsúlyozták, akár a stratégiai kerekasztalon.

Érdemes más típusú mérésben gondolkodni? A PISA, a TIMSS, a kompetenciamérések mellett, hogy legyen még egy, a diákok irányába rögzített mérési felület?

Az kétségtelen, hogy egy felelős vezető számára minél több visszajelzés van, annál pontosabban látja, hogy hol vannak beavatkozási pontok. Jelen pillanatban igazából, ami az egyes diákok számára nagyon pontos visszajelzést adó mérés az érettségi. De máshol ilyen jellegű kimeneti jellegű mérés azért nem történik. Van kompetenciamérés, van háromévenként PISA-mérés és van TIMSS is. Meg kell gondolni, hogy ennek milyen haszna lehet és ezt hogyan lehetne jól megcsinálni.

Említette a pedagógusok vonatkozásában a teljesítményértékelést vagy teljesítménymérést, ez azért is lehetne fontos, mert, mondjuk, a bérekben is lehetne akkor ily módon is differenciálni?

Ez nagyon fontos lenne. Mindenki, aki olvassa a nyilatkozatokat a pedagóguskar részéről vagy akár a honlapunkat olvassa, láthatta, hogy folyamatosan mondjuk azt, hogy valamilyen módon kellene lehetőséget biztosítani a vezetőknek arra, hogy differenciáltan tudják értékelni az elvégzett munka mennyiségét és legalább a minőségét. A mostani rendszer picit sántít, mondjuk, akár a tanfelügyelet, mert minősítéssel beléphetünk egyik fokozatból a másikba. A tanfelügyeletnek gyakorlatilag ilyen típusú következményei nincsenek, ha kiderül, hogy valaki nagyon jól csinálja a dolgát vagy éppen nem, annak igazából komoly következménye tulajdonképpen nincsen. Nyilván az lenne a jó, hogy miként nagyon sok országban van ilyen, vagy akár a szakképzésben is kezd ez megjelenni, hogy ezeknek a minősítéseknek igenis komolyabb tétje lenne, és ez alapján az intézetvezetőnek lenne lehetősége valóban a pedagógusok bérében megjeleníteni ezt, ha csak időlegesen is akár, egy, két vagy három évre.

A korábbi két tanévet jócskán átírta a pandémia. Jórészt tantermen kívüli digitális oktatás zajlott, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nem voltak közösségi események, szalagavatók, ballagások, az érettségi is az előző két évben csak írásbeli formára korlátozódott. Visszatekintve a most záruló tanévre, elmondható, hogy nagyjából minden visszatért a régi kerékvágásba?

Igen, nagyjából ezt elmondhatjuk, ennél örömtelibb esemény szerintem nincsen senkinek sem. Minden évfolyamon alapvetően központi bezárás nélkül, a helyi, tényleges körülményeket figyelembe véve tudtuk a tanévet végigdolgozni. Kétségtelen, hogy az ősz folyamán még erőteljesebben velünk volt a vírus, ilyen módon jó pár diák kieshetett, az ősz nem volt zavartalan. A sok hiányzás érintette a pedagógusokat is, nagyon sok többletmunkát kellett végezni, főleg azoknak, akik nem voltak betegek, de azt szerintem mindannyiunk nevében nyugodtan mondhatom, hogy sokkal jobb bármilyen zsivaj is egy élettel teli iskolában vagy óvodában, mint kihalt folyosókon magányosan sétálgatni tanév közben.

A tanév véget ért, de a szóbeli érettségik még tartanak a hónap végéig. Mondhatjuk, hogy problémamentes volt idáig az érettségi vizsgaidőszak? Szükség volt még némi óvatosságra, távolságtartásra, higiénés intézkedésekre?

Az előző években is folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy ezeket az óvintézkedéseket, amelyek a biztonságos feladatellátást szolgálhatják, helyben, az intézmények tudják legjobban kialakítani. Ha úgy érezték, hogy erre szükség van, mert a veszély még nem hárult el, akkor bevezettek ilyeneket, központi intézkedés nem történt az írásbeli vizsgákra, és a szóbelire sem fog történni most már, ezt szinte biztosan merem mondani, hiszen elkezdődtek a vizsgák középszinten is, az előző másfél hétben pedig emelt szinten már a diákok letették a szóbeli érettségi vizsgákat. Az írásbeli vizsga szervezése szerintem jó volt. Úgy érzékelem az eredmények alapján, hogy maguk a feladatsorok barátságosak voltak, megoldhatók voltak középszinten, nem voltak olyan értelemben elvtelenül könnyűek, hogy vegyük figyelembe a pandémiát. El lehetett érni a jól felkészült diákoknak a jeles eredményt, és azt gondolom, hogy bukástól nem sok embernek kellett tartani.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly és tavaly előtt sem születtek rosszabb érettségi eredmények, mint a korábbi, még jelenléti oktatásban zajlott tanévekben. Mi a tapasztalat az önök gimnáziumában, a győri Révai Gimnáziumban, hogy bizonyos tekintetben érezhetők hiányosságok a most érettségiző évfolyamoknál? Hiszen ők nagyjából másfél tanévet otthonról, online oktatásban kényszerültek elvégezni.

Nem tudom, hogy milyenek lesznek összességében az érettségi eredmények, mindenesetre, amiket hallani, annak alapján kiegyensúlyozott eredmények fognak születni. Mint ahogyan, gondolom, nagyon sok helyen az országban, mi is megpróbáltunk ebben a tanévben elsősorban a végzős évfolyam számára olyan többletlehetőségeket biztosítani, amelyek segítették az érettségire való felkészülést. Már nyár elején, még augusztusban voltak tantárgyakhoz kötődő lehetőségek, a gyerekek bejöttek és kollégáink tartottak számukra foglalkozásokat, elsősorban az érettségi tantárgyakból. Idén először hirdettünk például matematikából olyan fakultációs foglalkozást, ami nem az emelt szintre készít fel, hanem azon diákok számára, akik esetleg humán osztályba járnak vagy matematikából úgy érezték, hogy van pótolnivalójuk, járhattak heti kétórás konzultációra. Nálunk nagyjából a végzős diákok fele élt ezzel a lehetőséggel, és azt mondhatom, hogy ennek nagyon szép eredmények lettek a hozadékai, például, matematikából. Bár kétségtelen, hogy a matematikaérettségi, szerintem, idén nagyon jól teljesíthető volt. Nagyon sok iskola tett erőfeszítéseket és adott lehetőséget a diákoknak, hogy pótolják az esetleges kimaradó dolgokat, hogy minél kevesebb hátrány érhesse őket

A 2023–2024-es tanévtől felmenő rendszerben változnak az érettségi vizsgakövetelmények. Korábban a Nemzeti Pedagógus Kar is véleményezte az erre vonatkozó tervezetet. Lassan erre is fel kell készülni valamilyen formában?

Egyértelműen fel kell készülni. A kollégák várták is nagyon, hogy meglegyenek a mintafeladatsorok, fent vannak az Oktatási Hivatal honlapján. Egyébként, mivel lehetőség van előrehozott érettségire akár a 10. évfolyam után, a 10. évfolyamosok már ebben a tanévben is az új nat szerint tanultak, elsősorban idegen nyelvekből és informatikából eszerint vizsgáznak, idegen nyelvekből ugyanazt kellett írni mind a két típusú érettséginél, informatikából, ami ott meg is változott a tantárgy neve digitális kultúra, eltérő feladatok is lehettek az érettségiken. Ha a diákokat fel szeretnénk készíteni az új érettségire, bizonyos tantárgyakból ennek megfelelően kell a munkánkat elvégezni.

Két év után ez volt az első olyan tanév, amely jelenléti oktatás keretébe zajlott, de nagyon sok szakember tart attól, hogy bizonyos lemaradások, kiesések még óhatatlanul ott lehetnek velünk, különösen az általános iskolák alsóbb évfolyamain. Az Oktatási Hivatal éppen a napokban tette közzé a tavalyi országos kompetenciamérés adatait, és ebből az derül ki, hogy a 8. és 10. évfolyamosok szövegértési és matematikakompetenciái nem romlottak a korábbi évekkel összevetve. A 6. évfolyamon volt némi visszaesés, de azért ez sem olyan drasztikus. Ezekből az adatokból az derül ki, hogy nem okozhatott talán olyan nagy visszaesést az, hogy másfél éven keresztül digitális munkarendben zajlott az oktatás.

Leginkább a legalsó négy osztályban kell nagyon vigyázni arra, nehogy probléma legyen. Ha ott nem alakulnak ki a biztos alapkészségek, amelyek később meghatározhatják azt, hogy hogyan tudunk feldolgozni szövegeket, hogyan tudunk olvasni értően, akkor nagy bajok lesznek és akkor óhatatlanul lecsúszás történik. Ezért talán, ha előre meg kellett volna tippelni, akkor én is azt mondom, hogy a legnagyobb probléma talán a hatodikosoknál lehet, de a többi évfolyamon valószínűleg ez kevésbé jellemző. Ez azért örömteli, merthogy a kompetenciamérés nem kifejezetten azt a tantárgyi tudást hivatott mérni, amit konkrétan meg kell tanítani, hanem inkább azt a folyamatot, hogy hogyan kell tanulni, hogyan kell megérteni kérdéseket, hogyan kell problémákat értelmezni és ezekre pici gondolkodás után választ adni. Az iskolarendszer végére tulajdonképpen azt kell elérni, hogy legyen a diákoknak tanulási képességük, értsenek folyamatokat, hiszen az adatokat elő lehet halászni most már nagyon könnyen. Nagyon kíváncsi vagyok minden évben a kompetenciamérésre, nyilván a saját iskola teljesítményére is, és örömmel tapasztaltam én is, hogy a tavaly előttihez képest matematikából egy picit kisebbek a mi számaink, viszont szövegértésből magasabbak, az országos átlaghoz képest pedig mi is összességében azt az eredményt értük el, mint a korábbi években, szerencsére jót.

Az adatok szerint továbbra is megmutatkozik a településtípusok közötti különbség. Vélhetően csak nehezen és hosszú távon oldható ez a fajta különbség. A Klebelsberg Központ létrehozása éppen azzal a szándékkal történt, hogy ne legyen nagy különbség a települési kisiskolák és a nagyvárosi, úgymond elit iskolák között. Ez ezek szerint csak hosszabb távon haladható meg mindez?

Ez egy olyan probléma, amit nagyon nehéz leküzdeni, összefügg nyilván azzal is, hogy hol és milyen településeken, milyen méretű iskolák vannak, vannak-e valóban szakos pedagógusok, lehet-e biztosítani mindenki számára a tudás megszerzését. Nyilván az iskolai folyamatokhoz az nem elég, hogy biztosítjuk azt, hogy ugyanannyi fizetése legyen mindenkinek vagy ugyanolyan minőségű iskolák álljanak rendelkezésre, mint ahogy az Egri csillagokban is van, hogy a váraknak az erejét nem feltétlenül csak a várfalak adják, hanem a bennük lévő védők ereje is. Azt gondolom, az iskolák erejét is a nevelőtestületek tudják adni és nyilván nagyon sokat számít az is, hogy otthonról milyen motivációt vagy milyen segítséget kapnak a diákok. Valóban megfigyelhető az, hogy akár még városokon belül is vannak különbségek az iskolák között, mert ha elterjed, hogy ez a jobb, akkor odaviszik a gyerekeket, már akár első osztályosokat is. Ezt hatást nagyon nehéz kiegyenlíteni.

Megkerülhetetlen a pedagógusbérek vagy a pedagógushiány kérdése. A PSZ és a PDSZ tárgyal majd az illetékes tárcával bérügyekről, de a Nemzeti Pedagógus Kar is többször jelezte, hogy sürgetőnek tartja a pedagógusok mielőbbi bérrendezését. Milyen léptékű bérrendezésre lenne szükség akár rövid időn belül és látnak-e erre esélyt?

Mindenki ott szokta kezdeni, hogy egy kezdő pedagógusnak jelen pillanatban, aki az egyetem után elmegy köznevelési intézménybe dolgozni, annak mik a pozíciói. Hogy teljesen pontos számokat mondjunk, az ő bérüket kellett tulajdonképpen felzárkóztatni a garantált bérminimumhoz, ez bruttó 260 ezer forint. Erre jön rá a kétszer 10 százalék, tehát összesen 52 ezer forint, vagyis egy kezdő, egyetemet végzett pedagógus, ha elmegy egy iskolába, 312 ezer forint a bruttó jövedelme, ami körülbelül kettőszázpárezer forint nettó. Sajnos a pedagógusok közül kevesen tudják igénybe venni azt az egyébként jó kezdeményezést, hogy a 25 év alatti fiataloknak nem kell adót fizetni. Sajnos itt is picit hátrányban vannak azok, akik ezt a szép szakmát választják. Ha abba gondolunk bele, hogy miniszterelnök úr a választások előtt háromszor tíz százalékot ígért, akkor ha a mostani összegre rájönne ez a háromszor tíz százalék, az körülbelül 400 ezer forintos kezdő fizetést jelentene. Ez szinte pontosan az az összeg lenne, amely 2013-ban az induló pedagógus életpályában egy kezdő pedagógusnak járt volna. Tehát ez nagyjából egy elfogadható pozíció lenne. Ez lenne az, ami visszaállítaná nagyjából a 2013-as állapotokat.

Ott szakadtak le a pedagógusbérek?

Igen, a 2014-es minimálbéren.

Van a sokat emlegetett vetítési alap, ami nem a mindenkori minimálbérhez kapcsolódik már.

Ez a 2014-es minimálbér, a bizonyos 101 500 forint. Igen, tulajdonképpen ez a fajta társadalmi sztenderdhez való kötése a pedagógusbéreknek valóban ott akadt meg.

Ha most a vetítési alap a mindenkori minimálbér lenne, akkor jönne a pályakezdő pedagógusok esetében nagyjából ez a 400 ezres fizetés?

Igen, hiszen 200 ezer forint nagyjából a minimálbér, és ez pontosan a kétszerese lenne, ami az akkori ígérvény volt. Kétségtelen viszont az is, hogy dühöng az infláció és nyilvánvaló, hogy egy egyszeri tíz százalék – nyilván mindenkinek, nemcsak a pedagógusoknak – nagyjából arra lenne elegendő ebben az évben, hogy az inflációt kiegyenesítse.

Ha a pedagógusok helyzetéről beszélünk, akkor érdemes kitérőt tennünk a munkaterhekkel és a munkakörülményekkel kapcsolatosan is, hiszen egyébként a szakszervezetek tárgyalásain is a bérek mellett ez az egyik fontos kitétel. Heti 22 órás kötelező óraszámot szeretnének a szakszervezetek. Most ez mennyi?

A jogszabályok szerint a pedagógusok munkaideje, ugyanúgy, mint a többi más dolgozóé, heti negyven óra. Ebből a kötelező tanítási óráknak a száma 22 és 26 között lehet. Van, aki heti 22 órát tanít, van, aki heti 26-ot, de ez ugyanazt a bért eredményezi, ha két ugyanolyan korú és kategóriában levő pedagógusról van szó, még attól sem függ, hogy milyen tantárgyat tanít, egész osztályt, vagy csoportbontással. Ez az, amit szerintem differenciálás nélkül nehéz jól értelmezni. A szándék az, hogy változó munkaidőkeret legyen a tanítási órában, az nem idegen egyébként, több ország is alkalmazza, de más jelleggel. Bizonyos tantárgyak óraszáma kisebb, másoké esetleg nagyobb lehet, mondjuk, például Ausztria példáját átvéve, ha a magyar nyelv és irodalmat tanítja valaki egész osztályban, az a legnehezebb feladat. De a differenciálás nem így történik, 22 és 26 között van, és erre jön rá az a munkaidő, amelyet sokszor sokan elfelejtenek, hogy ezekre az órákra azért főleg egy kezdő pedagógusnak nyilvánvalóan fel kell készülni, nyilvánvalóan értékelni kell a diákokat és ki kell javítani a dolgozatokat, számonkéréseket. Nyilván nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legyen idő a pedagógusoknak egymás között diákokról, osztályokról beszélni, hasonlítsuk ezt az orvosi konzultációhoz, amikor a nap úgy kezdődik, hogy a főorvos úr a többi orvossal végigmegy a kórtermeken és megbeszélik azt, hogy milyen eljárások szükségesek ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon. Egyrészt ez egy tanulási folyamat is, másrészt pedig több szem többet lát, megosztjuk egymással az információt. A sokadik dolog, hogy legyenek programok az iskolában. Ettől lehet minden iskola, ahogy szoktuk régen mondani, a második otthon. Ehhez meg kell teremteni azokat a különböző foglalkozásokat, amitől valóban második otthon lehet a diákok számára az iskola és nem mindenki azt várja, hogy mikor rohanhatok már haza túlélve ezt a napot.

Ha ezeket óraszámban összeadjuk, akkor vélhetően nemigen fejeződik be a munka a pedagógusok esetében délután négy órakor, mint ahogy azt hallhattuk a közelmúltban nyilatkozatokban, tehát nem az van, hogy négy órakor becsukjuk a tanári ajtaját és kalap, kabát.

Ezt is nehéz értelmezni, mert az iskolák többségében nem tudjuk biztosítani azokat a munkafeltételeket, amelyek ezekhez az egyéb dolgokhoz, a felkészülés, a dolgozatok javítása, szükséges. Nálunk, a Révai Gimnáziumban van egy tanári, ahol hatvan pedagógus egymástól tényleg fél méter távolságra ül. Ez nem az optimális ahhoz, hogy nyugodtan készülni lehessen, nyugodtan lehessen javítani, adminisztrálni. Nagyon sok pedagógus épp ezért, amikor végez a tanítással, hazamegy és otthon, akár nyugodtabb körülmények között, este végzi el ezeket a feladatokat. Visszaemlékezve, amikor én is még tanítottam nagyon sokat, én is otthon, nyugodt körülmények között, amikor a gyerekek már lefeküdtek, akkor kezdtem el felkészülni a következő napra. Azok a skatulyák, amelyek esetleg értelmezhetők egy olyan munkahelyen, ahol bemegy az ember reggel hatra és délután kettőig dolgozik, a pedagógusnál sokkal kevésbé értelmezhetők.

Pedagógushiány, létszámbeli gondok vagy a szaktanárok hiánya – mennyire aggasztók ezek? Tavasszal már az Európai Bizottság is megfogalmazta jelentésében, hogy komoly gondokat jelent a magyarországi tanárhiány. Hol és milyen területeken van leginkább gond?

A tanárhiány egyre nagyobb lesz, ez egyszerűen számtan kérdése. El fog menni nagyon sok ember nyugdíjba. Erről nagyon egyértelmű statisztikák vannak az Oktatási Hivatalban, a Központi Statisztikai Hivatalban, tud róla mindenki, évente nagyjából hatezren fogják betölteni az öregségi nyugdíjkorhatárt, közülük kevesen fognak tovább dolgozni, különösen azért, mert akinek még lenne energiája és ereje, a nyugdíjáról le kéne mondani, hogy tovább dolgozzon, ami nem biztos, hogy számára olyan nagy előnyöket jelent. Ezt is kértük, hogy vizsgálják felül, hogy hasonlóan a felsőoktatáshoz és az egészségügyhöz, a kormányhatározat ne legyen érvényes a köznevelésben dolgozókra sem, hiszen mindenkire számítani kell. A pedagógusképzésből kijövő jelöltek száma nem tudja pótolni a kiesőket. Nem akarok nagyon drámai lenni, de drasztikusan rosszabbodó pedagógusellátottsági helyzet alakulhat ki.

Vannak területi vagy regionális különbségek is, vagy inkább a tantárgyak a meghatározók? A természettudományos tantárgyak esetében elég drámai helyzetről lehetett hallani, tíz évvel ezelőtt negyvenen jelentkeztek az ELTE kémiatanári szakára, most ez a szám nagyjából tíz. Azért ez elég rosszul hangzik.

Egészen biztosan nagyon komoly területi aránytalanságok is vannak és nagyon komoly visszaesések is. Én egy tanítóképző intézményt kérdeztem meg idén. Tavalyelőtt még 90 tanító végzett, most első körben 28-an jelentkeztek. Nagyon nehéz mondani olyan szakot vagy pedagógusvégzettséget, ahol ez ne érintené valahol az ország valamilyen részén az intézményeket, de ha szakra bontjuk, akkor valóban egyrészt a természettudományokat tanító, másrészt a digitális kultúra tantárgyhoz szükséges informatikai végzettséggel rendelkező pedagógusok nagyon komolyan hiányoznak a rendszerből.

A tanév végén beszélgetünk, mindenképpen pozitívum, hogy itt a nyár. A közvélekedésben is tetten érhető gondolat szerint ilyenkor kezdődik a pedagógusok több mint kéthónapos nyári szünete, vagyis csomagolják a fürdőruhát és a naptejet, elindul a vakáció. Hogyan kommentálná ezt?

Nagyon nehéz megint egységes véleményt mondani erről, de nem biztos, hogy jók ezek a megjegyzések. Azt kell tudni, hogy a tanév szeptember 1-jétől június 15-ig tart a diákoknak. A pedagógusok számára azért egyrészt szeptember 1-je előtt, másrészt június 15-e után még vannak feladatok az iskolában is. Van olyan intézmény, ahol ez kevesebb, van, ahol ez több. Az általános iskolákban alapvetően befejeződik 15-én a tanítás és utána néhány nappal bizonyítványt kapnak a diákok, tehát az adminisztrációs tevékenységet még egészen biztosan le kell zárni. Biztos, hogy nagyon sok általános iskolában napköziket kell szervezni azoknak a diákoknak, akik elsősorban az alsó tagozatra járnak és a szüleik nem tudják megoldani a felügyeletet, nagyon sok iskola szervez különböző táboroztatásokat pontosan ezen diákok számára vagy azok számára, akik szeretnének olyan élményhez jutni, amihez évközben talán nehezebben férnek hozzá. Legyen ez sport- vagy kulturális program, néptánc, zenéhez kapcsolódó táborozások. A középiskolákban – nyilván mindenki tudja és már el is hangzott – az érettségi időszak kezdődik ilyenkor, egészen június végéig tartanak a közismereti tantárgyakhoz kapcsolódó és a szakmai vizsgákhoz kapcsolódó érettségik. Ez június végéig tart, utána értékelni kell a tanévet és általában augusztus 20. után már az iskolákban megjelennek a pedagógusok, az alakuló értekezletre, kezdődik a felkészülés a következő tanévre, úgyhogy a két hónap a legtöbb helyen erős túlzás.

Nyitókép: MTI/Marjai János
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018