Mi Nagy-Britannia álláspontja az orosz–ukrán konfliktusban?

Elítéljük ezt a példátlan és szükségtelen támadást egy szuverén, demokratikus ország ellen. Az elmúlt hónapokban az oroszok azt hangoztatták, hogy nem áll szándékukban megszállni Ukrajnát, miközben csapatokat vonultattak fel a határ mentén. Azt mondták, hogy diplomáciai utat akarnak keresni, azt mondták, hogy jogos biztonsági aggályaik vannak, majd teljesen észszerűtlen követelésekkel álltak elő, amelyeket soha nem lehet teljesíteni. És ahogy Putyin elnök nyilatkozatából láthattuk, ennek a teljesen elfogadhatatlan akciónak az indokai nem állták meg a helyüket. Azt állítja, hogy azért lépte át az ukrán határt, hogy demilitarizálja, nácimentesítse Ukrajnát. Ám a jelek már egy ideje ott voltak: már attól a tanulmánytól kezdve, amit tavaly júliusban írt és publikált, amelyben azt mondja, hogy az ukrán nemzet valójában nem létezik, hanem Oroszország része, és vissza kellene térnie Oroszországhoz. Amit látunk, az legalábbis kísérlet egy befolyási övezet újrateremtésére, legrosszabb esetben pedig egy birodalom visszaállítására.

Nagy-Britannia álláspontja mennyire hasonló az Európai Unióéhoz?

Egy dolog világosan kiderült ebből a válságból: ha Putyin elnöknek az volt a célja, hogy megossza a különböző partnereket, a NATO-t, az EU-t, és megossza a demokratikus országokat, akkor kudarcot vallott. Amit az EU szankciócsomagja, valamint a brit miniszterelnök és a Joe Biden elnök által bejelentett szankciócsomagok tekintetében látunk, az a cél egységét mutatja. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy Putyin kudarcot vallott. Ha az volt a meggyőződése, hogy a Nyugat semmit sem fog tenni, és az volt a célja, hogy megossza a Nyugatot, akkor ennek éppen az ellenkezőjét érte el. Ami most fontos, és ezt mondom a magyar barátaimnak is, hogy ebben az időszakban egységes célra, egységes üzenetre és egységes cselekvésre van szükség. Mert ami Ukrajnában történt, az egyszerűen elfogadhatatlan.

Az unió és Nagy-Britannia is szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben. Ezek elégségesek lehetnek ahhoz, hogy Oroszország jobb belátásra térjen, vagy legalábbis ne folytassa ezt az erőszakos politikát?

Hosszú távon igen. A lényeg az, hogy Putyinra és körére ott mérünk csapást, ahol a legjobban fáj. Oroszország nem lesz képes pénzeket mozgatni a nemzetközi pénzpiacon, a különböző orosz bankok nem fognak tudni működni, az érintett magánszemélyek nem fogják tudni folytatni fényűző életmódjukat Oroszországon kívül. Tudom, jogos a kérdés: vajon a szankciók megállítják-e a tankokat? Talán nem azonnal, de hosszú távon minden valószínűség szerint igen, hiszen ezekkel megakadályozzuk, hogy az orosz erők beruházzanak a haderejükbe és javítsák a képességeiket.

A brit védelmi miniszter január közepén jelentette be, hogy Nagy-Britannia könnyű harckocsi-elhárító fegyvereket küld Ukrajnába. Ezek a fegyverek megérkeztek-e Ukrajnába, és a fegyveres segítségnyújtás mellett támogatja-e más módon Nagy-Britannia Ukrajnát?

Először térjünk ki arra, hogyan segítettük Ukrajnát a múltban. Segítettünk az ukrán hadsereg ütőképességének javításában, 22 000 katonát képeztünk ki, 2000 páncéltörő rakétát biztosítottunk, továbbá ezen a védelmi jellegű támogatáson kívül 100 millió fontot adtunk a gazdasági reform és az energiareform támogatására, és lehetővé tettük Ukrajna számára, hogy 500 millió dollárig terjedő fejlesztési banki hitelt vegyen fel. Nyilvánvalóan megvizsgáljuk azt is, hogy mit tehetünk a jövőben, de ez az, amit eddig bejelentettünk. Az ukrán barátaink megsegítésén túlmenően támogatást nyújtunk a keleti szárnyon lévő NATO-tagtársainknak is, akár az észtországi jelenlétünk megduplázásával, ahol a brit katonák ott vannak a NATO-harccsoportban, akár a lengyel szövetségeseinkkel való együttműködéssel – ahová több mint 350 királyi tengerészgyalogos érkezett, hogy segítsen a lengyeleknek a készenléti tervezésben. A NATO-szövetség elkötelezett tagjaként felkészültünk arra is, hogy szükség esetén garantáljuk a keleti szárnyon lévő országok, köztük Magyarország biztonságát is.

Tarthatunk-e attól, hogy az Ukrajnával szomszédos országok, így Magyarország is, nem tudja majd távol tartani magát a konfliktustól, és valamilyen módon belesodródik a háborúba?

Nos, Ukrajna nem NATO-tag. Az 5. cikkely, amely szerint ha egy NATO-tagot megtámadnak, azzal az összes NATO-tagot megtámadják, itt nem alkalmazható. Óvatosnak kell lennünk abban a tekintetben is, hogy ne adjunk ürügyet Putyin elnöknek további agresszív fellépésre, és gondolnunk kell az ilyen lépések következményeire is. Tehát minden támogatást megadunk Ukrajnának, amit csak tudunk, de nem hiszem, hogy rontani akarjuk a helyzetet azzal, hogy Putyin kezére játszunk.

Ami a keleti szárny országait illeti, úgy gondolom, hogy a következő nagy probléma, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk, a humanitárius válság lesz. A jelentések szerint akár ötmillió menekültről is szó lehet. Lengyelország felkészült akár egymillió menekült befogadására. A magyarok aggódnak amiatt, hogy mi fog történni Kárpátalján, és úgy tudom, egyes becslések szerint akár 600 ezer menekült is érkezhet a határra. Szlovákia is hasonlóan aggódik, és kétségtelenül Románia is. Mindazok az országok, amelyeknek közös határuk van Ukrajnával, feszült figyelemmel kísérik az emberek mozgását, és felkészülnek rá. A lengyelek már nyitottak új befogadóközpontokat, és biztos vagyok benne, hogy mások is, és ez az a pont, ahol nekünk is be kell lépnünk, és csatlakoznunk kell ehhez a nemzetközi erőfeszítéshez, hiszen az utóbbi évtizedek legnagyobb kihívást jelentő humanitárius helyzetével nézünk szembe Európában.

Szólhat ez a mostani konfliktus annak, hogy Oroszország nem szeretné, hogy Ukrajna az unió tagja legyen, vagy legalábbis ne az Európához való tartozása erősödjön, hanem inkább közelebb kerüljön Oroszországhoz?

Azt látjuk, hogy Oroszország megpróbál egy befolyási övezetet létrehozni. De azt is gondolom, hogy van valami, ami mögötte rejlik, vagyis a Putyin-rezsim azt a mítoszt használja ki, hogy Oroszországnak erős emberre van szüksége, aki összetartja, Oroszország olyan nagy és összetett, hogy csak egy autokrata lehet sikeres egy ilyen sokszínű ország irányításában. De természetesen, ha egy nagyon sikeres, demokratikus és virágzó szomszédod van a határaidon, az kihívást jelent. Tehát a birodalmi indítékon túlmenően úgy gondolom, hogy jelen van az a félelem és aggodalom is, hogy egy sikeres Ukrajna kihívást jelentene a Putyin-rezsim számára.

Sokan úgy vélik, hogy Oroszország a szovjet birodalmat szeretné helyreállítani, tehát birodalmi törekvések állnak a háttérben.

Ott van mögötte a birodalmi kísérlet, hogy létrejöjjön egy befolyási övezetet. Amikor az oroszok, illetve Lavrov külügyminiszter a megbonthatatlan biztonságról beszélnek, emögött az a koncepció áll, hogy a nagyhatalmaknak szükségük van egy befolyási övezetre, és ha ez szilárd, akkor dominanciára törekedhetnek a szomszédaik fölött. Ez a gondolkodásmód áll az ukrajnai események, Moszkva és Fehéroroszország kapcsolata mögött, és megérthetjük, hogy a balti államok miért aggódnak. A keleti szárnyon fekvő országok, a balti államok, Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia elég friss tapasztalattal rendelkezik arról, hogy mit jelent a befolyási övezetben lenni. Úgy gondolom tehát, hogy a jelenlegi események mögött létezik egy vágy egy olyan régió létrehozására, amelyet orosz ellenőrzés alatt állónak lehet tekinteni.

Mindent összevetve az európai országoknak ténylegesen lehet olyan érdekérvényesítő erejük a nagy Oroszországgal szemben, hogy ezt a nagyhatalmat valamiképpen korlátok közé szorítsák? Beszéltünk a szankciókról, amire azt mondta, hogy hosszú távon akár sikeres is lehet Oroszországgal szemben, de ha netán Oroszország szövetségesre talál, Kínával szövetségre lép, akkor mi történik?

A szankcióknak azonnali hatásuk is van, és hosszú távú következményei is lesznek. A válaszlépéseinkkel kapcsolatban pedig visszatérnék arra, amit már korábban is mondtam. Egységes célt kell kitűznünk, egységes üzeneteket kell közvetítenünk, hangos és világos üzeneteket kell küldenünk Moszkvának, hogy ez elfogadhatatlan, és egységes cselekvésre van szükség. Ha világosak, határozottak, eltökéltek és egységesek vagyunk, akkor szerintem ezt Peking is figyelembe fogja venni. Nem szabad elfelejteni, hogy Kína gazdasága – Oroszországgal ellentétben – teljesen integrálódott a világgazdaságba, ők valóban egy globalizált gazdaság. És nem áll érdekükben, hogy gazdasági zavarok következzenek be, mert ennek ugyanúgy ára van számukra, mint bármi másnak. És anélkül, hogy belemennénk a Kína és Oroszország közötti kapcsolatra vonatkozó spekulációk birodalmába, az ilyen körülmények között valószínűleg eléggé egyoldalú lesz.

Nagykövetként ezt a szituációt hogyan éli meg és mit tud tenni Nagy-Britannia magyarországi nagyköveteként egy ilyen nehéz helyzetben, milyen szerepe van?

Ez egy igazán szörnyű helyzet. Magyarország előtt közvetlenül Moszkvában szolgáltam, és a legfontosabb dolog, amit világossá akarok tenni, hogy bár egységesen fellépünk a Putyin-kormány intézkedései ellen, ez semmiképpen sem az orosz nép ellen irányul. Tanulmányoztam Oroszországot, tanultam oroszul, ismerem a kultúrát és a népet, ismerem az oroszokat, és személy szerint mélységes szomorúságot érzek a történtek miatt. Nagykövetként pedig az a célom, hogy biztosítsam a folyamatos kapcsolatot magyar barátainkkal, hogy kölcsönösen tisztában legyünk azzal, hogy mit és miért teszünk, és hogy megosszuk egymással az információkat és a véleményünket. Biztosítani kell, ahogyan azt már korábban is mondtam, és ehhez ragaszkodni fogok, hogy egységes legyen a cél, egységes a kommunikáció és egységes a cselekvés. Mert mindannyiunknak, és azt mondanám, hogy Magyarországnak, tekintettel a történelmére, különösképpen is, szembe kell szállnia ezzel a teljesen indokolatlan agresszióval.

Hisz a szavak erejében?

Igen, hinnem kell, hiszen diplomata vagyok. Az emberek azt kérdezhetik, vajon a mostani helyzet a diplomácia kudarca? Nem az, hiszen a diplomácia csak akkor vall kudarcot, ha az egyik fél már nem akar részt venni a diplomáciában és a véleménycserében. De ez nem jelenti azt, hogy a szavak kudarcot vallanak, hiszen ahogy mondani szokás: „a toll erősebb a kardnál”.