INFORÁDIÓ
2021. október 16. szombat
Gál

török gábor

politikai elemző

ellenzéki előválasztás

választás 2022

Török Gábor: az ellenzéki oldalon több a konfliktus, mint amennyi látszik

Török Gábor: az ellenzéki oldalon több a konfliktus, mint amennyi látszik

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

A választókörzetek kétharmadában már most ki lehetne osztani a végső mandátumokat, ha nem történik valamilyen gyökeres fordulat, a billegőkben pedig nehéz a dolga az ellenzéknek – mondta Török Gábor az InfoRádió Aréna című műsorában. A politikai elemző szerint nagy innováció az előválasztás, de valójában egy imázsverseny zajlik, és az ellenzéki oldalon sokkal több a konfliktus, mint amennyi látszik, csak a pártok a korlátozott hadviselés stratégiáját követik.

Török Gábor az Arénában
 

A személy, a jelölő szervezet vagy a program fog inkább dönteni az előválasztáson?

Talán a program legkevésbé. Személynek komoly jelentősége van, hiszen ha a programok között nincs jelentős különbség, akkor nyilván ami alapján a választók választani tudnak, az a személyekhez való kapcsolatuk vagy véleményük, de az előválasztás különleges műfaj, ahol nagyjából ötszázezer választó mondhatja majd el a véleményét. Ha 2,5 milliónak vesszük az ellenzéki tábort, akkor óriási jelentősége lehet a mobilizációnak, annak, hogy melyik jelölt potenciális tábora megy el nagyobb számban szavazni. Ebben az értelemben a szervezet kiemelten fontos lehet.

Hogy kell kiszámolni, hogy melyiknek mekkora a mozgósítóképessége?

Kiszámolni nehéz, tapasztalatokból tudunk építkezni. Ezek alapján egyértelműen azt látom, hogy a szocialista párt egykor legendás szervezeti hálója erősen felfeslett, és alapvetően két olyan szervezet van az ellenzéki oldalon, amelyiknek van pártszerű működése: ez a Demokratikus Koalíció döntően a nagyvárosokban, Budapesten, és a vidéki kis, közepes településeken a Jobbik. Ennek a két politikai erőnek lehet olyan hatása, hogy a saját jelöltjük mögött talán inkább fel tudják sorakoztatni a szavazókat, ugyanakkor a másik sajátossága az előválasztásnak az, hogy nagy valószínűséggel a nagyvárosi környezetből sokkal magasabb részvétellel találkozunk majd, mint a kistelepülésekről, tehát igazán azt lehet feltételezni, hogy a Demokratikus Koalíció lesz leginkább képes arra, hogy a valós támogatottságánál nagyobb arányban tudjon megszólítani szavazókat az előválasztáson. Ha alacsony lesz a részvétel, akkor szinte garantálható, hogy a demokratikus koalíciós jelölt kap többséget, de minél magasabb a részvétel, annál inkább várható az, hogy esetleg más vagy mások.

Az várható-e, hogy az első fordulóban bevetett nagy mozgósítóképességet egy következő fordulóban is bevetik a pártok akkor, ha nem az ő jelöltjük megy tovább?

Ezt nem hiszem, nyilván az erőforrások végesek, és bár az ellenzék közösen indul a választásokon, az nyilvánvaló, és kiszúrja a szemet, hogy továbbra sem nem beszélhetünk egységes ellenzékről, az egyes pártok nyilván abban lesznek érdekeltek, hogy azt az erőforrást, amellyel rendelkeznek, a saját jelöltjeik mögé sorakoztassák fel. A 106 egyéni választókerületben már ki fog derülni, hogy kinek hány választókörzete lesz, és a pártok arra fognak koncentrálni. Igazán jelentősége annak a három személynek, akik a második fordulóba jutnak, illetve nyilván annak, hogy a három valóban három marad-e a végére.

Az nem számít egy komoly programkülönbségnek, hogy Dobrev Klára alkotmányozna feles többséggel is, vagyis semmissé tenné az alkotmányt, Karácsony Gergely azt mondta, hogy ez nem jó ötlet?

Elemzői megközelítésben nagyon komoly különbségek vannak a jelöltek között, szakpolitikai kérdésekben is. Egy klasszikus baloldali szakpolitikától liberális konzervatív irányig tart az a sáv, amelyben mozognak a jelöltek, ugyanakkor a nagy választói tömegek számára ezek kevésbé jelentősek jelenleg, hiszen a magyar politika alapvetően a kormányhoz való viszonyról, leginkább a kormányfőhöz való viszonyról szól, és az előválasztásnak ebben a szakaszában a szavazókat leginkább az érdekli, hogy kitől várható leginkább az, hogy képes legyen legyőzni Orbán Viktort. Erre a szerepre is készülnek az egyes szereplők, valójában ez egy imázsverseny, kevésbé szakpolitikai verseny, amelyben azt próbálják meg kitalálni ezek a jelöltek, hogy mi az a fazon, mi az az imázs, ami a kormányváltást kívánó szavazók számára a legkívánatosabb.

Az ATV-s tévévitában föltűnt azért egy nagyon komoly vitapont, a ki induljon Zuglóban. Mi lehet ennek a meccsnek a kimenetele?

Nem tudom. Inkább a kérdés az, hogy ez a teljes ellenzéki szavazótábor számára miről szól. Az ellenzéki szavazótábor elvárása jelen pillanatban leginkább az, hogy ne legyen ilyen jellegű vita, ugyanakkor az egyes szereplők pedig nyilván abban érdekeltek, hogy az ő karakterüket hogyan tudják formálni. Nem véletlen, hogy a Momentum hozta elő ezt a kérdést, és az sem véletlen, hogy Fekete-Győr András az, aki interjúról interjúra egy kicsivel mindig tovább megy ebben a kérdésben. A Momentum jelenlegi érdekei ezt diktálják, hogy valahogy próbáljon meg megkülönböződni, ha már szerepet vállal ebben az ellenzéki együttműködésben, a 2022 utáni politikai túlélés szempontjából ennek komoly jelentősége van. Ugyanakkor van egy határ, amit a kormányváltást akaró szavazók tolerálni tudnak, és éppen ezért nem feltételezem azt, hogy a pártok a sajátos érdekük, racionalitásuk alapján ezt a határt átlépnék. Nem gondolom, hogy eszkalálódna ez a helyzet. Valamilyen megoldásra fognak jutni.

Tud annál jobban eszkalálódni, minthogy az együttműködő pártok közül az egyik azt mondja, hogy egy korrupciógyanús embert nem szabad indítani, le kéne őt venni? Vagy Márki-Zay Péter azt mondja, hogy Dobrev Klárát nem szabad indítani, Gyurcsány Ferencet meg semmilyen listára nem szabad rátenni?

Azért tudna. A helyzet az ellenzéken belül jelenleg olyan, mint a hidegháború korszakában, ahol kis korlátozott hadszíntereken korlátozott háborúkat vívnak, mert nyilván az alapvető kérdés az, hogy lesz-e robbanás. Én úgy tekintek az előválasztásra, mint az elmúlt 12 év talán legkomolyabb ellenzéki innovációjára, és azt gondolom, hogy az ellenzéki szavazók is így tekintenek rá. Ez az egyetlen esélye, reménye az ellenzéknek. Az előválasztás nyilván egy eszköz, valójában az ellenzéki együttműködés az, ami az egyedüli esélyét adja az ellenzéknek. A választási rendszer 2011-es módosítása óta az ellenzék egyszer sem találta meg a megfelelő megoldást arra, hogy egy többségi választási rendszerben ezt a kétpárti, kétosztatú logikát hogyan tudja teljesíteni. Most úgy látszik, hogy sikerült, ezért a kulcskérdés az ellenzék szempontjából az, hogy ez az együttműködés végig meg tud-e maradni. Nyilván ez fel is tud robbanni. Bármelyik pillanatban mondhatná a Momentum azt, ha nem veszik le Tóth Csabát a jelölőlistáról, akkor a Momentum nem vesz részt az ellenzéki együttműködésben. Én azt feltételezem, hogy eddig egyetlen politikai erő sem fog elmenni, mert a választók jelenleg nagyon egyértelmű igénnyel lépnek fel az ellenzéki pártok felé, és meg fogják büntetni azt, aki átlépi ezt a határvonalat. Én a korlátozott hadviselés stratégiáját látom a legtöbb ellenzéki belső vitában.

Mi mutatja meg azt, hogy ki a legjobb miniszterelnök-jelölt az ellenzéki oldalon? Mi az a kérdés, amire, ha megvan a válasz, akkor azt mondhatjuk, hogy ez kijelöli a legjobb ellenzéki miniszterelnök-jelöltet?

Nincs ilyen, különböző szempontok, elvárások vannak. Nyilván a 2022-es tavaszi választásokon az a legjobb, aki miniszterelnök-jelöltként a lehető legkevesebb veszteséggel tudja összesíteni az ellenzéki szavazókat és esetleg még a jelenlegi ellenzéki táboron túlmenő szavazótábort is be tud vonzani. A legtöbb kutatás arról beszél, hogy Karácsony Gergelynek van erre a legnagyobb esélye, de amíg nem próbáljuk ki, addig azért nehéz azt mondani, hogy ez bizonyíték lenne. Ráadásul a választókat nem biztos, hogy most ez érdekli leginkább, olyan mértékben polarizálódott a magyar pártrendszer, hogy bizonyos értelemben szinte mindegy, ki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Az ellenzéki szavazók azt várják, hogy egy miniszterelnök-jelölt mögé és egy közös lista mögé fel tudjanak sorakozni. Azért szinte, mert ugyan közel 2,5 millió szavazó összegyűjtésére szerintem mindegyik jelölt képes lenne, de a választás megnyerése szempontjából valószínűleg az ellenzéknek ennél többre lenne szüksége, és itt azért már vannak különbségek abban, hogy az egyes jelöltek mennyire lennének képesek ezen túlmenően szavazókat gyűjteni.

Arra van-e kutatás, hogy hol kell megnyerni a választást? Vidéken kell nyerni?

Sok helyen kell nyerni ahhoz, hogy valakinek abszolút többsége legyen. A választás a 106 egyéni választókörzetben fog eldőlni, de a választókörzetek nagyjából egyharmadában esélytelen az ellenzék. Ezek az olyan választókörzetek, ahol a korábbi választásokon is a Fidesz rendre magabiztosan 50 százalék fölött szerepelt. Vannak továbbá olyan választókörzetek, amelyekben az ellenzék, ha kitart az egység, akkor nem nagyon veszíthet. Ezek olyan helyek, ahol a Fidesz korábban 45 százalék fölé nem nagyon tudott menni, és csak azért tudott nyerni, mert az ellenzéki szavazótábor megosztott volt. Azt lehet mondani, hogy a választókörzetek kétharmadában már most ki lehetne osztani a végső mandátumokat, ha nem történik valamilyen gyökeres fordulat.

1:1, ki-ki meccs van?

Igen. Van a választókörzeteknek egy körülbelül egyharmadnyi része, ahol a Fidesz a 45-50 százalékos sávban volt a korábbi választásokon, ahol el fog dőlni az, hogy kinek lesz legalább abszolút többsége a magyar parlamentben, mert ha igaz, amit mondok, akkor a kétharmadnak nincs esélye. Ez az a 30-35 választókörzet, ezeket szokás billegő körzeteknek nevezni, ahol kiderül az, hogy az ellenzék képes lehet-e fordítani, képes lehet-e ezeket a maga javára átvinni. Ezek nagyon nehéz választókörzetek annak ellenére, hogy a Fidesz nem szerzett abszolút többséget korábban, mert vagy csak egy közepes vagy több közepes város mellett alapvetően kis településekből áll. Amikor én szkeptikus vagyok azt illetően, hogy az ellenzék meg tudja-e nyerni a 2022-es választásokat, akkor általában ezeket a listákat böngészem éppen, és azon gondolkodom, hogy lenne-e esély a Fidesszel szemben ezekben a választókörzetekben egy ellenzéki jelöltnek. Nyilván nem akarom azt mondani, hogy lehetetlen, de azért nagyon nehéznek tűnnek ezek a választókörzetek az ellenzék számára.

Arról van valami adat, hogy ezek milyen jellegű választókerületek abból a szempontból, hogy ott van-e ellenzéki politikus egyáltalán?

Persze, az ellenzék ugyanezekből a számokból dolgozik, és készül arra, hogy ezek lesznek a csatatérkörzetek. Nem akarom azt állítani, hogy ezekben nincs ellenzéki politika, viszont azt állítom, hogy ezekben a Fidesz befolyása lényegében erősebb, és az az aszimmetrikus helyzet, amit az egész országban látunk, hogy erőforrásokban azért nem lehet összehasonlítani a kormányoldalt és az ellenzéki tábort, hatványozottan jelenik meg ezekben a választókörzetekben. A polgármesterek jelentős többsége kormánypárti, az erőforrások ott helyben jelentősebb részben a kormány oldalán vannak, tehát nem lesz nagyon egyszerű az ellenzéknek ezeket a választókörzeteket oly mértékben a maga javára fordítani, hogy megközelítse a 100 mandátumot a parlamentben.

A miniszterelnök-jelölti előválasztáson miből lehet arra következtetni, hogy a második fordulóban ki fog bejutni?

A sötétben tapogatózunk. Vannak közvélemény-kutatások, de ezekkel érdemes óvatosan bánni, egyrészt ezek mögött időnként megjelennek politikai szándékok, másrészt pedig módszertanilag nagyon nehéz modellezni azt, hogy kik azok, akik valóban el fognak menni. Ugyanakkor azért mégiscsak az a helyzet, hogy két jelölt, Dobrev Klára és Karácsony Gergely második fordulós jelenléte szinte biztosra vehető, hiszen a kutatásokban olyan jelentős fölénnyel vezetnek a többiekkel szemben, amit bármilyen részvételi eltérés esetén sem igazán lehetne megmagyarázni. Ezért valójában szerintem a lényeges kérdés az, hogy ki lesz a harmadik, aki bejut. Ez azért is fontos, mert Dobrev Klára és Karácsony Gergely stratégiája nagyon eltérő azzal kapcsolatban, hogy milyen második fordulót szeretnének. Dobrev Klárának az az érdeke, hogy egy erős harmadik jelölt legyen, aki állva is marad, mert akkor relatív többséggel tud nyerni a második fordulóban, Karácsony Gergely pedig nyilván abban érdekelt, hogy egy kétszereplős versenyre egyszerűsítse le, és megszerezze a kieső jelölteknek a szavazatát.

El tudja képzelni, hogy a harmadik helyen bekerülő visszalép valaki javára? És ha igen, akkor az számít valamit ebben a versenyben?

Szerintem nagyon sokat számít, hogy állva marad vagy visszalép. Ha Dobrev Klára a legtöbb szavazatot is kapja meg, nehéz elképzelni azt, hogy abszolút többséget tudjon szerezni.

De biztos elég.

Jelen tudásunk alapján. Ha végignézzük, hogy mi Márki-Zay Péter, Fekete-Győr András vagy Jakab Péter szavazóinak másodlagos preferenciája, ha Karácsony Gergely és Dobrev Klára között kell választania, akkor az nagy valószínűséggel inkább Karácsony Gergely oldalára billenti a mérleg nyelvét. Ezért annak is jelentősége van, hogy akik kiestek, azok mit mondanak a saját potenciális szavazóiknak. Tehát amint lezárul az első forduló, egy teljesen új kampány fog kezdődni egy nagyon más kampánydinamikával, szerintem ez nagyon érdekes lesz.

Annak van-e valami jelentősége, hogy a korábbi baloldali kormányok fontos emberei, Bajnai Gordon miniszterelnök, Oszkó Péter pénzügyminiszter, Kuncze Gábor, beálltak egy-egy jelölt mögé nyilvánosan?

Egyrészt tanulságos megnézni, hogy ki milyen irányba indult el, de a politikai rendszer szempontjából az az igazán izgalmas kérdés, hogy ezek a szereplők tudnak-e ma még választókat mozgatni. Ha Kuncze Gábor Dobrev Klárára való szavazásra biztat vagy Bajnai Gordon Karácsony Gergelyre, akkor ez orientál-e szavazókat. Én azt gondolom, hogy azért ennek már korlátozott szerepe van, de nyilván a szavazók megerősítésében lehet jelentősége. Ezek apró cseppek a pohárban, de cseppek, ez kétségtelen.

Mit tesz hozzá a támogató emberek saját pályafutásához?

Nem szeretnék találgatni, hogy ők miért jutottak erre a döntésre, egy személyes támogatói vállalás mögött nagyon sok megfontolás állhat.

Mégis milyen?

Vegyük a legnyilvánvalóbbat, hogy személyes meggyőződés, ezt tartja helyesnek, és ezért meg kíván szólalni. Tehát nem feltétlenül csak arról lehet szó, hogy valamilyen politikai célja van. De az is szerepet játszhat, hogy esetleg 2022 után melyik döntés lesz az, amelyik, mondjuk, kifizetődőbbnek vagy gyümölcsözőbbnek bizonyulhat.

Karácsony Gergely itt az Arénában azt mondta, hogy szerinte az Európai Bíróság el fogja ítélni Magyarországot, jogállamisági eljárás lesz, az nagy nyomást fog helyezni a kormányra. A belpolitikában egy választás előtt kinek segít, ha Brüsszel elítéli Magyarországot?

Kommunikációs értelemben a Fidesznek minden ilyen hír, esemény, akció jól jön, mert arra építi most már hosszú ideje a politikáját, hogy Brüsszellel szembehelyezkedve, az Európai Unióval kritikus alapállásból beszél ezekről a kérdésekről, ott nyilván minden ilyen döntés, akárcsak lebegtetés a Fidesz számára abszolút kedvező téma, igazolásként jelenik meg a magyar közvéleményben. Ugyanakkor van azért ezeknek a döntéseknek egy tartalmi következménye is, és persze, most nem tudjuk, hogy mik lehetnek ezek pontosan.

Ez egy feltételezés.

Azért én azt láttam az elmúlt időszakban, hogy az ilyen jellegű uniós döntések azért mérsékelten, de tudnak kellemetlenséget is okozni a magyar kormány politikájában, inkább tartalmi, mint kommunikációs értelemben jelentenek veszélyt.

Arra gondol, hogy a kormány mindig végrehajtja az Európai Bíróság döntéseit?

Így van.

Nem nagyon van más választása egy uniós országban.

Így van, és utána azért okozhat nehézségeket a kommunikációban, illetve vannak olyan döntések, amelyek pedig nemzetközileg okoznak kellemetlenségeket, beszűkítik a mozgásteret. De az ellenzék helyében biztosan nem várnám annyira ezeket a döntéseket, mert a választást mégiscsak a magyar választópolgárok fogják eldönteni, akiknek ezek a döntések inkább igazolásként jelennek meg, Brüsszel, az Európai Unió támadja Magyarországot, tehát Fidesz a saját tábora előtt szerintem ezekkel igazolni tudja a politikájának az igazságát, helyességét.

Azt mondta, hogy az ellenzéki előválasztás egy nagyon komoly politikai innováció. Mi akadályozná meg az ellenzéket abban, hogy egy előválasztás végén olyan eredmény jöjjön ki, merthogy az adatbázist ők kezelik, ami az előzetes füstös szobákban megkötött politikai megállapodásnak megfelel?

Ellenzéki szereplők vannak, akiknek az érdekei eltérnek egymástól. Az előválasztás épp azért is jött létre, mert nem tudtak volna ilyen jellegű megállapodást fehér asztal mellett létrehozni. Ugyanakkor nyilván nem önmagában az előválasztás az, ami komoly fegyvertény, hanem ha sikeres a folyamat, akkor képes egy miniszterelnök-jelölt és 106 egyéni jelölt mögé odaállni mind a hat politikai erő. Ez az, ami korábban nem volt. A 2014-es és a ’18-as választás teljesen más körülmények között zajlott, mint amilyen a ’22-es lesz. A centrális erőtér már nemcsak a politikai kommunikációban, hanem nagy valószínűséggel a választáson való részvételnél is megszűnik létezni, a kormánynak már nem lesz többoldali vagy legalább kétoldali ellenzékek, hanem visszaáll a 2010 előtt megismert kétpárti, duális pártrendszer, az egy óriási változás, és teljesen új helyzetet jelent. Nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy ott, ahol változik a választási rendszer jelentős mértékben, nagyjából kell legalább két választás ahhoz, hogy ehhez a szavazók is és a politikai elit is alkalmazkodni tudjon, tulajdonképpen nálunk is ez történt. De azért itt olyan pártok vesznek részt az együttműködésben, amelyek egy jelentős része egymással szemben jött létre.

Volt, amelyik azért jött létre, hogy a másik ne is legyen.

Pontosan. A Jobbik bizonyos értelemben a Gyurcsány-rendszerrel vagy a Gyurcsány-kormánnyal szemben született meg, az LMP részben az Orbán‒Gyurcsány világgal szemben, a DK is az MSZP-vel szemben, és ezek a politikai erők mostanra felismerték azt, hogy ebben a helyzetben ez adja számukra az egyetlen esélyt arra, hogy labdába tudjanak rúgni és meg tudják akadályozni legalább azt, hogy a Fidesz újra kétharmadot szerezzen.

Dobrev Klára már a kampánynyitójában árnyékkormányról beszélt, Márki-Zay Péter azt mondja, hogy kizárólag szakértői kormányt lehet csinálni, politikait nem. Milyen kormányról, árnyékkormányró érdemes egyáltalán beszélni?

Előbb meg kell várni, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt, mert ha Márki-Zay Péter lesz, akkor egészen más lesz a hat pártnak az ehhez való viszonya, mintha a másik két jelölt közül valamelyikük. Ha Márki-Zay Péternek már nem lesz esélye a miniszterelnök-jelölti pozícióra, akkor a befolyása is jelentősen korlátozottabb lesz már, hiszen onnantól a hat párt fogja átvenni a terepet. Onnantól kezdve, hogy megvan a 106 egyéni jelölt és a miniszterelnök-jelölt, a hat párt együttműködésén, megállapodásán múlik minden. Létre kell hozni a listát, amiben már nem a választóknak lesz szerepük, hanem kizárólag a hat pártnak. Az nem lesz egyszerű.

Az nem olyan egyszerű, hogy amelyik a legnagyobb párt, annak van a legtöbb helye a listán?

De mit jelent a legnagyobb párt, mi alapján legnagyobb? A legutóbbi választáson, a közvélemény-kutatásokban vagy a mostani előválasztáson?

Fekete-Győr András azt mondta, hogy a közvélemény-kutatás fontos szempont lesz ebben, de abból többet is el tud képzelni, egy pillanatnyit, meg egy időtartamra elhúzódót.

Mindenkinek lesz érve nyilván. Valahogy úgy kell létrehozni, hogy senki ne érezze azt az ingerenciát, hogy kilépjen a szövetségből, a legkisebb rossz megoldás felé kell elvinni a listaállítást. Egyébként önmagában ez az egyéni választókerületekben sok jelölttel győzedelmeskedő pártoknak nem lesz olyan nehéz. A kicsiket kell olyan helyzetbe hozniuk, hogy nekik érdemes legyen bent maradni az együttműködésben, hogy frakciójuk lehessen. És akkor innentől jön az, amit én is most már mindenfelé hallok ellenzéki politikusoktól, hogy nem fog itt megállni az ellenzéki együttműködés, hanem már a választások előtt megnevezik a tárcáknak a potenciális betöltőit is, amit egyébként nem tartok nagyon rossz ötletnek abban a helyzetben, amikor az ellenzékkel szemben az egyik legkomolyabb érv az, hogy van-e kormányképessége. A választók egy része számára tényleg nehéz kérdés az, hogy el tudja képzelni, hogy 12 évnyi egypárti kormányzás után hogyan tud működni egy hatpárti koalíció. Az ellenzéket 12 éve nem látta senki kormányozni, legfeljebb az önkormányzatokban.

Budapesten.

Ott vegyesek a tapasztalatok. A különböző településeken az ellenzéken belül komoly nézetkülönbségek vannak, nem is annyira Budapesten, Tatabánya és más példákat is tudnék mondani, ahol akár szét is robbantak ezek a koalíciók. Szerintem az ellenzéknek érdemes árnyékkoalíciót, árnyékkormányt bemutatnia, mert a választók így nagyjából el tudják képzelni, hogy mire számíthatnak, de az sem lesz szerintem egyszerű művelet hat párt között elosztani a tárcákat előre és akár ki is jelölni azokat, akik ezeket betöltik. Annyira nagy a nyomás abban, hogy egyben maradjon ez a hat politikai erő, hogy én azt feltételezem, hogy nagy vitákkal, de a végén lesz miniszterelnök-jelölt, 106 egyéni jelölt és lesz árnyékkormány is.

Van az ellenzéki együttműködésen belül tömbösödés?

Korábban úgy nézett ki, hogy lehet esetleg valamifajta ideológiai jellegű szövetségkötés az ellenzéken belül, de aki követte a folyamatot, láthatta, hogy valójában ad hoc szövetségek vannak. A jelöltállításnál egy DK–Jobbik meglepő együttműködés alakult ki, de ha végignézzük mind a 106 körzetet, akkor azt lehet látni, hogy szinte mindenre és mindennek az ellenkezőjére van példa. Itt bármilyen szövetségek elképzelhetők szerintem. Nem hiszem, hogy az ellenzéken belül már lennének ilyen ideológiai távolságok.

Gyurcsány Ferenc után Jakab Péter a második olyan politikus, aki civil, de nagyon fontos szereplőket von be az elszámoltatási ígéretébe. Legutóbb Csányi Sándor OTP- és MLSZ-vezetőt. Gyurcsány Ferenc korábban földönfutást ígért nagyon sokaknak, de Csányi Sándor harminc éve van benne a magyar gazdaságban, minden kormánnyal együtt tudott működni, mert ez a legnagyobb bank Magyarországon. Ezt miért csinálja Jakab Péter? Mi ebben a logika?

Van politikai racionalitás benne, de abban is van, amikor ennek az ellenkezője hangzik el. Jakab Péternek van egy kitalált szerepe, ő a keményeket mondó, őszinte vidéki srác, aki megmondja azt, amit az egyszerű emberek gondolnak, és nyilván ebbe a szerepbe nem férne az bele, hogy egy ilyen kérdésre, amely arról szól, hogy mi a viszonya Magyarország egyik leggazdagabb emberéhez, egy bankárhoz ráadásul, hogy ebben ő bármilyen mértékben pozitívan foglaljon állást. Ha konzekvens akar lenni, akkor ezekre a kérdésekre ez a válasz. Más kérdés, hogy majd a hatpárti együttműködésben ezek a mondatok hogyan lesznek továbbvihetőek.

Továbbvihetőek ezek a mondatok, ha valaki kormányzásra készül?

Szerintem nem és nem is ez a cél. Az előválasztás jelen szakasza nagyjából olyan, mint az amerikai előválasztásokban, amikor mindenki tudja, hogy amiket most mond, mert mondania kell a szerepéből, azokat majd a következő időszakban valahogy szépen el kell felejtenie vagy legalább árnyalnia kell, és amikor meg kormányra kerül, akkor meg el kell felejteni.

Az ellenzéki együttműködést több kutató együtt méri, hogy ez hogy alakul. De mérik a benne lévő pártokat is? Most hogy állnak, ki jön föl, ki megy le, ki stagnál?

A DK és a Jobbik tűnik a két legerősebb ellenzéki erőnek, de egyikük sem olyan iszonyatosan erős önmagában. A Momentum lemaradása bizonyos kutatásokban nagyobb, bizonyosakban kisebb, az LMP meg az MSZP pedig nagyon nehezen mérhető már, öt százalék alatt van. Mind a két párt esetében kérdés lenne, hogy bejutna-e önállóan a parlamentbe. A közös listás helyek elosztásánál többfajta szempont van. Egyrészt meg kell nézni, hogy az előválasztáson lett-e valamifajta aránytalanság, mert például én azt feltételezem, hogy nagy valószínűséggel a Jobbiknak lesz a legtöbb előválasztásos győzelme, de ezek többsége olyan helyen lesz, ahol nagy esély nincs arra, hogy egy ellenzéki jelölt nyerjen. Ha a megnyerhető körzeteket nézzük, ott meg teljesen más a helyzet, ott a DK-nak, az MSZP-nek, sőt, még az LMP-nek és a Momentumnak is kifejezetten jó pozíciói lehetnek, és a Jobbiknak kevésbé. Ők majd megpróbálják valahogy ezt arányosítani, tehát bizonyos értelemben kicsit úgy fog működni szerintem a listás helyek elosztása, mint a német választási rendszerben a mandátumok kiosztása, hogy ha valaki túl sokat nyer egyéniben, akkor a többieket felüljutalmazzák plusz helyekkel azért, hogy az eredeti választói támogatás arányában foglalhassanak helyet a német parlamentben. Szerintem itt is ez lesz a logika.

Mekkora szerepe lesz a lista elosztásában a közös miniszterelnök-jelöltnek? Mert az nyilvánvalónak tűnik, hogy bárki is legyen, az lesz az érdeke, hogy az ő frakciója legyen a parlamentben a meghatározó, a legnagyobb.

Szerintem ez lesz a nagy kérdés, hogy a hat párt dönt vagy pedig a miniszterelnök-jelölt. Nyilván ez is róka fogta csuka helyzet, tehát egyik nincs a másik nélkül. A miniszterelnök-jelöltnek is ugyanaz a zsarolási potenciálja van a hat párttal szemben, mint a hat pártnak a miniszterelnök-jelölttel szemben.

A miniszterelnök-jelölt azt mondhatja, hogyha nem ez van, akkor lemondok.

Igen.

A hat párt meg azt mondja, hogy akkor visszahívom bizalmatlansági indítvánnyal.

Persze.

Jó, de tízéves ellenzékiség után a kormányzás első időszakában azért ez elég kockázatosnak tűnik.

Ez a zsarolási potenciál valójában nincs, mert lehet fenyegetni, de nyilván nem lehet meglépni, és a miniszterelnök-jelölt sem fog igazán tudni nagyon szembe menni. Tehát olyan megállapodásra kell jutni, ahol senki sem igazán elégedett, de senki sem igazán elégedetlen. Itt azért a politikai képességeknek nagy szerepük lesz, hogy kik azok a hat párton belül, akik képesek a többieket irányítani, dominálni ezt a tárgyalássorozatot. Nem véletlen, hogy gyakran felmerül, hogy valójában Gyurcsány Ferenc irányítja az ellenzéket, ami nyilván ebben az értelemben nem működik, de az kétségtelen, ha van valaki, aki a politikai játékokban, a politikai tárgyalásokban tapasztalattal rendelkezik, az leginkább Gyurcsány Ferenc. Tehát azt feltételezem, hogy neki nagyobb ereje tud lenni ezekben a tárgyalásokban, mert ő feltehetően sokka jobb politikai képességekkel rendelkezik, mint más szereplők. Sohasem fogjuk megtudni, hogy a zárt ajtók mögött ezek hogyan játszódnak le, de a végeredményből azért tudunk majd következtetni, hogy ki az, aki nyert és ki az, aki veszített.

15 évvel az őszödi beszéd után annak az eseménysornak van még ügydöntő hatása a mai magyar politikára?

Szerintem nem csinálná a Fidesz, ha nem lenne. A Fidesz politikai kommunikációja mögött mindig nagyon komoly tervezés, nagyon sok mérés áll, olyan dolgokat nem szokott a Fidesz sokáig vinni, aminek nincs politikai racionalitása. Nyilvánvaló, hogy például a kormánypárti tábornál van hatása, és nem tudjuk, hogy az el nem kötelezett szavazók között lehet-e hatása annak, ha a Fidesz tudja úgy prezentálni az ellenzéki együttműködést, mint egyfajta Gyurcsány-koalíciót. A billegő körzetekben könnyen lehet, hogy azok a szavazók, akik ma még bizonytalanként tekintenek magukra, és ha a kormányoldalnak valamit mondania kell az ellenzékről, amivel elrémiszthet szavazókat, akkor az egyik legkézenfekvőbb az, hogy megpróbálja Gyurcsány Ferenccel összemosni.

Összegyurcsányozni.

Összegyurcsányozni, igen, ez egy új szó.

De a saját oldalon a rémisztő üzenetek az ellenoldalon nem éppen erősítő üzenetek szoktak lenni?

Most nem ez a helyzet. A széttagolt ellenzéki kínálat miatt a Gyurcsányhoz való viszony továbbra is ellentmondás. A Jobbik, de akár a Momentum szavazótáborán belül ennek a kérdésnek a megítélése nem ilyen egyértelmű. A Fidesz még az ellenzékben is tud károkat okozni azzal, nyilván sokkal kisebbet, mint korábban, ha összegyurcsányozza az ellenzéket.

Az egy helytálló benyomás, hogy a Fidesz minthogyha nem reagálna az ellenzéki előválasztás minden egyes nagyon kemény mondatára, kétharmados alkotmány-módosítás feles törvénnyel, bezárom ezt-azt, Polt Péterrel mit fogunk csinálni?

Szerintem a Fidesz úgy ítéli meg, hogy ezt nem véletlenül csinálja az ellenzék, és azt feltételezi, hogy az ellenzéknek a politikai stratégiáját segítené, ha ezek a kérdések napirenden maradnának. Most az ellenzék nyilván azért beszél ezekről a kérdésekről, mert az előválasztás jelen szakaszában össze kell gyűjteni a szavazóit, leginkább a legelkötelezettebbeket, és a legelkötelezettebb ellenzéki szavazók szívesen hallgatják ezeket a kemény mondatokat. A Fidesz csak segítene az ellenzéknek, ha belemenne ezekbe a vitákba szerintem.

És ha jön a második szakasz, akkor jön a konszolidáció az ellenzéki oldalon is?

Az ellenzéki oldalon akkor kell konszolidáció, amikor már megvan a miniszterelnök-jelölt, és akkor majd árnyalni kell ezeket a kifejezéseket, mert ha új szavazókat akarnak behozni, nekik nem hiszem, hogy olyan kívánatos ígéret az, hogy itt alkotmányos válsággal kecsegtető helyzetet akar az ellenzék előidézni.

A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018