Van már Magyarországnak mesterséges intelligencia stratégiája. Mi az a mesterséges intelligencia?

A mesterséges intelligencia esetében az emberi intelligenciának egyes részképességeit, a felismerést, az értelmezést, a döntéshozatalt próbáljuk meg szoftver, illetve gépek segítségével megvalósítani. Az emberi intelligenciát teljes egészében nem képes átvenni egy gép vagy szoftverek összessége, és ez még nagyon sokáig így is marad. De egyes, tipikusan emberi dolgokra képesek a gépek. Ilyen például, hogy, hogy felismerjük a tárgyakat, arcokat, megértjük a nekünk feltett kérdéseket, és adekvát módon tudunk ezekre válaszolni. Nagyon fontos, hogy mindez nem a gépek öncélú tevékenysége, hiszen ezzel kényelmesebbé tehetik az életünket, hatékonyabbá a munkánkat, terheket vehetnek le a vállunkról, vagy akár segíthetnek minket a betegségek diagnosztizálásában.

Ha kimondottan részképességekről van szó, akkor ma még teoretikusan sem vetődik fel, hogy ezek a gépek összeállnak, és minőségi ugrást végrehajtva, a természetes emberi intelligenciához hasonló teljesítményre lesznek képesek?

Teoretikusan, és ha tényleg a távoli jövőben tekintünk, akkor ez valóban lehetséges. Célként nem feltétlenül kell ezt megfogalmazni, és nincs is rá szükség. Inkább arra kell törekedni, hogy támogassanak minket a gépek, de a primitív automatizáláson túllépve, képesek legyenek valamilyen szintű emberi intelligenciára. Azok pedig már inkább filozófiai kérdések, hogy mit tesz hozzá az emberi létezéshez a tudat, az érzelem, és hogy lehet-e ezeket egyáltalán művileg reprodukálni. Ezek egyelőre a távoli jövőbe vezető nagyon érdekes kérdések. És persze különösen fontos az ellenőrizhetőség, hogy mindig tudjuk, mi történik a gép belsejében, miért hozott meg egy adott döntést. Mi nem a teljes körű intelligencia leképezését szeretnénk megvalósítani.

Ha gépekről van szó, akkor beszélni kell az infrastruktúráról is. A mesterséges intelligenciához szükséges rendszerek rendelkezésünkre állnak?

Ha modernizálni akarunk egy-egy ágazatot, akkor annak természetesen infrastrukturális, hardverfeltételei is vannak. Szükség lehet például szenzorokra, mert valamilyen módon adatokat kell gyűjteni. Ezek a szenzorok rögzíthetik például hőmérsékletet, a nedvességet, a páratartalmat, vagy éppen a fény mennyiségét. Számtalan változatuk van, de valamilyen módon adatgyűjtést végeznek. Az összegyűlt adatokat egy hálózat segítségével el kell juttatni a központi feldolgozóhoz, az agyhoz, amely értékeli, elemzi az összegyűlt információkat, és következtetéseket von le belőlük. Ezt követően pedig megtörténik a reakció, tehát attól függően, hogy az adatok mit mutatnak, visszafele is elindul egy vezérlési folyamat, mondjuk működésbe hozhatunk egy öntözőrendszert, vagy átválthatjuk a jelzőlámpa színét. Mindennek valóban vannak infrastrukturális feltételei. Ezeknek az ára egyre csökken, ma már szinte fillérekből össze lehet építeni egyszerű rendszereket. Ennél sokkal inkább izgalmasak a központi algoritmusok, hogy azok mennyire fejlettek, mennyire tudják leképezni az emberi intelligencia egy-egy részterületét. És persze mindehhez szükséges még a szuper-számítástechnika. Olyan óriási számítási kapacitású számítógépekre gondolok, melyek sok ezerszeresen haladják meg a háztartásokban megtalálható gépek teljesítményét. Magyarország jelenleg ezen a területen nem áll túl jól. Döntés született arról, hogy két éven belül megtízszerezzük a jelenleg rendelkezésünkre álló szuperszámítógép-kapacitást, és a későbbiekben is olyan fejlesztési ütemet tartunk, hogy mindenkor a világ 500 legfejlettebb szuperszámítógép-felhasználója között legyünk.

Egyértelmű-e az, hogy ki tulajdonolja az adatot? Például azt a hőmérsékleti adatot, ami az én földemen délelőtt 11 órakor keletkezik. Kié ez?

Ez az egyik legfontosabb kérdés, az adatvagyonnal való gazdálkodás. Egyelőre számos, ezzel kapcsolatos kérdés nincs megfelelően rendezve. A szabályozás jelenleg az adatvédelmi kérdésekre koncentrál, de kevéssé veszi figyelembe, hogy az adat értékesíthető, hasznosítható vagyoni elemként is értelmezhető. Ezért a stratégiánk legfontosabb célja, hogy beindítsa az adatgazdaságot. Szükség van az adat fogalmának, a hozzá kapcsolódó tulajdon- és kereskedelmi jogok törvényi szabályozására. És persze szabályozni kell azt is, hogyan részesülhetünk az adatok hasznaiból. A szabályozás mellett egy úgynevezett adatvagyon-ügynökséget is létrehozunk. Már működik egy olyan szervezet, amelynek az a feladata, hogy megszervezze a köz- vagy magánadatok értékesítésének és hasznosításának a kereteit, egyfajta brókeri funkciót töltsön be. A Debrecenben létrejövő egységének másik nagyon fontos feladata pedig az, hogy a rendelkezésre álló, óriási adatbázisok elemzésével segítse a közpolitikai döntéseket.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a felhasználó és a Facebook vagy a Google közé belép egy adatbróker, aki kezeli az én hozzájárulásomat? Jelenleg az történik, hogy a Google naplózza, hogy merre böngészek az interneten. Néha kérdéseket tesz föl nekem arról, hogy tetszett-e nekem az adott webhely, és így lényegében mindent tud rólam.

Pontosan arról van szó, hogy ezek a platformok sokkal többet tudnak a webhasználati szokásainkról, mint saját magunk. Szeretnénk egy erősebb kontrollmechanizmust felépíteni a globális szereplők és az egyének közé, ezzel is védve a felhasználókat. Ebben, rövid távon, nemzeti keretek között is sikeresek lehetünk, de európai szintű szabályozás nélkül ez kevés lesz. Már javában zajlik az uniós szabályozás kidolgozása, nekünk pedig részt kell vennünk ebben, mert csak így tudunk eredményesen fellépni a globális szolgáltatókkal szemben. Ideje tudatosítani magunkban, hogy az adat óriási érték, amiből a tulajdonosnak haszna származhat. Jelenleg a nagy szolgáltatók ellenőrizetlenül használják az adatainkat, méghozzá olyan léptékben, ami már szuverenitási kérdés. Fontos, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

Érdemes volna európai szinten egy átfogó platformrendszert felépíteni? Nemzeti szinten, például Oroszországban már működik ilyen.

Már zajlik európai szintű platform kidolgozása. Mi azért igyekszünk egy-egy lépéssel az összeurópai munkák előtt járni, hogy példát mutassunk. Gyakran előfordul, hogy csak kullogunk az események után. Ezen változtatni kell, létre kell hoznunk egy jól működő modellt, és, az uniós együttműködés keretében el kell fogadtatnunk.

Ha az első lépés az adat mibenlétének és tulajdoni viszonyainak meghatározása, akkor mi a következő lépés? Mit ír a stratégia?

Létre kell hozni az adatgazdálkodás eszközrendszerét, infrastruktúráját. Indulásként létrehozunk egy erős brókeri funkciót a magánadatok kereskedésének területén. Össze kell kapcsolnunk a kínálatot a kereslettel. Működtetni kell egy egységes, webes felületet, amelyen az adat tulajdonosa elérhetővé teheti azt, amije van. A potenciális felhasználók itt kereshetnek, és persze találhatnak is. Fontos, hogy biztosítani tudjuk az adatok tulajdonosainak anonimitását, úgy, hogy kilétük semmiképpen se legyen felderíthető. Leginkább úgy tudnám jellemezni ezt a felületet, mint valami egykapus, online fizetést lehetővé tevő webáruházat.

Érzik-e a bizalmat az állampolgárban? Az emberek többsége a nagy, globális platformoknak minden további nélkül megadja az adatait, de történelmi tapasztalataik alapján azt mondják, talán jobb, ha az állam nem tud mindent rólam.

Az állampolgárok egy része retteg az 5G-hálózattól, hisz az összeesküvés-elméletekben, ugyanakkor gondolkodás nélkül jóváhagyja a globális platformok beleegyező nyilatkozatait. Ezért a stratégiánk egyik fontos eleme a képzés, a kompetenciafejlesztés. Ha ezekről a kérdésekről beszélünk, a nagy testvér, vagyis az állam jelenléte, szerepe óhatatlanul felvetődik. Éppen ezért pontosan szabályozzuk azt, hogy az állam miféle adatokhoz és milyen garanciákkal férhet hozzá. Sok egyéb mellett ez is megkülönbözteti az államot a globális platformoktól, melyek a magánszférában működnek, de valójában önálló államhatalmi tényezőkké váltak. Ezek a platformok az államokkal vetekedő tudással rendelkeznek, tudnak szinte mindenről, ugyanakkor elegánsan a privátszféra tagjainak tekintik magukat.

Az világos-e, hogy kié a világháló? A közbeszéd úgy fogalmaz, hogy mindenkié. De nyilvánvalóan azt is üzemelteti valaki.

Az a probléma, hogy tulajdoni, vagyoni fogalmainkat nem ilyen jellegű rendszerek ismeretében alakítottuk ki. Az internet működtetésében számos privát cég vesz részt. Ha csak a domainnevek menedzselését vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy egyesületi és szövetségi jellegű szereplők is működnek. Azt is láthatjuk, hogy számos ország szűr például pornográf vagy éppen illegális szerencsejátékhoz kapcsolódó tartalmakat, tehát korlátlanul nem lehet bármi ott az interneten. És vannak egészen drasztikus szabályozást megvalósító államok is. Az internet egy olyan médium, amelynek a tartalmi sokszínűsége országonként változik. Az üzemeltetésben egyaránt részt vesznek állami szereplők, privát szereplők és egyesületek is. Így szerintem nem lehet választ adni arra kérdésre, hogy kié az internet.

Számol-e a stratégia azzal, hogy kire milyen hatással lesz a mesterséges intelligencia térnyerése? Például a munkaerőpiacra hogyan fog hatni?

Mindez már jelenleg is jelentős hatást gyakorol az egyénekre és a vállalkozásokra is. Különösen igaz ez a munkaerőpiacra, hiszen számításaink szerin a mesterséges intelligencia 2030-ra legalább 900 ezer hazai munkahely tekintetében okoz majd valamiféle változást. Ezért célul is tűzzük ki, hogy 2030-ra egymillió ember már magasabb hozzáadott értékű munkakörben dolgozhasson. Mit jelent ez pontosan? A mesterséges intelligencia képes kiváltani bizonyos tevékenységeket. Vegyük például az ügyfélszolgálatokat, melyeknek alapszintű működését a mesterséges intelligencia már ma is jelentősen képes támogatni. A betelefonáló ügyfél gyakran nem is tudja, hogy egy géppel beszél. Ha az adott kérdésre a gép nem tud válaszolni, akkor átkapcsol egy magasabb szintű, humán erőforráshoz, vagyis az ügyfélszolgálatoshoz. Ezek a rendszerek folyamatosan fejlődnek, vagyis már most látszik, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése a hagyományos ügyfélszolgálati munkakört biztosan érinteni fogja. Hasonló helyzetben vannak a pénzügyi elemzők. Manapság a pénzügyi elemző az összegyűjtött adatok ismeretében számításokat végez, Excel-táblát ír, algoritmust futtat le, és a végén levonja a következtetéseket. Ez éppen az a terület, amelyen a mesterséges intelligencia egyre jelentősebb szerepet játszhat. És ugyanígy sorra vehetjük szinte az összes munkakört, kivéve talán egyes nagyon speciális, humán területeket, a tanári, a pszichológusi, tanácsadói munkát, vagy a magas fokú kreativitást igénylő feladatokat, ahol nélkülözhetetlen az emberi jelenlét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gépekkel helyettesített emberek elveszítik az állásukat. Sokkal inkább arra kell készülni, hogy új munkakörök jönnek létre, és egyes, jelenleg létező munkakörök pedig megszűnnek. Stratégia egyik fő célja az, hogy a képzési folyamatba már most beillesszük azokat az intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy az emberek az átalakuló világban is használható tudást szerezzenek, tanuljanak a mesterséges intelligenciáról, tanuljanak általában a digitalizációról, mert a munkaköreik ellátásához erre egyre inkább szükségük lesz. A jövőben olyan új munkakörök jönnek majd létre, melyeknek ma még igazából nevük sincsen. A gépek kontrollálása, a mesterségesintelligencia-folyamatok átalakítása újfajta tudással rendelkező embereket fog igényelni. Nem szabad félni attól, hogy a gépek elveszik a munkánkat.

Akkor sem kell ettől félni, ha a digitális világban a változások néha robbanásszerűen zajlanak le? Az ember a képességeit nem feltétlenül tudja ilyen gyorsan átalakítani.

Jó néhány területen szinte egyik napról a másikra is bekövetkezhet változás, de ez nem igaz minden munkakörre. Vegyük például az önvezető autózás fejlődését, ami a gépkocsivezetők feladatait érinti. A fejlődés üteme ezen a területen lehetővé teszi, hogy a tevékenységhez és persze a mesterséges intelligenciához kapcsolódó más munkaköröket alakítsunk ki. Figyelni kell a fejlődési irányokat, és képzés során az olyan irányba kell terelni az embereket, hogy képesek legyenek megtalálni a helyüket az átalakuló munkaerőpiacon. Fontos, hogy a fiatalok minél nagyobb számban vegyenek részt az informatikai felsőoktatásban, mert ez a munkájuk ellátásához akkor is szükséges lesz, ha végül nem lesz mindegyikükből informatikus. Még időben vagyunk, de tudatosan készülnünk kell a változásra.

Végül azoké lesz a több profit, akik képesek birtokolni a mesterséges intelligencia által előállított nagyobb hozzáadott értékű munkaköröket?

Igen, és a mi célunk az is, hogy a hazai kis- és középvállalkozók mind nagyobb hányada képes legyen a mesterséges intelligencia által hozott profit megtermelésére. A mesterséges intelligencia felhasználását illetően jelenleg érzékelhető egyfajta aránytalanság. Manapság inkább a globális, multinacionális cégek képesek alkalmazni a termelésben a high-tech megoldásokat. Mi elsősorban nem őket akarjuk segíteni, hanem az ebből a szempontból lemaradó kkv-kat. Helyzetbe akarjuk hozni a hazai kkv-kat, hogy felismerjék a digitalizáció fontosságát, és persze képesek is legyenek bekapcsolódni a fejlődés folyamatába. Egyre több pénzt, pályázati lehetőséget és képzést fogunk ezen a területen elérhetővé tenni. Tehát a kérdésre a válasz az, hogy jelenleg még javarészt a nagy, globális vállalatok fölözik le a mesterséges intelligencia hasznát, ugyanakkor a mi célunk az, hogy a hazai vállalkozások, és ezen keresztül a hazai munkavállalók is képesek legyenek élvezni ennek előnyeit.

Milyen hatással számolnak, amikor a nemzetek közötti versenyképességet próbálják modellezni a következő években?

Számtalan kutatás készült arról, hogy mennyit adhat hozzá az egyes országok GDP-jéhez a mesterséges intelligencia. Az egyik mértékadó felmérés Magyarországot jelenleg a dél-európai régióba sorolja, ahol 11 százalék körül lehet az a többlet, amit 2030-ra a GDP-hez hozzá tud adni a digitális technológia fejlődése. Globálisan 14 százalékos többlet érhető el a mesterségesintelligencia-technológia alkalmazásával, de a mi stratégiánkban a 15 százalékot célozzuk meg. Azt már említettem, hogy 2030-ra legalább egymillió új, magasabb hozzáadott értékű munkakörben dolgozó emberrel számolunk, a hazai kkv-knak a termelékenységét pedig, a korszerű technológiai megoldások alkalmazásával, 26 százalékkal kell növelni. Ezek nagyon ambiciózus célok, de úgy gondolom, ilyeneket érdemes kitűzni. Ha mindez megvalósul, akkor elérhetjük a globális mértéket meghaladó fejlődési ütemet. Egyébként Magyarországon minden feltétel adott ehhez. Azért izgalmas a digitalizációval foglalkozni, mert ehhez nem kell például speciális nyersanyag-ellátottság. A tudás és az alapok megvannak ebben az országban, csak ki kell tudnunk hozni belőle.

Lesznek a stratégiában mérési pontok? Lehet menet közben előrehaladási jelentéseket csinálni, melyek megmutatják, hogy elmozdultunk-e?

Kétévente tervezzük a stratégia felülvizsgálatát, amire szükség is lesz, hiszen szinte robbanásszerűek a változások. Ez egy gyors tempót diktáló stratégia és nem fogjuk szégyellni, ha adott esetben helyenként újra kell terveznünk.

Tavasszal az ország egyik része nem önszántából, nagy erőfeszítéssel gyorsan átállt a digitális oktatásra. Ebből milyen következtetéseket vontak le?

Őszintén bevallom, ez óriási meglepetés volt számunkra. Évek óta dolgozunk azon, hogy fejlesszük a digitális kompetenciákat, s most azt tapasztaltuk, hogy bár jelentős nehézséget okozott, sok többletmunkát igényelt a diákoktól, a tanároktól és a szülőktől, de a kényszerhelyzet a szereplők többségét átlendítette az alapvető kompetenciagátakon. Történt mindez úgy, hogy alapvetően a tantermi digitális oktatás állt a korábbi fejlesztések középpontjában. Ez azt mutatja, hogy az emberekben az affinitás megvan, többségüket inkább csak alaptalan félelem riasztja el az új technológiák használatától.

Érzékelték azt, hogy hányan lehetnek azok, akik nem tudták ezt gátat megugrani, mert, mondjuk, nem volt otthon egyetlen okostelefonjuk sem, amin futna az iskolai program? Vagy nem volt otthon netjük, amin elérjék az iskolai programot?

Néhány tízezres számról szólnak a felmérések. Az oktatás rendszerének kialakításánál számoltunk azzal, hogy nem mindenkinél oldható meg az eszközellátás. Ha egy eldugott, apró faluban néhány családnál nem állnak rendelkezésre a szükséges technikai feltételek, akkor a pedagógus ott helyben megtalálhatja a szükséges áthidaló megoldásokat. Az állam részéről például roma családoknak, roma aktivisták bevonásával indítottunk el egy programot, számítógépeket osztottunk ki, és a családoknál mentorok vettek részt a közös oktatásban. De társadalmi szervezeteknek is voltak hasonló akciói. Egészen biztosan lesznek mindig olyanok, akiknek nehézséget okoz majd a szükséges digitális eszközök beszerzése, de ezeket a problémákat meg kell tudnunk oldani.

Nemcsak mesterséges intelligencia stratégia van Magyarországnak, hanem Digitális Jólét Programja is, de a mostani kiterjesztett program témája már a digitális államkormányzás. Ez hogy fog kinézni?

A mesterséges intelligencia stratégia is a Digitális Jólét Program keretében jött létre. A program alapvető célja az, hogy minden magyar ember, minden magyar vállalkozás nyertese legyen a digitalizációnak. A program következő fázisa a lakosság, a vállalkozások és az állam jól szervezett, összefogott működését írja le és abból következtetéseket von le. Ezek alapján könnyebb lesz a jövőben nem csupán versenyképességi, hanem nemzetstratégiai fontosságú, szuverenitási kérdésként is tekinteni a digitalizációra.

A nemzeti frekvenciakészlet hogyan illeszkedik ezekbe a programokba? Újabb frekvenciaárverés lesz a 900 és az 1800 megahertzen, ahol egyébként három szolgáltató már most is működik, és van már 5G-nk is.

A frekvenciákat úgy kell tekinteni, mint a hálózati réteghez szükséges infrastrukturális készletet. Korábban beszéltünk már az infrastruktúra fontosságáról, arról, hogy az adatoknak valahogyan el kell jutniuk az azokat feldolgozó központokba. Ha vezeték nélküli technológiáról beszélünk, akkor ehhez szükség van a frekvenciákra. Az 5G-árverés, amely a használható frekvenciák nagy részét értékesítette, eredménnyel lezárult. A 900 és az 1800 kiosztása most indul. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság figyeli az ezzel kapcsolatos, nemzetközi szinten zajló tevékenységet, hiszen itt globális értelemben is össze kell hangolni a frekvenciák használatát. Ez egy folyamatos tevékenység, amelyben kifejezetten jól állunk. A digitalizációs fejlettséget mérő, legutóbbi DESI-index az 5G-felkészültség területén Európában a harmadik helyre sorolta Magyarországot. Azt vizsgálták, hogy az ehhez szükséges frekvenciák, és itt elsősorban a 3,6 gigahertzre és a 700 megahertzre kell gondolni, milyen módon lettek értékesítve, eredménnyel zárultak-e frekvenciatenderek. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy az NMHH munkájának is köszönhetően lépést tudunk tartani a globális frekvenciagazdálkodással.

A mobiltelefonos a lefedettség és a gyorsaság tekintetében versenyképesek vagyunk?

Teljes mértékben. Magyarország a távközlési infrastruktúrában, és ezen belül is a 4G-hálózatok területén világviszonylatban is kiválónak számít. A mobilhálózatokat tekintve jelenleg az első húsz ország között vagyunk a lefedettségben és az átlagos sávszélességben is. Manapság a felhasználó, ha, mondjuk, Németországban jár, alig várhatja, hogy hazaérjen, mert itt egészen más színvonalú lefedettséggel és egészen más működési sebességgel találkozhat. A vezetékes hálózatok átlagos sávszélessége tekintetében is a világ élvonalába tartozunk. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy milyen az egy gigabites lefedettségünk, akkor Európában csupán 19-ek vagyunk, ami azért már nem annyira jó. Ez is arra figyelmeztet, hogy folyamatosan fejleszteni kell az infrastruktúrát. Új felhasználói igények, új alkalmazások keletkeznek, egyre több a felhő alapú alkalmazás, és persze a mesterséges intelligencia térnyerésével is lépést kell tartania a hálózatfejlesztésnek. Ez a folyamat soha nem állhat le.