A virológia tudományának van arra magyarázata, hogy miért robbant be újra a járvány?

A mostani borítékolható volt. Már a járvány kitörésekor azt mondtuk, hogy ebből világjárvány lesz. Ez egy cseppfertőzéssel terjedő légúti infekció, amely nagyon gyorsan széthordható a világban. Az első etapja relatíve jól lezajlott bizonyos országokban a megfelelő intézkedések hatására, máshol nagyon komoly károkat okozott, és várható volt, hogy a következő hullám is el fog érni szinte minden országot.

A vírusnak van olyan tulajdonsága, amiből tudják azt, hogy milyen lehet a lefolyása?

Nem, ez járványügy, tehát az intézkedésektől, a terjedési dinamizmustól, a vírus fertőzőképességétől, a vírus sejtekre gyakorolt hatásától a receptorkötésen át ez egy nagyon összetett dolog, amiből egyértelműen lehetett látni azt, hogy ez tarolni fog.

Ez most egy félelmetes járvány?

Inkább az iskolapéldája a járványügynek. Az érdekes talán a legjobb szó rá.

A virológiának ez rutin?

Legutóbb a spanyolnátha volt ilyen, amikor egy légúti fertőzés elindult, és kétszer járta körbe a Földet. 2002-2003-ban a mostani SARS-koronavírusnak a testvére okozott egy kis rémületet, de az relatíve gyorsan, nyolcezer fertőzéssel és nyolcszáz halálos áldozattal lecsengett. Az smafu volt ahhoz képest, ami most folyik.

Mi az, hogy testvére?

A jelenlegi SARS2-es koronavírusnak a genetikai állománya 80 százalékban hasonló a 2002-es SARS koronavíruséhoz. Rokoni ágban annak, mégis egy új vírusról kell beszélnünk, mert egy teljesen más kórokozót kaptunk más fertőzési mechanizmusokkal, sőt, más fertőzési rátákkal is. Tehát mondjuk úgy: rokon vírusok.

Az új vírusnak a fertőzőképessége magában a vírusban rejlik? Ezért fertőz jobban?

Más a fertőzési mechanizmusa. Akár tízszer, hússzor is erősebben tud tapadni ez a vírus a sejtekhez, mint a rokon SARS1. Ennek megfelelően a fertőzési rátája és a fertőzési mechanizmusa is jóval magasabb.

Megértették már, hogy mi ez a specialitása ennek a vírusnak?

Nagyon sok mindent tudunk már a vírusról, de nem mindent. Amikor a járvány berobbant, akkor a virológiai kutatók és kutatólaboratóriumok teljes mellszélességgel nekiálltak a vírus kutatásának, ezért hirtelen sok mindent megtudtunk a kórokozóról, most vannak azok a finomhangolások, amikor egészen pontosan meg kell érteni a vírus fertőzési mechanizmusát. Ennek révén az ellene való védekezésnek a hatékonyabb módját is jobban meg tudjuk találni majd.

El tudná magyarázni egy laikusnak, hogy mi az az egy vagy több nagy kérdés, amire ha volna válasz, akkor nagyon gyorsan a végére tudnánk járni?

A kérdéseknek és a válaszoknak se szeri, se száma egy új vírus megjelenésekor. Akkor tudunk egy vírus ellen hatékonyan védekezni, ha tudjuk, hogy hol vannak a fertőzési ciklusában a gyenge pontjai. Például az influenza esetében is számos ilyen támadáspont van. A legegyszerűbb nyilván az, amikor megakadályozzuk, hogy a vírus a sejthez kapcsolódjon. Aztán a sejten belül is különböző fázisokban, a replikációs ciklusába különböző pontokban be lehet avatkozni és meg lehet állítani ezt a folyamatot. Ezeket kezdjük most feltérképezni, megérteni, feldolgozni.

Az a vírus, amit most látnak, ugyanaz pontosan, mint amit tavasszal láttak?

Ha a mutációkra gondol, a mutáció minden biológiai rendszernek normális és természetes változása. Tehát a mutációktól önmagában nem kell félni. Ezt a vírust folyamatosan térképezzük, a genetikai állományát nemzetközi szinten folyamatosan monitorozzuk, és nézzük azt, hogy milyen változás történik a genetikai állományában, a genomjában. Ezek 99,9 százalékban nem okoznak olyan funkcionális változásokat, ami miatt ez a vírus könnyebben, egyszerűbben, gyorsabban tudna a sejtekhez kötődni. Tehát ennek a vírusnak a genetikai állománya stabilnak tekinthető.

Mi az az ok, ami egy vírus állományában változásokat okoz?

Ezek RNS-vírusok, amelyeknek az úgynevezett mutációs rátája magas. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vírus megfertőzi a sejtet, ott a sejt mindenféle alkotórészét felhasználja arra, hogy újabb és újabb vírusrészecskéket reprodukáljon magából, és egy bemegy, tízezer kijön. Nyilván egy ilyen fokú gépezetbe hiba csúszhat. Az RNS-vírusok esetében nincsen javítási mechanizmus, nagyon sok hibás vírus keletkezik, ez a magas változékonyságának az oka, de nagyon sok esetben ez nem párosul funkcionális elváltozással.

Akkor lenne a végén ugyanaz, ami kijön, mint ami az elején bement, ha az emberi szervezet tökéletes, hiba nélküli gyártósor volna?

Majdhogynem igen, de az emberi sejtnek vajmi kevés köze van hozzá, itt maga a vírus uralja a sejtet. A DNS esetében, ami ugyanúgy örökítőanyag, mint az RNS, vannak javítási mechanizmusok. Az emberben például ha valamilyen genetikai hiba történik, akkor azt ki tudja javítani sok esetben. Az RNS esetében ez nincs meg, tehát ezért van ez a rengeteg hiba, sok változás. Nagyon sok esetben maga a kijutó vírus már nem is fertőzőképes, tehát defektív vírusok keletkeznek, számtalan példát látunk arra, hogy a hihetetlen nagy volumenben dolgozó gépezetbe hiba csúszik, de sajnos az esetek jelentős részében a kijutó vírusok zöme ugyanúgy fertőz tovább, amikor elhagyja a gazdatestet, és új gazdaszervezet keresésére indul. Így lesznek az emberről emberre terjedő járványok.

Az új típusú koronavírus tesztelési módszerei változtak?

Nem igazán. Nyilván a molekuláris biológiai tesztek a legegyértelműbb eredményt adják. Mindenféle közösségi oldalakon, médiában, itt-ott lehet hallani, hogy a PCR-teszt, a molekuláris teszt nem megbízható. Ez nem igaz. A molekuláris biológiai módszer, a PCR-teszt jelenleg a legmegbízhatóbb és legegyértelműbb eredményt adó vizsgálat a jelenlegi járványügyi helyzetben erre a vírusra is. Ezek a PCR-ek igen komoly, specifikus, hibridizációs és egyéb próbákkal megáldott diagnosztikai tesztek, amelyekben a hibatényező gyakorlatilag minimális. Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ezeknek az összeesküvés-elméleteknek ne üljenek fel. Visszatérve az eredeti kérdésre, nem nagyon változott a diagnosztikai és molekuláris biológiai eljárás. Amikor megvan a vírus genetikai állománya, akkor számítógépes szoftverek garmada áll rendelkezésre ahhoz, hogy azonnal gyors, megbízható és specifikus molekuláris biológiai teszteket tervezzenek ezek a programok. Nyilván minimálisan lehet változtatni ezeket a diagnosztikai eljárásokat, de nagy általánosságban ezek a tesztek mindig jól használhatók és gyönyörű eredményeket produkálnak.

Hogy működik egy molekuláris biológiai teszt?

Képzeljenek el egy hosszú cérnaszálat, amely a vírus genetikai állománya. Ennek a cérnaszálnak egy általunk kiválasztott kis darabját sokszorozzuk meg ezzel a PCR-rel, tehát olyan, mint ha abból a kis szakaszból nagyon sokat előállítanánk. Ez maga a PCR vagy polimeráz láncreakciónak az eredménye. Aztán rakunk bele egy olyan próbát, ami hozzáköt a kis picike kis szakasznak a közepére. Ezen van két kis világítótestecske, ha mind a két világítótestecske jelen van, ez egy kis enzim, egy kis fluoreszcens jel, akkor kioltják egymás hatását, és nem világítanak. Ahogy nő ezeknek a száma és egy speciális enzim elhasítja ezt a bekötődő próbát, akkor ez a két kis világítótestecske eltávolodik egymástól, és már egymás hatását nem oltja ki, és elkezd világítani a reakció, ezt nevezzük fluoreszcens intenzitásnak, és ezt lehet mérni. Gyönyörű szép görbéket lehet ábrázolni, pontosan meg tudjuk mondani, hogy mennyi volt az adott vírus a betegben, hogy az most sok, kevés, milyen intenzitással adja a jelet. Ezért mondom azt, hogy aki azt meri állítani, hogy a PCR-teszt nem jó, az legkevésbé sem mond igazat. Ezek a tesztek egyértelmű eredményt adnak.

Van-e annak jelentősége, hogy a mintát hogyan, hol veszik és hogyan szállítják be a laboratóriumba?

Igen, bár hozzáteszem, nagyon sok tanulmány bukkant fel. Az elején csak a már majdnem vérzésig megkotort garattörlet volt a jó, most már olyan tudományos cikkek is napvilágot láttak, hogy a nyállal kevert köpetből is kimutatható. Természetesen a mintavétel nagyon fontos, lehetőleg minél jobban próbáljuk meg tényleg megtörölni a garatot, de alapvetően nem a mintavétel az, amit nagyon el lehet rontani. A szállítás is fontos, hűtve kellene szállítani, de hozzáteszem, vannak speciális, úgynevezett vírustranszport tápközegek, amelyek nagyon sokáig kimutathatóvá teszik a vírust a tápfolyadékokban. Tehát ez sem mindig egyértelmű, hogy csak és kizárólag hűtött mintával lehet kimutatni. Ez nem egy annyira érzékeny vírus, hogy ha mindent a szakma szabályai teszünk meg, akkor ne lehessen kimutatni.

Miért kell második teszt?

Ez is járványügyi intézkedés, amire sok rálátásom nincsen, de egyfelől nyilván egy teszt nem teszt, másfelől előfordulhat az, hogy nem ürít a beteg akkor még, vagy kicsúszik az inkubátoridőből és kicsit késve kezdődik meg nála a vírusürítés. Valószínűleg ennek biztonsági okai vannak, de ezek 99 százalékban összhangban vannak, tehát ugyanazt az eredményt kapjuk az első vizsgálatból, mint a másodikból.

Van-e annak értelme, hogy valaki azt teszteltesse, átesett-e már a fertőzésen?

Ez is egy nagyon jó kérdés. A betegségen áteső emberek szervezetében az úgynevezett IGG típusú antitestek nagyon alacsony mennyiségben és nagyon rövid ideig vannak jelen, ha enyhe tünetekkel vagy szinte tünetmentesen vészelték át a betegséget. Aki azonban súlyosabb, esetleg kórházi, intenzív ápolást igénylő beteg volt, annál az antitestszint magasabb, de ott is azt látjuk, hogy nagyon gyorsan lecsökken az antitestválasz. De ne felejtsük el, hogy az úgynevezett antitestes immunválasz mellett ott van a celluláris immunválasz, ami nagyon fontos tényező ebben a vírusfertőzésben is, és jelenleg ez is kutatási téma. Az biztos, hogy jelen tudásunk szerint egy, maximum két olyan tudományosan alátámasztott esetről tudunk, amikor újra megkapta valaki ezt a betegséget, és akkor is a második esetben enyhébb tünetekkel vészelte át. Az, hogy most újrafertőződhetünk-e, egy nyitott kérdés. Én azt gondolom, hogy egy relatíve hosszú távú, pár hónapos, éves védettséget biztos, hogy kapunk. De ez majd az epidemiológiai, szero-epidemiológiai vizsgálatoknak lesz az eredménye, és csak a járvány után fogjuk igazából megtudni.

Van olyan, hogy gyorsteszt?

Nincs. Tudom, mire gondol, egy csepp vérből gyorsan megcsináljuk, mint egy terhességi tesztet, de ezek általában – tisztelet a kivételnek – megbízhatatlanok. Azt is azonban hozzá kell tenni, hogy néhány cég kifejlesztett olyan speciális antitest alapú kimutatást, ami viszont jó. Mind az akut, mind pedig az átvészelt fertőzést nagy biztonsággal meg lehet mondani, de ez nem az a teszt, amikor rácsöppentek egy kis vért. Az nem megbízható kategória.

Ez az antitest alapú tesztelési módszer van már a piacon?

Igen. Ezek már komolyabb infrastruktúrát és laboratóriumi hátteret igényelnek, de azoknál a cégeknél, amelyek ezt forgalmazzák, megvan az infrastrukturális háttér hazánkban is.

Szennyvízvizsgálatról is nagyon sokat hallottunk. Ezzel milyen pontosan modellezhető a járvány további lefolyása?

A szennyvízben a vírus örökítőanyagának a korai megjelenése utalhat arra, hogy ott halmozódni fognak a fertőzések, de ahhoz több tíz vagy száz beteg lokális megjelenése szükséges, hogy a nagy mennyiségű szennyvízből is ki lehessen mutatni a vírust. Bevett gyakorlat a többi európai és egyéb országban is, hogy a szennyvízvizsgálatok előrevetíthetik egy járványnak a kiteljesedését vagy emelkedését.

Hol tart most a vakcina és a terápiás gyógyszer fejlesztése?

A vakcina megelőz, a terápia gyógyszer pedig gyógyít. Jelen pillanatban közel 130 vakcinafejlesztési projekt fut szerte a világon, ezek közül körülbelül 30 olyan projekt van, amely a klinikai vizsgálatok valamely szakaszában van. Jelenleg 6-8 olyan vakcinafejlesztési projekt van, amely már III-as, tehát az utolsó klinikai vizsgálati fázisba ért. Ezekből nemsokára ígéretes eredmény és vakcinázási program lesz. De ne szaladjunk ennyire előre. Sok fázisból áll egy vakcinafejlesztés. Először is megtervezzük a vakcinát, utána történnek a laboratóriumi kísérletek, amelyek végén eljutunk az állatkísérletig, utána a klinikai vizsgálatokhoz, majd jöhet a forgalom hozatal. A fázis I. vizsgálatban néhány tíz, fázis II-ben néhány száz, a fázis III-ban több tízezer önkéntes kapja meg ezt a vakcinát, és nézik a hatékonyságát, illetve a biztonságosságát. Ennek mindenképp meg kell várni az eredményét ahhoz, hogy ténylegesen azt tudjuk mondani, hogy egy vakcina megfelelően ütőképes és biztonságos. Lehetett hallani az orosz vakcináról, amely egy adenovírus vektor által alkalmazott vakcina, ami egy nagyon régóta bevett vakcinafejlesztési módszer, tehát ennek megfelelően akár jó is lehetne, de csak a fázis II. vizsgálatig jutottak el. Úgy engedélyezték ezt a vakcinát, hogy a fázis III. vizsgálatokat nem fejezték be, ami aggasztó, pedig ha jól tudom, a vakcina Oroszországban már kereskedelmi forgalomban is van. Például leállították az oxfordi vakcina programját azért, mert 50 ezer önkéntest vontak be a fázis III. vizsgálatba, és egy esetben súlyos gerincvelő-gyulladás lépett fel mint mellékhatás, pedig ez még egyáltalán nem bizonyított, lehet, hogy egy szerencsétlen véletlen, ami egy banális más vírusinfekció miatt következett be, vagy ténylegesen az oltás miatt alakult ki. Ez most vizsgálat alatt van, amint ennek az eredménye megvan, tudják folytatni az oltási programot. Ez az oxfordi vakcinafejlesztési program volt a legígéretesebb, a leghamarabb produkált volna eredményt, de ez a kis intermezzo most lelassítja a fejlesztési programot.

Mindenki, aki az új koronavírus elleni vakcinát fejleszt, ugyanazzal a módszerrel fejleszt?

Vannak a vakcinafejlesztésben a hagyományos módszerek, ilyen az elölt, inaktivált vagy gyengített vírusvakcinák, és vannak a modern, harmadik generációs vakcinák, amelyek már az RNS- vagy DNS-vakcinák. Nagyon sok vakcinafejlesztési protokoll indult el párhuzamosan, aztán amelyik a legjobb eredményt hozza, nyilván azt fogják alkalmazni. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy most lesz egy vakcina, amely nem lesz százszázalékos hatásfokú a vírus ellen, tehát gyengébb immunválaszt produkál, és majd kijön egy következő, amely ezt váltja. Most egy a cél: olyan hatékony vakcinát előállítani, amellyel tömegoltásként a járványt csökkenteni vagy megállítani lehet. 28 millió felett van már a fertőzöttek száma, és naponta 300 ezerrel nő, sajnos járvány van, és ezt csak az oltással lehet megállítani. Egyszerű járványügyi intézkedésekkel lassítani lehet, de megállítani valószínűleg már nem.

Mi történik az új koronavírussal, amikor megállítják a járványt? Visszavonul a világ valami eldugott zugába, és ott sírdogál, hogy vége a pályájának?

Példának a kanyarót tudom felhozni. Mindenki azt gondolja, hogy azok a betegségek, amelyek ellen oltunk, eltűnnek. Volt ilyen. Például a himlőt az oltással teljes mértékben a Földről ki tudtuk kipusztítani, egyszerűen nem volt már fogékony gazdafelület, amit megfertőzhet, és egyszerűen eltűnt. De kanyarójárvány tört ki nemrég a szomszédos országokban is, mert fellazult az oltási fegyelem és az oltási háló. Ezeknek a vírusok zöme nem tűnik el, csak egy jól strukturált, tervezett oltási stratégiával a háttérbe van szorítva. Ez fog történni reményeink szerint ezzel a vírussal is, erre számos példa volt már a történelemben. Kicsit visszakanyarodnék a hatóanyagokra is, mert a világ számos laboratóriumában folynak most terápiás célú hatóanyag-kísérletek, így nálunk, a Pécsi Egyetem laboratóriumában is, ahol egyfelől újonnan szintetizált hatóanyagokat, másfelől pedig már ismert és egyéb betegséget bevetett hatóanyagokat tesztelünk. Sikerrel, mert találtunk olyan hatóanyagot, amely drasztikusan csökkentette a vírus replikációs képességét a sejtekben. Ez tulajdonképpen a gyógyszerkincsünk újragondolása, mert olyan hatóanyagokat tesztelünk, amelyek valamilyen készítményben ott vannak a patikák polcain, valamilyen terápiás célú beteggyógyításban használjuk, de soha nem próbáltuk ki egy vírusfertőzésre. Ezzel hatalmas előnyre teszünk szert, mert ezek a hatóanyagok már engedélyt kaptak, azonnal klinikai vizsgálatba vonhatók, és pozitív vizsgálati eredmény esetén be lehet vonni a terápiába őket.

Azt mondta, hogy találtak hatékony hatóanyagot. Mi a neve? Mert a beszélgetésünk után négy másodperccel mindenki ezt fogja keresni a szomszédos patikában.

Igen, ez egy nagyon nehéz dolog, de már a sajtóban megneveztük: ez az azelasztin nevű hatóanyag. Laboratóriumi körülmények között hatékony volt, de egyáltalán nem biztos, hogy a szer a klinikai gyakorlatban, az élő szervezetben, egy betegnél alkalmazva is ugyanazt a hatást váltja ki. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy egy hatóanyag jó a laboratóriumban, és abszolút semmilyen hatással nincs a klinikai vizsgálatban, és nagyon sokszor a fordítottját is láthatjuk, hogy gyengébben muzsikált a laborban, de amikor egy komplex biológiai rendszerben, mint az ember alkalmaztuk, ott meg nagyon jó hatásfokkal dolgozott. Tehát nagyon finoman kell azért bánni ezzel.

Azért biztatólag azt el tudja mondani, ha ez egy létező, már másra engedélyezett hatóanyag, akkor ha működik a klinikumban, akkor működni fog kint is?

Így van.

Mennyi idő ez?

Gyorsabban és könnyebben vonható klinikai vizsgálatba, jelenleg már a szervezése folyik. Nagyon bízom benne, hogy záros határidőn belül meg tudjuk kezdeni a klinikai vizsgálatokat is.

Ez hetek, hónapok kérdése?

Inkább hónapok. Ha a teljes klinikai vizsgálatot nézzük, az egy nagyon hosszú folyamat, maga a kipróbálás és az eredmények statisztikai értékelése és vizsgálata is hónapokat jelent.

A gyógyszer mindig ugyanazt célozza? A vírus reprodukciós képességének megállítását? Mert azt lehetett hallani, hogy ez a vírus nagyon sok szervet megtámad, és nyilván nem lehet minden szervet ugyanazzal a gyógyszerrel kezelni.

Nem. Vagy a vírusfertőzés tényleges megállítását tűztük ki célul a hatóanyagteszteknél, vagy citokinviharnak a csökkentését, tehát a vírusfertőzés következtében kialakuló súlyos tünetek kezelését. Ez a két alapvető terápiás út ennél a vírusfertőzésnél, de a felmerülő egyéb tüneteket is lokálisan próbáljuk csökkenteni, és gyógyítani a beteget.

Hogy lehet majd ősszel, amikor jön az influenzajárvány is, elkülöníteni, hogy ki koronás, ki influenzás, amikor a tünetek nagyon sokszor egybeesnek?

Ez a klinikus kollégáknak lenne inkább a kérdése, de válaszolok rá: sehogy. Nagyon hasonlók a tünetek, nagyon hasonló a klinikai megjelenési forma a két vírus esetében. Talán az influenzaoltásnak most még inkább van létjogosultsága és szerepe az idén, mint az elmúlt években. Talán most még jobban érdemes elgondolkodni azon, hogy valaki influenzaoltást adasson magának, jóllehet, és itt most mondok egy nagy de-t és egy nagy csavart a mondatomban: ha betartanánk azokat az egyszerű járványügyi intézkedéseket, hogy hordjál maszkot, tartsál távolságot, moss és fertőtleníts kezet, akkor két legyet üthetünk egy csapásra, és mind az influenzától, mind pedig SARS Covidtólól meg tudjuk magunkat kímélni. Ez ennyire egyszerű, mert ha az egyiket nem kapom meg ilyen intézkedések mellett, akkor a másikat sem fogom nagy valószínűséggel. A déli féltekén, ahol most volt influenzaszezon, publikáció jelent meg arról, hogy elmaradt az influenzaszezon.

Mert mindenki mosott kezet.

Mert a járványügyi intézkedések miatt nemcsak a koronavírust, hanem az influenzavírust is vissza tudták szorítani. Tehát ez ennyire egyszerű.

Hogy működik a nemzetközi együttműködés? A laborok látják egymás eredményeit? És ha valaki ment egy centit előre, akkor azt a többiek is azonnal tudják? Mert azért a végén ezekből gyógyszer, meg vakcina lesz, ami az üzleti életben létfontosságú.

Igen, de ebben az esetben most nem ez a szempont nagyon sok laboratóriumnál. Gyakorlatilag a külföldi kollégákkal a Twitteren hihetetlenül gyorsan megy az adatok közlése, az érdekes eredmények publikálása. Nekünk is volt olyan eredményünk, amiről azt gondoltuk, hogy fontos, és azonnal Twitteren közkinccsé tettük német, francia, amerikai és egyéb kollégáknak, akik rögtön kapcsolatba léptek velünk, és jöttek a kérdések. Tudományosan nagyon komoly összetartás, együttdolgozás és együttműködés látható most szerte a világban.