INFORÁDIÓ 
2020. november 24. kedd
Emma

magyarics tamás

egyesült államok

george floyd

koronavírus

donalt trump

elnökválasztási kampány

Magyarics Tamás, Magyarország írországi nagykövete beszédet mond az Antall József Tudásközpont által Az új világrend kül- és biztonságpolitikai kihívásai címmel rendezett tanácskozáson a Budapest Music Centerben 2013. december 4-én.

Magyarics Tamás: az elnökválasztási kampány része lett a koronavírus és a Floyd-ügy is

Infostart / InfoRádió

Az amerikai társadalom már nem olvasztótégely, hanem salátástál – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában az amerikai zavargások kapcsán Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, és beszélt arról is, hogy a spontán megmozdulásokra rácsatlakozott a politikai, az FBI pedig már azt keresi, kik pénzelik a szervezett tüntetőket. Nemcsak ezek az utcai megmozdulások, hanem a koronavírus-járvány és a kezelése is rányomja majd a bélyegét a novemberi elnökválasztás előtti kampányra.

Magyarics Tamás az Arénában
 

Tartanak a megmozdulások az Egyesült Államokban George Floyd halála nyomán. Hány társadalom létezik Amerikában? Mert innen messziről mintha a fehérek, az afroamerikaiak, a nagyvárosiak, a vidékiek, a kereseti kategóriák, mind-mind metszenék az amerikai társadalmat.

„Hivatalosan” két társadalom létezik, két nemzet. Azért mondom idézőjelben, hogy hivatalosan, mert a hatvanas években volt egy felmérés, abból egy jelentés készült, amely megállapította, hogy gyakorlatilag van egy fehér és van egy fekete Amerika. Lehet mondani, hogy a latinók is esetleg különálló társadalmat képeznek, bár az ő integrációjuk az amerikai társadalomba, amit korábban úgynevezett olvasztótégelynek neveztek, úgy tűnik, sikeresebb. Bár meg kell jegyezni, az olvasztótégely manapság már nem nagyon használt kifejezés. Helyette inkább olyan metaforákat használnak, mint például a salátástál, ami azt jelenti, hogy a különböző etnikumok egymás mellett léteznek, megtartva a saját önazonosságukat, tehát nem olvadnak egyfajta amerikaivá. Az új fajta amerikai a XX. század közepéig egyfajta amerikai álom volt. A II. világháború után, főleg a polgárjogi mozgalommal az ötvenes évektől kezdődött az a szétválás, aminek bizonyos mértékig jelen pillanatban is a szemtanúi vagyunk. Tehát nem teljesen új dolgokról van szó.

Mégiscsak egy szövetségi államban élnek. Van valakinek fő hatalma a párhuzamos társadalmak felett, vagy mindenki a saját szabályai szerint él?

Nehéz ezt megmondani, mert az ötven tagállamban, ha szélsőségesen akarunk fogalmazni, ötven különböző társadalom van. Vannak olyan közép-nyugati, sziklás-hegységbeli államok, ahol 97 százalékos a fehér lakosságnak az aránya, de, mondjuk, Louisianában az afroamerikaiak részaránya egyharmad körül van. Aztán a nagyvárosokban 70-80 különböző etnikum él egymás mellett. Tehát nem nagyon lehet beszélni arról, hogy Amerikában milyen a helyzet úgy általában. Egy földrésznyi föderális államról van szó, ahol különböző törvények érvényesülnek. Az egyes tagállamok szervezik meg a rendőrségüket, működtetik az iskolákat, egészségügyet és így tovább, és mindezek a tényezők nyilvánvalóan hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes társadalmi csoportok hogyan érzik magukat.

Mutat az Egyesült Államokban valamilyen mintát az, hogy a George Floyd halála nyomán kirobban tüntetések hol erősek, hol kevésbé erősek, hol erőszakosak, hol inkább politikaiak?

A nagyvárosokban nyilvánvalóan sokkal szélsőségesebbek, radikálisabbak az emberek, mint a kisvárosokban. A nagyvárosokban jobban be lehet olvadni a tömegbe, jobban kéretik magukat azok az elemek, amelyek nem a legális és legitim tüntetésért vannak ott, hanem zavarkeltésért, fosztogatásért, gyújtogatásért, és inkább ezek a külföldön is látott képek. A nagyvárosokban nagyon kevert az etnikum, elég magas az afroamerikai népesség aránya, és az igazság az, hogy erősen szegregált körzetek vannak, és ez is hozzájárul a kialakult helyzethez.

Az amerikai rendőrök fellépését innen nézve keménynek tartjuk, talán mert Amerikában állampolgári jog a fegyverviselés. Ez indokolja a keménységet?

Ez is hozzájárulhat, hiszen köztudott, hogy százmillió számra van magántulajdonban lőfegyver. De az Egyesült Államok története korábban nagyon erőszakosan alakult a vadnyugat meghódításától kezdve a polgárháborúig, tehát van hagyománya az önvédelemnek, és ennek megfelelően a rendőrök sokkal hamarabb nyúlnak fegyverhez, mint más országokban. Nagyon sokszor nem várják meg, hogy száz százalékig megbizonyosodjanak arról, nem lőfegyver van-e az illető kezében, hanem félig-meddig önvédelemből először lőnek, utána kérdeznek. Természetesen ez megint csak attól függ, hogy milyen körzetről van szó. Ahol mindennapos az erőszak, ott a rendőrök adott esetben sokkal hamarabb nyúlnak lőfegyverhez, mint egy olyan elővárosban, ahol gyakorlatilag az erőszak ismeretlen.

Van-e arról statisztika Amerikában, hogy a rendőrök elleni támadók milyen népcsoportba tartoznak a legtöbben?

Erről nincs statisztika, de arról van, hogy a rendőrök által lelőttek között milyen arányban oszlanak meg az egyes etnikumok. Tavalyelőtt 4700 embert lőttek le a rendőrök, nagyjából kétszer annyi fehér embert, mint feketét, de hozzá kell tenni azt, hogy a lakosságon belül a feketék 13 százalékkal képviseltetik magukat, a fehérek pedig közel 60 százalékkal, tehát a feketékkel szemben sokkal erőszakosabban lépnek fel a rendőrök. Ha tovább nézzük a statisztikákat, akkor a börtönlakosság egyharmada fehér, egyharmada fekete, tehát a feketék magasan túl vannak reprezentálva a börtönökben. Ennek megfelelően a bűnözési statisztikákat is vezetik arányosan, és azokban a nagyvárosokban vagy körzetekben, amelyekről lehet tudni, hogy az erőszak nagyon gyakori, a rendőrök is eleve egyfajta előítélettel közelítenek sok emberhez. New York városában korábban bevezették az úgynevezett megállításos motozás gyakorlatát, hogy megállítanak és megmotoznak embereket, akiket gyanúsnak vélnek a rendőrök. A megállítottak 88 százaléka fekete és latino, mindössze 10 százalék fehér, és a 88 százaléknyi megállítottból 70 százalék bizonyult ártatlannak. Tehát mindenre lehet statisztikákat találni.

Lehet egyértelmű választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy rasszista-e az amerikai rendőrség?

Ezt nem lehet így kijelenteni. Biztosan van közöttük olyan, aki rasszista, és biztos van olyan, aki nem. Bármilyen csoportot nézünk meg, foglalkozási ágat, közegészségügyben dolgozót vagy hivatalnokot, biztos van olyan közöttük, akinek rasszista hajlamai vannak. Hogy az egyes államokban vannak-e rasszista rendőrök, valószínűnek tartom, hogy igen, de hogy az egész testületről ilyet kijelentsünk, az erős túlzás lenne.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: Kovács Attila
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018