Bár belvízrendszerek újultak meg, valójában olyan létesítmények is épültek, amelyek a vízvisszatartást segítik – mondta Lovas Attila. A projektben több vízügyi igazgatóság is részt vett és a fejlesztések fokozatosan valósultak meg, így a Közép-Tisza-vidéken már a tavaly is több tízmillió köbméter vizet tudtak tárolni, amit a nyári, súlyos aszály idején aztán felhasználhattak.

A vízügyi szakember elmondta, hogy vízkészlet-gazdálkodással egyensúlyt tarthatnak fenn az áradások okozta bőség és az aszályok idején tapasztalható hiány között, ennek a megteremtését teszik lehetővé a tározók és a vízvisszatartásra szolgáló létesítmények – közölte Lovas Attila. Azt is elmondta, hogy a belvízcsatornákba rengeteg vizet lehet tárolni. A Közép-Tisza-vidékén például majdnem hatmillió köbméter vizet lehet tárolni ezekben a csatornákban.

A mostani kisebb árhullámból is nagyon sok helyen kivezetik a folyóból a vizet a holtágakba, csatornákba és a kisebb tározókba.

A vízkészlet-gazdálkodást szolgálják azok a zsilipek, amelyeket a csatornákba, vízfolyásokba építenek. Így áradás esetén megnyitják a zsilipeket és kivezetik a vizet a folyóból. Aszálykor pedig a zsilipeket lezárva tározóként működnek a csatornák, amelyekből vízzel lehet ellátni a mezőgazdasági területeket.

A mostani fejlesztésekről szólva Lovas Attila elmondta, hogy ezeket úgy kell elképzelni, mint az emberi szervezet érrendszerét. Vagyis összekötik az összes, különböző céllal létesített csatornát és amikor kell, akkor ahova csak lehet, gravitációs módon juttatják el a vizet. Az öntözésen túl a vizes élőhelyek megtartására vagy a talajvíz visszapótlására is felhasználható a korábban eltárolt vízmennyiség és még a mikroklíma is javulhat.

Lovas Attila reményét fejezte ki, hogy a most lezárult hatmilliárdos fejlesztést még további, hasonló projektek követik majd. Erre már csak azért is szükség lenne – mondta a vízügyi szakember –, mert a klímaváltozás miatt egyre nagyobb az igény a vízvisszatartásra, a vízkészlet-gazdálkodásra.