Az őz Magyarország legelterjedtebb és legnagyobb egyedszámú nagyvadfaja, a mintegy 375 ezer példány gyakorlatilag az egész ország területét lefedi, következésképp bárhol találkozhatunk velük. Ám a mostani időszakban, amikor úgymond a „szerelem hevétől fűtve kergetik egymást” – a bakok a sutákat, vagy épp az egyik bak a másikat, elűzve azt a területéről –,

a megszokottnál is gyakrabban feltűnhetnek, és sajnos gyakrabban kereszteznek közutakat is

– hívta föl a figyelmet az InfoRádóban az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa.

Árulkodó adat, hogy az évi hatezer nagyvadelütés 75 százalékát az őzelütések adják, ennek is a túlnyomó része július közepe és augusztus közepe között következik be, a párzási időszakban. Földvári Attila kiemelte: miután az őz nem figyel arra, hogy épp milyen az autóforgalom – „ahogyan a klasszikus mondás tartja, nem az őz megy át az úton, hanem az út az erdőn” –, nincs más lehetőség, mint hogy az autóvezetőknek kell sokkalta jobban figyelniük.

„Szó szerint bárhol, az ország bármely megyéjében előfordulhat, hogy kiugrik elénk az útra egy őz, amit szinte biztos, hogy követni fog egy másik is” – fogalmazott a szakember.

Miután a vadelütés a közúti balesetek kategóriájába tartozik, annak bekövetkeztekor

mindenképp rendőrt kell hívni,

annál is inkább, mert bármiféle további ügyintézéshez szükség lesz a rendőrségi jegyzőkönyvre. Földvári Attila emlékeztetett, a vadelütés során a vadtartónak ugyanúgy kára keletkezik, ahogyan az autósnak, amire sok esetben nem gondolnak a közlekedők. A vadnak azonban – a piaci értéke mellett – vadgazdálkodási értéke is van, amelyet a vadgazdálkodási törvény végrehajtási rendelete egyedenként külön meghatároz. Szélsőséges esetben például, ha egy kapitális agancsot felrakó bakot üt el egy autós, akkor az adott vadászatra jogosultnak, jellemzően vadászársaságnak ebből akár milliós bevételkiesése is származhat, hiszen a vadászati lehetőséget már nem lehet értékesíteni, ami boríthatja az egész éves költségvetését is.

Így aztán a legtöbb vadelütés után ki-ki viseli a saját kárát

– magyarázta az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. A vadászatra jogosult értesítését általában a rendőrség intézi, mert nekik van illetékességből elérhetőségük ahhoz a személyhez, aki ilyenkor kiérkezik és elszállítja az elpusztul vadat, vagy ha esetleg szükség van rá, akkor megszabadítja a szenvedéstől a sérült állatot.

Földvári Attila végezetül megismételte:

az őzek üzekedése idején nem segítség a vadveszélyt jelző tábla,

„tehát a klasszikus macisajt, benne az ugró szarvassal”, mert nemcsak azokon az útszakaszokon számíthatunk az állatok felbukkanására, ahol ez az év más szakában jellemző, hanem gyakorlatilag bárhol és bármikor.