Többen felvetették, hogy az éves parkolási díjak visszatérítését azért fogják kérni a helyi önkormányzatától, mert a járványhelyzetre figyelemmel jogszabállyal központilag elrendelt díjmentes közterületi várakozás folytán úgy érzik, visszajár az az ellenérték, amit az éves parkolásért előre kifizetettek, hiszen ugyanazt a szolgáltatást díjfizetés nélkül is igénybe vehették volna. Erre tekintettel a Magyar Autóklub Jogi (MAK) és Érdekvédelmi Bizottsága megvizsgálta a kérdést és úgy foglalt állást, hogy a visszatérítési igény részben jogszerű az alábbiak szerint:

A felvetett kérdésre adandó válasz csak látszólag egyszerű, az olvasható ugyanis, hogy többen arra hivatkoznak, az önkormányzatok ezekkel az összegekkel a jogszabályváltozás folytán jogalap nélkül gazdagodnak, ezért jogos a visszatérítési igény. Ez a megközelítés legalábbis vitatható, mert az az autós, aki az éves bérletet megvette, szerződést kötött a közterület tulajdonos önkormányzattal (vagy az önkormányzat felhatalmazásával eljáró parkolási céggel), és ahol szerződéses kapcsolat alapján elszámoltatásnak lehet helye, ott általában

nem a Ptk. szerinti jogalap nélküli gazdagodás, hanem a szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályozás alapján kell a visszakövetelés jogszerűségét elbírálni

– állapítja meg a MAK.

Ezzel azonban a kérdés nincs elintézve, mert attól, hogy a jogalap nélküli gazdagodás kevésbé jön szóba, még más visszakövetelési jogcím lehet megalapozott. A helyzetet azonban tovább bonyolítja a közterületi várakozásért beszedett díjaknak, valamint az így kötött szerződéseknek a jogi természete.

Az Autóklub emlékeztet: az Alkotmánybíróság több döntésében egyértelművé tette, hogy a közterületeken történő várakozásért való díjszedés az önkormányzatoknak az önkormányzati törvényből fakadó jogosultsága, és azzal függ össze, hogy ők felelősek az önkormányzati utak forgalomszabályozásáért, a forgalomszabályozásnak pedig egy lehetséges és indokolt eleme a díjszedés visszatartó ereje folytán a közterületi várakozás ellenértékhez kötése. Ebből a szempontból tehát a parkolási díjak szedése az önkormányzatok közfeladataival függ össze, ami azonban csak bonyolítja a helyzetet, de végső fokon nem zárja ki azt, hogy az autósoknak az önkormányzatokkal a várakozási díj megfizetésére kötött szerződései (akár alkalmi várakozásról, akár átalánydíjas, hosszabb időre kötött szerződésről van szó)

már nem csak közszolgálati, hanem polgári jogi szempontból is megítélhetőek, ezért több területen a polgári jog szabályai alá tartoznak.

A következő kérdés, hogy polgári jogi szempontból hogyan indokolt minősíteni azt a helyzetet, ha egy bérleti szerződéssel összefüggő bérfizetés a bérlő részéről azáltal válik kérdésessé, hogy a bérlőnek a bérleti szerződés által elérni kívánt használati jogosultsága a továbbiakban egyébként is (bérleti szerződés nélkül is) elérhetővé vált. Abban az esetben, ha a bérlőnek számítania kellett egy ilyen helyzet esetleges bekövetkezésére, akkor a szerződés megkötésével ennek a kockázatát vállalta, és a díj visszatérítése erre tekintettel indokoltan nem jön szóba. Amennyiben viszont ilyen lehetőségre a bérlőnek nem kellett gondolnia, akkor a díjfizetés ellenében történő közterületi várakozásra vonatkozó szerződés eredeti rendeltetése lehetetlenült, ami azt jelenti, hogy

a szerződés megszűnt és a szerződés megszűnése esetén a feleknek a kapott szolgáltatások arányában kell egymással elszámolni.

Itt jön a következő kérdés, hogy vajon indokolt-e egyáltalán a szolgáltatások lehetetlenüléséről beszélni, hiszen az önkormányzatok mondhatják azt is, hogy a parkolóhelyek korábban is korlátozottan álltak rendelkezésre, hiszen csak a szabad parkolóhelyek voltak elfoglalhatóak, és most is ugyanez a helyzet, tehát a szabad parkolóhelyek most is rendelkezésre állnak az általános ingyenessé tétel után is.

Ez a hivatkozás ugyan jogvita esetén a bíróság részéről mérlegelés tárgyát képezheti, de valójában olyan radikális változás történt a közterületi parkolások díjmentessé tételével, oly mértékben megcsappan a szabad várakozóhelyek száma, hogy

emiatt sokan másodszor is megváltani kényszerültek

– ezúttal parkolóházakban, mélygarázsokban – a várakozás lehetőségét, ezzel a korábbi díjfizetésük rendeltetését vesztette.

Végül vizsgálandó az a kérdés is – teszi hozzá a MAK –, hogy milyen szerepe van annak, hogy mindez a járványhelyzet miatt és egy központi kormányzati intézkedés következtében alakult így, vagyis hogy hivatkozhat-e a visszatérítési igény benyújtása esetén az önkormányzat arra, hogy majd akkor fog visszatérítést nyújtani, ha a központi költségvetésből erre fedezetet kap, vagy hivatkozhat-e esetleg vis maior helyzetre, tehát végső fokon a pandémiára, mint ami a helyzetet előidézte, és amelyre senki nem számított, és amelyért ő sem tehető felelőssé.

Az előbbi kérdésre az önkormányzatok az egyes autósokkal szemben alappal nem hivatkozhatnak, legalábbis jogilag nem, a második kérdés szempontjából pedig ugyancsak nemleges a válasz, mert a szerződés lehetetlenülése folytán bekövetkező elszámolási kötelezettség tekintetében a Ptk. 6:180. § (1) bekezdése adja meg a választ, miszerint

ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a megszűnés időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni,

vagyis nem annak van szerepe a visszatérítési kötelezettség szempontjából, hogy a lehetetlenülést kiváltó ok nem a szerződésben részes felek eljárására vezethető vissza. Erre hivatkozással ugyanis a rendezvényszervezők sem lennének kötelesek a befizetett rendezvények árait visszatéríteni, vagy a szállodák a lefoglalt szállásköltségeket megtéríteni, stb.

Az a kérdés is felvethető, hogy lehet-e egyáltalán az éves szerződések esetén azok lehetetlenülése következtében a szerződés megszűnéséről beszélni, hiszen május 25-től kormányzati intézkedés folytán visszaáll a közterületi várakozások díjfizetési rendje. Erre nézve az a válasz, hogy az időarányos részekre vonatkozik (vonatkozott) a szolgáltatás nyújtásának lehetetlensége, vagyis az időszakos szolgáltatásra, mint osztható szolgáltatásra az időarányos részre a teljesítés lehetetlenülése fogalmilag nem kizárt.

Az elszámolási kötelezettség tehát fennáll, viszont nem mindegy, és talán az eddigieknél is nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy a befizetett díj mekkora része jár vissza. Nemcsak azt kell figyelembe venni ugyanis, hogy mi az az arányos visszatérítési összeg, ami

• a bérleti időszakhoz képest a korlátozás időtartamából következik,
• hanem azt is, hogy mi az az összeg, ami a korábbi időszakban általában üresen álló, normál időszakban tehát szabadon elfoglalható parkolóhelyek számához képest lecsökkent mértékből indokoltan adódik.

Ezen utóbbi kérdést valamennyi körülmény együttes figyelembevételével jogvita esetén a bíróságoknak csak becsléssel lesz lehetősége eldönteni.

A visszakövetelés ugyanakkor nem jogszerű az önkormányzatok által eljárási díjként felszámított, és a bérletesek által ezen a címen fizetett összegre nézve.

A közterületi várakozásért az autósok által előzetesen megfizetett bérleti díjak időarányos részének mérlegelés alapján kialakított arányos összegét a MAK Jogi és Érdekvédelmi Bizottságának álláspontja szerint

az autósok visszakövetelhetik az önkormányzati parkolási cégektől

a kormányrendelettel díjmentessé tett várakozási időszak idejére. A mérlegelés alapját az képezi, hogy mi az az összeg, ami a korábbi időszakban általában üresen álló, normál időszakban tehát szabad elfoglalható parkolóhelyek számához képest lecsökkent mértékből indokoltan adódik.

Ezen utóbbi kérdést a bérletesek és az érintett önkormányzatok közötti megállapodással célszerű rendezni, megállapodás hiánya, és jogvita esetén ebben a tekintetben a bíróság mérlegeléssel dönthet – zárul Kovács Kázmér, a Magyar Autóklub Jogi és Érdekvédelmi Bizottság elnökének közleménye.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!