A Velencei-tó elhelyezkedése ideális, a főváros és a Balaton közt majdnem félúton, a Velencei-hegység lábánál, szép környezetben csillogtatja hullámait. Egyre kedveltebb kiránduló- és üdülőhely, szinte teljes értékű alternatívája a magyar tengernek. Míg előbbi Somogy, Zala és Veszprém megye közös fennhatósága, az alföldi konkurens Tisza-tó Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéé, addig rendészeti szempontból a 26 négyzetkilométeres vízfelület a fejériek, azon belül is a gárdonyiak „belső ügye”.
Vízi körzeti megbízottak őrködnek biztonságán, a magas szakmaiságon túl odaadással, szeretettel és érthető lokálpatriotizmussal - írja a police.hu.
– A Balaton gyakorlatilag osztatlan, egybefüggő, „sima” felületéhez képest a Velencei-tó nádszigeteivel hajósszemmel nézve változatosabb területet képez – állítja Bagó István zászlós és Kertész Bence főtörzsőrmester, a Gárdonyi Rendőrkapitányság vízi körzeti megbízottjai. – Átlagos vízmélysége csupán másfél méter, emiatt Európa egyik legmelegebb vizű tava, hőmérséklete tartós napsütésben a 26–28 fokot is eléri. Emiatt közkedvelt fürdőhely, a jó infrastruktúrának köszönhetően egyre többen látogatják. Tipikus strandidőben a fürdőzők, szelesebb időszakokban a vitorlások veszik birtokba. A 150 centis mélység természetesen statisztikai adat, belső részein a több métert is eléri, emiatt felelőtlen használata könnyen tragédiához vezethet. Igyekszünk a tó teljes felületén garantálni a biztonságot, felkapottsága, sűrű látogatottsága ellenére eddig sem idén, sem a tavalyi év folyamán nem történt kizárólagosan a tóhasználatnak betudható vízbe fulladásos haláleset.
A víz hűs-hívogató sajátossága mellett veszélyes közeg. Amire a zsaruk utaltak: a szárazföldön könnyen orvosolható vagy egészen egyszerű gond vízben tragédiához vezethet. Egy rosszullét, ijedség is elég ahhoz, hogy bárki elmerüljön – a víz alá bukó eszméletlen ember túlélési esélyei már nagyon korlátozottak. Nincs persze előre megírt forgatókönyv: Bagó István zászlós már idén is nyújtott segítséget bajba került fürdőzőnek.
– Egy idős budapesti asszony a barátnőjével tartózkodott a vízben, majd tőle elválva, egyedül indult a partra. Társának percek múlva tűnt fel, hogy sehol nem látja, mire a riasztást követően a vízimentők megtalálták, már életjelek nélkül lebegett a vízben.
Az életmentési protokollnak megfelelően a parton megkezdték az újraélesztését, ebben segítettünk a mentők kiérkezéséig. Sikerült a klinikai halál állapotából visszahozni az életbe, ez rendkívül jó érzés volt. Ismétlődő probléma, hogy sokan teljesen felkészületlenül, a legelemibb szabályok megtartása nélkül érkeznek a vízhez. Tartós napsütésben nincs különösebb krízis, a szeles-viharos időjárás pedig maga gondoskodik arról, hogy senki ne menjen a vízbe.
Jellemző veszélyfaktor azonban a hirtelen megérkező szél.
A térségben könnyűszerrel kialakulnak hirtelen viharok, az északról érkező szél a tó méreteit meghazudtoló hullámzást képes előidézni. Extrém példa: 120–130 kilométeres széllökés kapott már fel méretes vitorlást úgy, hogy a parton, a jachtklub parkolójából, a rendőrség épülete fölött átemelve, annak parkolójában tette le. Nincs is szükség azonban ilyen erősségű légmozgásra komoly baj bekövetkezéséhez. Szem előtt kell tartani: bármilyen kellemes is a dobáló tajtékok közt sodródni, a tó nem hullámmedence. Nincsenek úszómesterek, vannak viszont a parton hullámtörő terméskövek. Nem kell részletezni: ezeknek fejjel nekicsapódva azonnal vége a játékos ringatózásnak. Mindenkit figyelmeztetünk I. fokú viharjelzésnél, hogy 500 méternél jobban ne távolodjon el a parttól. Ez a fél kilométer is sok lehet, ha lecsap a vihar, a jelzés ezért inkább figyelemfelkeltő hatású, célja egyben az is, hogy felébressze a fürdőzők reagálóképességét. Másodfokú viharjelzés alatt mindenkit kiszólítunk a vízből.
Eközben nem vagyunk mindig népszerűek, alkalmanként kisebb vitákat kell vívnunk a strandolókkal. Olykor túlértékelik saját képességeiket, bombasztikus úszóknak gondolják magukat – nem érezve át, hogy magatartásukkal saját tragédiájuk okozói lehetnek. Fontos a lakossági elégedettség, de van, amikor nem törekedhetünk százszázalékos népszerűségre: hatósági szóval is érvényt kell szereznünk szándékunknak épp az emberélet érdekében.
Ugyancsak minden esetben partra irányítjuk a kikötőkben fürdőzőket. A menetrend szerint közlekedő nagyobb hajók kormányosai nem számolnak a tiltott helyen tartózkodókkal, nem is látják őket, mivel óriási holttere van a hajóknak.
Az úszók mellett a tólátogatók másik csoportja vízi alkalmatosságokon élvezi a nyarat a tó tükrén. A matracok, vízibiciklik, változatos formájú felfújható úszógumik méretüktől függetlenül strandeszköznek minősülnek, rájuk az úszókra kialakított szabályok vonatkoznak. A hajósoknak általában van valamiféle vízi jártassága, ám sokszor ők is segítségre szorulnak. Egy szelesebb napon például 11 kimentett ember.
– Egy csónakban öt fő, egy túrakenuban másik négy ember, továbbá egy vitorlás kétfős személyzete szorult segítségre a napokban – folytatja Kertész Bence főtörzsőrmester.
– Az evezős vízi járművek utasai nem tudtak megbirkózni az északról érkező széllel. Hiába próbáltak partra jutni, az egyre a tó közepe felé hajtotta őket. Végső esetben valahol a déli oldalon szárazföldet fogtak volna, közbeavatkozásunkkal azonban, azzal, hogy kiindulási pontjukhoz vittük őket, megkíméltük a társaságot attól, hogy a tavat megkerülve, gyalog, ladikjukat cipelve kelljen visszamenniük szálláshelyükre. A túrakenu többször fel is borult, alaposan megingatva ezzel a benne ülő házaspár és két gyermekük biztonságérzetét. Őket is partra segítettük.
A vitorlás személyzete – fogalmazzunk úgy – nem tartozott a szakma mesterei közé – hajójuk el is süllyedt. Az árbóc végére tudtunk vontatókötelet rögzíteni, így a medertől elemelni, majd a kikötőbe vontatni a hajót, a vízből kimentett párost a szolgálati kisgéphajóba vettük.