Hermann Róbert történész az InfoRádió Szigma – a holnap világa című műsorában elmondta, hogy Görgei Artúr 1849. augusztus 13-án nem Világosnál, hanem Szőlősnél kényszerült fegyverletételre – arról, hogy bekövetkezzen a kapituláció, legkevésbé sem a tábornok tehetett.
„Már nem az volt a kérdés, hogy lehet folytatni a harcot, hanem hogy egyáltalán érdemes-e”
– mondta a történész, aki hozzátette, olyan mértékűvé vált akkorra már az ellenség erőfölénye, ami lehetetlenné tette a további harcokat. Ezért Görgei a minisztertanács és a haditanács döntését végrehajtva augusztus 13-án letette a fegyvert.
I. Miklós orosz cár úgy gondolta, hogy ha Görgeinek sikerül amnesztiában részesülnie, akkor az osztrákok kénytelenek lesznek megkegyelmezni a magyar hadsereg többi vezetőjének is – azonban az osztrákok október 6-án Aradon kivégezték a magyar hadsereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét.
Hermann Róbert elmondta, hogy a magyar közvélemény egésze abból indult ki, hogy nyilván olyan szolgáltatást tett Görgei a császáriaknak, amiért kegyelmet kaphatott, vagyis elárulta a szabadságharcot. Hermann szerint ha Görgei főbe lőtte volna magát, akkor azzal elismerte volna a vádakat.
„Nem maradt tehát számára más út, mint hogy valamilyen módon megpróbálja megmagyarázni a cselekedeteit és megvédeni magát ezzel a gonosz, szörnyű váddal szemben”
– mondta a történész.
Hozzátette, Görgei az internálását követően 1867-ig a karintiai Klagenfurtban kellett élnie, majd ezután térhetett csak vissza Magyarországra.
