Magyarországon a 90-es évek elejének egyik nagy trükkje az olajszőkítés volt - írja az index cikksorozata első részében. Ennek keretében az állam által támogatott, ráadásul alacsonyabb járulékokkal terhelt, így az üzemanyagnál jóval olcsóbb háztartási tüzelőolajat nem csak a lakásokban, hanem gépjárművekben is felhasználták.

Az index szerint 1989-1992 a gázolajjal történő ügyeskedés virágkora, a nagyobb tételekben dolgozó bűnözők 90 után kapcsolódtak be komolyan az üzletbe, miközben a csempészetben vámosok is részt vettek.

Az 1990-ben felálló Antall-kormány jelentősen felemelte az üzemanyag árát, a hto azonban támogatott termék maradt. Az egyre növekvő árkülönbség miatt hirtelen nagyon sokan kezdtek tüzelőolajat importálni, a gázolajként használt anyagot buszokba, traktorokba, teherautókba töltötték, vett belőle a Honvédség, a Körös Volán és a BKV is.

Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka 1992-ben egy rendeletben szigorított az ellenőrzéseken. Innentől alaposan számon kérték, hogy ami hto-ként jön az országba, azt tényleg pirosra festik-e. Ám ez sem jelentett gondot, hiszen vegyészek gyorsan rájöttek, hogyan lehet kicsapatni a festéket. Ezt nevezték szőkítésnek.

Nyolc adó és halasztott vámfizetés

Már a Horn-kormány idején az állam egy látszólagos szigorítással megbízhatósági igazolást kért a cégektől. Az index szerint ebben az időszakban érte a legtöbb kár a Magyar Államkincstárat.

További csalásokra adott lehetőséget, hogy a gázolajat összesen nyolc különböző adó terhelte, amiket nem egyszerre kellett kifizetni. Ezzel azonban sokan visszaéltek, hiszen az árut azonnal eladták, és mire a vámot meg kellett volna fizetni, felszámolták a céget. A jövedéki termékek importja utáni vámot nem kellett azonnal megfizetni, lehetett halasztást kérni. Ezt volt az úgynevezett halasztott vámfizetés.

Ez már fehérgalléros módszer volt, a korábbi, szőkítésben utazó keresztapák és a cégfantomizálók között 1995-96 fordulójára súlyos konfliktusok támadtak. Ebben az időszakban egymást érték a robbantásos merényletek, alvilági leszámolások.

Így 1997. júniusában ismeretlenek kézigránátot dobtak a néhány nappal korábban 45 kamionnyi olaj ellopásával vádolt L. Mihály kertjébe. Lakatos Csaba hajtóra rálőttek az ügetőnél, a Népszabadság akkori tudósítása szerint az ok olajos pénzek körüli elszámolási vita lehetett.

1999. áprilisában pedig szentendrei otthona előtt fel akarták robbantani Csüllög Zsigmond vállalkozót, aki ellen büntetőeljárás folyik az egyik legnagyobbnak beharangozott "olajügyben", az Energol-perben.Az index cikksorozata második részében megkereste Monostori Lajosnét, aki 1991 végétől az APEH ellenőrzési és hatósági főosztályvezetője, 1993. január 1-jétől 1998. augusztus 14-ig az APEH elnökhelyettese volt. Mindkét pozíciójában felügyelte az olajosok vám- és jövedéki ügyeinek ellenőrzését is.

Férje, Monostori Lajos nevéhez üzemanyag-nagy- és -kiskereskedelemmel foglalkozó cégek egész csoportja köthető, abból az időből is, amikor felesége az adóhatóság vezető beosztású munkatársa volt - állítja az index.

Ezek ellen a cégek ellen a hírportál információi szerint soha semmilyen eljárás nem folyt. Ugyanakkor Wilde György, a Magyar Ásványolaj-szövetség képviselője szerint e cégek egyike sem volt tagja a nagy olajvállalkozásokat tömörítő szövetségüknek. A cégekkel kapcsolatban sem az APEH, sem a VPOP nem adott felvilágosítást.

Monostori Lajosné jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjeként a közpénzek ellenőrzéséért felel. Az index őt is megkereste, tudakolván: nem tartotta-e APEH-es pozíciójával összeférhetetlennek férje üzleti tevékenységét, ám választ nem kapott sem tőle, sem ügyvédjétől, Bánáti Jánostól, aki levélben jelentkezett a portálnál.

A be nem jegyzett szakmai szervezet

Az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakítója ebben az időszakban a Pénzügyminisztérium volt. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka az Indexnek adott interjújában Draskovics Tibort nevezte a szabályozás egyik kulcsfigurájának. A mostani tárca nélküli miniszter 1994-98 között a tárca helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra.

A Pénzügyminisztérium és Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1994 decemberében újabb rendelettel próbált szigorítani: szakmai szövetség megbízhatósági igazolásához kötötték a halasztott vámfizetési engedély kiadását. Ilyen intézményt azonban a magyar jog nem ismer, ráadásul az azt kiadni jogosult szervezet, a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK) nem volt bejegyezve.

Az index megkereste Draskovics Tibort, aki hangsúlyozta: a már említett megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában igen.

Ki utasított kit?

A Vám-és Pénzügyőrség hivatalosan nem válaszolt az indexnek, volt vezetője, a már nyugdíjas Arnold Mihály viszont úgy emlékezett, hogy ő a PM-ből kapott szigorú utasítást arra, hogy másfél éven át együttműködjék a be nem jegyzett MOKK-kal.

A pénzügyi tárca ennek ellenére saját bevallása szerint nem ismer ilyen szervezetet. A Fővárosi Bíróság hiányos bejegyzési kérelemre hivatkozva 1995. február 13-án elutasította a szervezet bejegyzését.

A MOKK elnöke, Gombó László az indexnek azt mondta, hogy a megbízhatósági igazolásokat az ő tudta nélkül a kamara azóta elhunyt alelnöke, Simon Péter adta ki a MOKK nevében. A kapcsolatot is ő tartotta a VPOP-val és a Belügyminisztériummal.

A hírportál szerint az olajbehozatali engedélyeket a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Engedélyezési Főosztálya adta ki, melynek veetője akkor Kaufmann-né Szirmai Katalin volt.

Õ jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal első embere, főigazgatóként ő vezeti a Haditechnikai és Exportellenőrzési Hatóságot, a Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságot, valamint a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóságot is. Interjút azonban Kaufmann-né Szirmai Katalin sem kívánt adni az indexnek.

Az index a cikksorozatot folytatja.