Igen, sőt azt gondolom, hogy ezt kell kutatni, a magánbűnök perifériálisak ehhez képest.

Magyarul ez azt jelenti, hogy ne az ügynököket kutassuk fel, hanem a megbízókat?

Nem, hanem az ügyek természetét kutassuk, amiből majd kiderül, hogy kire milyen felelősség hárul. Az ügynök beszolgáltatta az információt, vagy elterjesztette a kötelező dezinformációt és rémhírt, de ennek az egész kontextusát kell megismernie az utókornak és a történelemtudománynak, már abban az értelemben, hogy történelemtudományból írják a felsőfokú gimnáziumi tankönyveket és az egyetemi tankönyveket.

Magyarul Ön azt vallja, hogy az ügynök egy láncszem volt, és a láncot nem ő tartotta, hanem valaki más.

Így van, őt tartotta a lánc, és azt gondolom, hogy nem az ügynöknél kell ezt kezdeni...

De az elmúlt tizenhét-húsz évben mindig az ügynökökről beszéltünk, a megbízókról, a lánc tartóiról sohasem. Most úgy gondolja, hogy lehet ezekről...

Azt nem mondanám, hogy sohasem, mert voltak kísérletek, de a hangsúly valóban így oszlott el, ahogy Ön mondja.

Mennyire lehet most ezt hangsúlyosan kezelni, mert hiszen ügynökügyben is mind a két politikai oldalról villantak fel nevek, de a lánctartóknál már sokkal kényesebb politikai színtérrel fognak menni, nem?

Nézze, erről egy kicsit eltér a véleményem. Én nem személyek üldözésével foglalkozom, legyenek azok alsó-, fölső- vagy középfokúak a felelősség tekintetében. Véleményem szerint az állambiztonsági iratok megismerése arra való, hogy az elmúlt fél évszázad magyar történelmének szükséges korrekciós segédanyaga legyen. Egy kicsit távolabbról kezdem, de vissza fogok térni a kérdéséhez.

Arról, hogy egy nagyvállalat, egy gyár hogyan dolgozott az ötvenes években, a statisztikai hivatal torzított, hamis adatokat adott ki. Hogy ténylegesen mi volt a termelékenység költsége, hogyan működtek, mennyibe került, az akkori állampolgároktól mennyi pénzt vontak el, hogy ez nem adófizetés volt, és nem az adófizetés normális szabályai szerint működtették - ez már az állam közbelépése volt a társadalom életébe, és bizonyos értelemben tévedéseken és hiedelmeken alapuló, de bűn lett. Az állambiztonsági iratokban, dossziékban benne vannak ennek a gyárnak a tényleges termelési adatai, benne van, hogy mennyit költöttek a termelésre, mennyit a kiadásra, mennyi hasznot húztak az exportból és az importból, mennyi ment a KGST-nek, mennyi ment a Szovjetuniónak, mennyi ment a többi országoknak. Ezeket a nagyon súlyos és Magyarország mai sorsát meghatározó kérdéseket, valódi adatokat kell megismerni. Ehhez képest perifériális, hogy egy vállalatnál dolgozó ügynök mit jelentett.A bizottság összetétele mennyire járulhat hozzá az Ön által vázolt célok teljesítéséhez? A Politikatörténeti Intézetnél például többen is azt vallják, hogy nem volt semmi gond az elmúlt rendszerrel, csak nem jól működtették.

Erre a kérdésre nagyon nehezen tudok válaszolni, a bizottság tagjainak egy részét nem vagy alig ismerem. De azt tudom, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban mikrofilmen is, számítógépen is vannak az általam az imént felsorolt kérdésre választ adó anyagok, és ezek megtalálhatóak egy harmadik helyen is: a hetvenes évektől a keletnémet Stasi úgynevezett. SAUD-rendszere mikrofilmen tárolta valamennyi szovjet csatlós ország állambiztonsági működésének dokumentumait. Ezek összevethetőek, ellenőrizhetőek és tudományos módon hitelesíthetőek.

Szintén az ÉS-ben vázolt téziseiből szeretnék idézni, méghozzá egy kérdést, és jó lenne, ha erre Ön válaszolna. "Ezt a sisakot most a hatalom védte bensőség körülményei közepette helyezik a fejemre. Nem száll-e inamba a bátorság, ha a sisakrostély alól eréllyel kell majd megszólalni, akár még kinevezőm, a kormányfő ellen is." Mindent el fog mondani?

Igen.

És ez garancia arra, amit most mond?

Igen.

Tehát ha egy kormánytag vagy egy kormánypárti politikus, vagy akár egy parlamenti politikus, aki az ellenzék soraiban ül, valamilyen vagy nagyon jelentős szerepet játszott az elmúlt rendszerben, akkor kimondja a nevét?

Minden körülmények között.És ha nem engedik, vagy nincs lehetősége rá?

Akkor fel fogok állni. Amíg ez a bizottság működik, nem fogok nyilatkozni, nem fogok a nyilvánosság előtt hadakozni, hanem arra fogok törekedni, hogy az iratok feltárását a maximális energiával végezzem.

Mennyi ideig tarthat ez Ön szerint?

Hát a Magyar Közlönyben megjelenő utasítás, kormányrendelet szerint a határidő december 28. vagy január 28., de azzal a nagyvonalú és az ügy iránt komolyan elkötelezett kormányígérettel, hogy ha a munka természete úgy kívánja, akkor addig hosszabbítható meg, ameddig a tényleges adatok föl nem tárhatóak. Azt ugyanis ma nem tudjuk, hogy ezek az iratok pontosan micsodák, és hol vannak. Tehát nagyon nehéz időhatárt húzni.

Ha, mondjuk február elsején újra beszélgetünk, és egy cikket írok a Kenedi-bizottság a munkájáról, akkor Ön szerint adhatom majd azt a címet, amit Ön is írt a tézisekben, hogy Kuncogó krajcárok és csöndesen hallgató forintok?

Igen, már most nyugodtan leírhatja. Ha nem sikerül, ha nem. Mert feltárni igazából itt a magyar társadalom szocio-ökonómiai működését kell az állambiztonsági iratokból, és annak a játéknak kell véget vetni, hogy ez személyekről és személyekkel való moralizálásról szól.

Tehát úgy gondolja, hogy 2008-ban már nem kell beszélni arról, hogy ki volt ügynök, ki volt besúgó, mert tisztázva lesz.

Igen. Nagyon remélem.